Magyar szleng a múlt században és ma

Az USA idegennyelvi hivatala tavaly összeállított egy listát a legnehezebben tanulható nyelvekről, olyan szempontok alapján, mint a szókincs, nyelvtani rendhagyó esetek, szabályok száma. Ennek alapján a legnehezebb idegen nyelv a japán lett, amihez– 2200 iskolai óra kell, hogy elsajátítsuk, míg a további helyezettek sorrendben a kínai, koreai, arab, észt, finn és hetedikként a magyar. A felmérés szerint a magyart 1100 óra alatt tanulja meg egy amerikai, és a lista szerint 13 millióan beszélik anyanyelvi szinten. Anyanyelvünk nehézségei közé tartozik, hogy „igazi” szavak helyett mindenféle ragokkal fejezzük ki a tárgyas ragozást, az eseteket, a többes számot és a beszédhangokat külön-külön betűk jelölik, így meg kell ismerkedniük az á-val, az é-vel, az í-vel, az ű-vel és a többi furcsasággal, az affrikátákról (kettőshangzók, mint a ty, a dzs, a dz, a cs, stb.) nem is beszélve. Mégis, talán a legnehezebb dolog, hogy a magyar nyelv igen bő szókinccsel rendelkezik, egy –egy szónak akár 77 db szinonimája is lehet.

Most azonban egy kicsit a „szleng” világába kalauzollak titeket, ahol az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek, régiónként és korszakonként az argóban, vagyis a városi szlengben. Ehhez az „utazáshoz” segítségül hívtam az Internetet, valamint Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály: A régi Budapest a fattyúnyelvben c. kiadványát. Az éjszakai élet pesti argóját vizsgálva összeírtam nektek néhány múlt századi és mai gyöngyszemet, amire jóllehet szüleitek vagy nagyszüleitek sem tudják a pontos definíciót segítség nélkül. Na, lássuk akkor a medvét, akarom mondani a pesti zsargon szavakat két felvonásban!

Bővebben: Magyar szleng a múlt században és ma