Kedves Olvasó!

Nyomtatás
A gyarló ember szokások rabja. Viselt dolgait szereti dobozokba rakni, elhatárolni egymástól. Mert nehéz ennek a mákszemnyi lénynek, aki néha a világ urának képzeli magát, elhelyezni önmagát az idők végtelenjében. Hát beosztja azt, amit a tudósok időnek neveztek el. Szakaszokra osztja, s ezeket a szakaszokat elnevezi éveknek. Így már könnyebb a dolga, - véli. Mert így szerinte mérhető, elhatárolható, lezárható, kijavítható, újra kezdhető minden. Mióta világ a világ, egy-egy ilyen szakasz, vagyis év végén még a legmegátalkodottabb ember is elgondolkodik azon, mi is történt az elmúlt időszakban. Megpróbál magában számot adni a becsülettel elvégzett és a be nem fejezett dolgairól. 
 
Ezt teszem most én is, visszatekintek a végtelen időnek erre a parányi szakaszára, melyet Krisztus születése utáni 2013. esztendőnek hívunk.  És most nem a magam személyes dolgait venném számba, hanem arra szeretnék visszagondolni, mi is történt velünk, Svédországban élő magyarokkal ez alatt az év alatt? 
 
Sok jó dolog: bár mindnyájan egy évvel öregebbek, de remélhetőleg bölcsebbek is lettünk. A Svédországi Magyar Országos Szövetség megvásárolta a Hälleberga Turistaházat, és ott Ifjúsági Központot létesített. A SOMIT újból magára talált, kibővült tagsága lelkes emberek sokaságát mozgósította az új központ rendbetételére szervezett közmunkához. Az Anyanyelvi Tábor is birtokba vette Hällebergát. Ünnepélyes keretek között került felavatásra a Központ, melyre nem csak a Magyar Követség tisztségviselői, hanem a helyi, megyei, városi svéd vezetők is hivatalosak voltak. Szívet-lelket melengető volt az a lelkes, szeretetteljes hozzáállás, amellyel a környező svéd hivatalok képviselői fogadták és üdvözölték a Turistaház új gazdáit. 
 
A sok jó dolog napfénye után hideg zuhanyként ért minket egy, a svéd televízióban vetített film, melynek úgy éreztük, sem témája sem rendezése nem festett kedvező képet Magyarországról. A film nyomán a magyarok ellen meg nem értés, érthetetlen vádaskodás született. Csalódás volt ez a javából, hiszen minden Svédországba letelepedett magyar szentül hitte, hogy új hazája részrehajlás nélkül és főleg igazságosan ítéli meg embereit. De túltesszük magunkat ezen is, hiszen ahogy mondani szokás, a rossz reklám is reklám, és remélhetőleg sok svéd polgártársunk szeretne majd személyesen is meggyőződni az igazságról.
 
Rövid és eléggé hiányos számadásomat Vörösmarty Mihály bölcs soraival szeretném lezárni: „Mindig így volt e világi élet, egyszer fázott, másszor lánggal égett”…
Ezt tartsuk szem előtt és azon igyekezzünk, hogy az új szakasz, év kezdetén új erőkkel feltöltekezve, új tervekkel telten, a sikerben bizakodva, és hittel nézzünk a jövőbe.
Áldott karácsonyt, boldog új évet kívánunk mindenkinek!
 
Tóth Ildikó