Csodapapagáj

Az itt következő történet még kolozsvári lakosként esett meg velünk. Karácsony előtti családi megbeszélésre az egyik nagynénémnél gyűltünk össze. Beszélgettünk, és ahogyan az szokásban volt nálunk, a nyaralási lehetőségektől a gyerekek tanulmányi előmeneteléig, karácsonyi ajándékóhajokig, minden szóba jött. Már nem tudom, ki, mit kérdezett kisfiamtól, az akkor tíz éves Leventétől, én csak arra figyeltem fel, hogy a gyerek arról beszél, milyen nagyon szeretne egy papagájt. Meglepődtem, mert ezt nekem soha nem mondta. Szerette nagyon az állatokat, az én nagyszüleim falujában minden kutyát ismert, a szomszédok állatainak etetésében-itatásában szívesen segédkezett, de azt, hogy ő saját állatra vágyna, pláne papagájra, soha nem említette.

Bővebben: Csodapapagáj

Filmmagyarázat

Ötven évvel ezelőtt, nem volt televíziónk. A közérthetőség kedvéért pontosítom: televízió, mint olyan, már létezett, annyira azért nem vagyok öreg, csak nekünk nem volt. Szűkösen laktunk, gyerekeim kicsik voltak, sem időm, sem kedvem, sem energiám nem lett volna a tévézésre. Esténként, miután a gyerekeim elaludtak, varrtam, hímeztem és rengeteget olvastam. Szerdánként, ha éppen volt rá időm, átmentem a szomszéd nénihez, és megnéztem a felejthetetlen Hosszú, forró nyár című sorozat aktuális epizódját.

Bővebben: Filmmagyarázat