Kedves Híradó Olvasók! A Híradó legutóbbi megjelenése óta sok minden történt. Az első, általam főszerkesztett lapot már Ózdra kézbesítette a posta Göteborg helyett. Ugyanis a koronavírus járvány miatt a Nemzetpolitikai Államtitkárság hazarendelte a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasait, köztük engem is. A svédországi magyar egyesületek törölték programjaikat, rendezvényeiket a SMOSZ javaslataival összhangban.

Mikor kinéztem március elején az új albérletem ablakán, minden ugyanolyan volt, mint szokott – mégis ott bujkált már a levegőben az emberek névtelen félelme, hogy most jobb lesz inkább otthon maradni. S pár napra rá hirtelen hazahívtak. Elköszönni sem volt időm szinte senkitől – személyesen. SZEMÉLYESEN. Csupa nagybetűvé vált ez a szó, az együttlét, a találkozás öröme. A közösségi szellemet, a „tüzet” táplálni kell ilyen ínséges időkben is, ezért tértünk át az online „létre”. Bihari Szabolcs SMOSZ elnök ötlete nyomán nyugat-európai járványkörképet készítettem néhány országról, hogy ott milyen megoldásokat találtak az új helyzetre. Szabolcs mellett Kovásznay Ádám mentoromnak és Csobánka Zsuzsa Emese (írországi) KCSP-ösztöndíjas társamnak is szeretnék köszönetet mondani, hogy összekötöttek egy-egy országgal. Mi, ösztöndíjasok is összefoglaltuk az online munkavégzésünk hónapjait. Szerencsére az egyesületektől kaptam bőven cikket, beszámolót, s a verseket, novellákat, egyéb fiktív szövegeket nem érinti egy-egy vírus: a szellem máshol lakozik. Csépányi László Vipassana naplórészlete (Könyvespolc|Diavetítő) épp egy csendesebb magunkba vonulásra mutat rá, a „túlélés” egy lehetséges módjára. A tavaszi Korzón hirtelen tobzódni kezdtek az emberek, most több verset is hoztunk a Kedves Olvasónak.

A 2020-as év az erős magyar közösségek éve és a nemzeti összetartozásé is, hiszen az idei nemzeti összetartozás napján lesz 100 éve annak, hogy feldarabolták a Történelmi Magyarországot a trianoni békediktátum aláírásával. Erre a tragikus eseményhez kapcsolódó, archív fotókkal emlékezünk, de lapunk címlapfotója is erre utal: az évfordulóra elkészült Összetartozás emlékművét láthatjuk rajta (Budapest), melynek felavatása a járvány miatt augusztus 20-ára tolódott a legutóbbi hírek szerint. A tájépítészeti alkotás falára körülbelül 12 ezer helységnév került – azon települések neve, amelyek a Történelmi Magyarország utolsó, 1913-as statisztikai összeírásában szerepeltek.

Határmentén nőttem fel, sosem értettem, miért nem sétálhatok csak úgy át az erdőn keresztül oda, ahol ugyanúgy magyarul beszélnek. Azóta persze Magyarország uniós tagország, most már nyitott a zöldhatár is. De tudjuk, hogy ez mégsem ugyanaz… Ha most összegyűlni nem is tudunk, de otthon, csendben emlékezzünk meg erről a nemzetünk életében olyannyira meghatározó, kitörölhetetlen dátumról, s ahogy a magyarországi nemzetpolitika próbálja enyhíteni ennek fájdalmát, koncentráljunk az összetartozásra. Ha mi, magyarok összetartunk, senki sem győzhet felettünk!

A Kárpát-medence rovat úti esszéje ezúttal Palócföld titkait kutatja. Elsétálunk a Páris-patak szurdokvölgyébe, melyet a helyiek csak palóc „Grand Canyon”-ként emlegetnek mikszáthi leleményességgel. Felvillantja rég letűnt korok több millió éves lenyomatait (a palóc Pompejit!), hogy aztán felrepítsen egyenesen a palóc Olimposz, azaz a Karancs-hegy csúcsáig, hogy onnan letekintve végigpásztázza Északkelet-Magyarország és a Felvidék csodás lankáit. Kellemes órákat, olvasást a legújabb számhoz!

Szép nyarat, jó pihenést kívánok mindenkinek!

Antal József