Gyerekszáj

Főzőcske

Városkánk kastélyparkjában sétáltam az unokáimmal. A gyerekek elkezdtek játszani. A kisfiú egy nagy lapos követ kinevezett kályhának és azt mondta a húgának, hogy most ne húst süssenek, hanem inkább levest főzzenek. Egy ágacska volt a kés, a falevelek az aprítani való. Vagdosott, közben magyarázott:

-          Most gulyást főzünk. Fogok egy gólyát...

Mennyivel értelmesebb lett így a gulyás, illetve gólyásfőzés! Mert mit tudja egy svédországi magyar kisgyerek, mi fán terem a gulya és a gulyás? A gólya meg itt van a szeme előtt.                                                            

 Egy másik alkalommal észrevettük, hogy a kastélypark szabadtűzhelyéről használat után nem takarították el az elégetett faszenet. A kisfiú felszedett egy kis botocskát a földről, és odakiáltott nekem:

-          Mama, gyere, levest főzünk. És elkezdte kavargatni a szenet. Megkérdeztem, mi is lesz ez ebből?

-          Nem látod, Mama, káposztaleves – kålsoppa!

Svédül a káposzta kål a szén kol, mindkét szót „kól”-nak ejtik.     

Álom

A három éves Olívia keservesen felsírt álmában. Reggel az édesapja megkérdezte, mi történt, miért sírt éjjel? Fájt valamije, vagy talán rosszat álmodott?

- Azt álmodtam, hogy az ágyamra mászott egy nagy pók. – mondta a kislány.

- De drága gyermekem, hát miért nem szóltál nekem? – kérdezte az apa

- Hogy szólhattam volna? – kérdezte a kislány csodálkozva - Te nem voltál benne az álmomban.

Erdőtől a fát…

Egyik évben a svédországi iskolákban afrikai faültető segélyakció indult. A mozgalmat a nagy fa-fogyasztó, az IKEA bútorgyár hirdette meg azzal a céllal, hogy a fásítás által könnyebbé tegyék az afrikai gyerekek életét. A svédországi gyerekek kupakokat gyűjtöttek, valami módon azt is kiszámították, hogy hány kupak szükséges egy facsemete vásárlásához. A gyerekek szorgalmasan hordták a kupakokat, számolgatták, mennyivel járulnak hozzá az akcióhoz. Viktor unokám elmesélte az apjának, mennyire állnak a gyűjtéssel. Aztán nagyon elgondolkozó arccal hozzátette.

-          Csak azt nem értem, mit kezdenek az afrikai gyerekek ilyen sok fával?

Telihold

A következő történetet Maróti László Göteborgból küldte be. 

Kislányunkról jutott eszembe: magyarul már beszélt, de amikor első napjait töltötte az óvodában, naponta több és több svéd szó ragadt rá. Egy nyári estén jött elém a szomszédék Rogerjával, s meglátta az akkor még alacsonyan álló hatalmas teliholdat. Azt mondta Rogernak:

- Titta, Holden!

Imádság

Ifjabbik lányom elemista korában egyik nap valami miatt nem tudta elvégezni időben a feladott leckét. Unta a könyv mellett ülni, ment volna játszani. Megkérdezte:

-         Édesanya, ha imádkozunk, és nagyon kérünk valamit, azt a jó Isten megadja úgy-e?

Igent mondtam, erre a kislányom lehajtotta a fejét, és láthatóan elmerülve imádkozott. Mikor végzett, összeszedte a füzeteit, bepakolta a táskájába, és indult volna játszani.

-         Hová, hová? – kérdeztem, mi lesz a leckével? – A gyerek meglepődve nézett rám:

-         De hát imádkoztam!

Nehezen vette tudomásul, hogy az nem úgy működik, ahogyan elképzelte. Ahhoz, hogy tudjon, nem csak imádkoznia, hanem tanulnia is kell.

Szó szerint

Viktor unokám tökéletesen beszél magyarul, hogy mégis történnek félreértések, arról nem ő tehet. Apjával Magyarországon nyaraltak, a HÉV-vel utaztak Szentendrére.  Egy többgyerekes család közelében ültek, az egyik gyerek megkérdezte Viktort:

-         Te hol szálltál fel?

Viktor csodálkozva nézett a gyerekre, majd így válaszolt:

-         Sehol, én nem tudok repülni!