A minap egy meghívót találtam a postaládámban. Az állt benne, hogy szeretettel várnak a június 11-i kifutásra. Felhúzott szemöldökkel, csodálkozva olvastam tovább a kártyát, mikor is rájöttem, hogy tulajdonképpen egy ballagásra vagyok meghívva. Ebben az esetben a svéd „springa ut” kifejezés tükörfordítását (szó szerinti) használta a kedves ismerős. Svéd hagyomány szerint a diákok a középiskola elvégzését megünnepelve, vidáman énekelve és kiabálva kifutnak iskolájukból, ahol a szülők, barátok, rokonok tömege gratulálva várja őket, utána pedig gyalog vagy kocsival vonulnak végig a városon. 1968 előtt a svéd diákoknak a ballagás után, a magyar diákokhoz hasonlóan, érettségi vizsgát kellett tenniük, mely feljogosította őket a továbbtanulásra. Ez mára már megszűnt, de a hozzá kapcsolódó ünneplés megmaradt.

A középiskola elvégzésének ünnepsége Magyarországon is létezik. Ezt magyarul ballagásnak hívjuk, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a diákok elballagnak iskolájukból. A ballagás napján a diákok búcsút vesznek iskolájuktól, tanáraiktól, valamint a többi iskolatársuktól, és kellemes, szép emlékeket idéznek fel egy osztályfőnöki óra keretében. Ünnepélyesen, énekelve végigvonulnak az iskola folyosóin, udvarán, ahol a család és a rokonok virágokkal köszöntik őket. Ballagás után, hasonlóan a svéd ballagáshoz, a magyar is ünnepi vacsorával ér véget, és egy korszak lezárását jelenti, a felnőtté válás kezdetét jelképezi. A magyar diákok azonban még egy megmérettetés előtt álnak, Magyarországon ugyanis a mai napig tartanak érettségi vizsgát, mely kb. öt fő- és választható tantárgyból áll.