Háború utáni absztrakció, IV. befejező rész

Nyomtatás

Egy kiugró lépcsőnél furcsamód a következő oktató feliratot helyezték el:

„ Absztrakt

Az absztrakt szó eredete a latin abstractus (elvont) és abstrahere (elvonni) szavakra vezethető vissza. A képzőművészettel összefüggésben az absztraktnak két alapvető jelentése van. Az egyik azt jelenti, hogy a képi sík hangsúlyos. A második jelentés inkább abban az értelemben utal az absztraktra, hogy nem világi, vagyis aminek a megítélése nem gyökerezik a valóságban, hanem absztrakt formákban és fogalmakban. A művész egy teljesen önálló képet alkot mértani formákból és vonalakból. Ezt a típusú képet hívják még nonfiguratívnak, nem ábrázolónak, nem konkrétnak vagy objektívnak.”

Az említett lépcsőtől a visszafelé, a terem másik oldalfalán a következő műveket találjuk:

Nemes EndreNemes EndreNemes Endre
Lucio FontanaLucio FontanaLucio Fontana
Lennart RodheLennart RodheLennart Rodhe
Leif KnudsenLeif KnudsenLeif Knudsen
Knut RumohrKnut RumohrKnut Rumohr
Jean-Paul RiopelleJean-Paul RiopelleJean-Paul Riopelle
Inger SitterInger SitterInger Sitter
Calder mobilCalder mobilCalder mobil
Elli HembergElli HembergElli Hemberg
Wiking SvenssonWiking SvenssonWiking Svensson

Staffan Hallström (Svédország, 1914-976) Apokaliptikus jelenet I, 1961, olaj – vászon

„Hallström ismert volt, hogy a festészetben meglehetősen nehézkes. Az ő motívumai  lassan nőttek, és gyakran festette át részletében vagy teljesen a motívumokat. Ez adott a festményeinek egy mély és egyedi kifejezést.”

Leif Knudsen (Svédország,Stockholm, 1928 – Göteborg, 1975.)

„ Az 1950-es évek elején Leif Knudsen tanult André Lhôte műhelyében Párizsban és a göteborgi Valand Művészeti Akadémián, ahol 1953-ban részt vett egy diákkiállításon. Számos nyilvános díszítményt késztett, mint például az Institut Tessin-ben Párizsban, Göteborgban a Chalmers műszaki egyetemen és a Sahlgrenska kórházban.1955–1960. között megalapította a Csoport 54-et Göteborgban. A csoport a Galéria Göteborgban mutatkozott be1958-ban, a szürrealista Max Walter Svanberg részvételével.”

Elli Hemberg (Svédország, 1896–1994.) Kompozíció fekete-fehér ingával, 1957, festett fadombormű

„Elli Hemberg tanulmányait Carl Wilhelmson festőiskolájában 1918–1922. között végezte, Stockholmban. Otto G. Carlsund hatására kezdett absztrakt stílusú képeket festeni. Hemberg később elhagyta a festészetet a szobrászat kedvéért. A hetvenes évek óta egy sor nyilvános művet alkotott, absztrakt formákkal és építészeti stílusban. A kompozíció fekete-fehér ingával egy példa a művész konkrét stílusára, ahol az absztrakt formákat egymás ellen játssza ki egy feszültéggel teli, de egyensúlyban tartott dinamikával. A domborműhatás még egy dimenziót ad a műnek.”

A kiállítás rendezői itt egy L alakú elemmel bővítették a kiállító terem felületét. Nézzük csak milyen hírességek kaptak itt helyet. Egyik kedvenc festőmre, Roberto Matta chilei művészre gondolok elsősorban.

Roberto Matta (Chile, 1911-2002) Tartsd meg az isteneket nyitottnak!, olaj-vászon

„Roberto Matta Santiago de Chile-ben született, ahol művészeti tanulmányait kezdte, melyet aztán Párizsban folytatott 1946-tól. A háborús években az Egyesült Államokban élt, de visszatért Európába, és az élete utolsó éveit Olaszországban töltötte. Mattára tipikus módon, a Tartsd meg az isteneket nyitottnak!- ban határozatlan képi térben dolgozik, intenzív színes akcentusokkal és fél absztrakt színes jelekkel, a csatában résztevő figurákra emlékeztetve. Matta művészetét egyéni kiállításon mutatták be a Göteborgi Művészeti Múzeumban 1968-ban.”

A következő nagyformátumú művész Jean Paul Riopelle (Kanada, 1923-2002) Oltott hajtások, 1958, olaj- vászon

„Jean-Paul Riopelle Montreálban, Quebec tartományban született. Riopell rajzolást, technikát, építészetet és fényképezést tanul szülővárosában. A negyvenes években a Les Automatistes tagja volt, és aláírta a Le Refus (Az elutasítás) globális manifesztumát, mely az elöljáróságok ellen irányult. Riopelle 1947-ben Párizsba költözött, ahol is a szürrealistákkal került kapcsolatba. A negyvenes évek folyamán elhagyta a szürrealizmust a lírai absztrakcióért, egy szétrobbantott képtérért csillagokhoz hasonló mintákkal, több színben, pasztuózusan felépítve. Itt rokonságot fedezhetünk fel Jackson Pollock és az informel művészetével.”

Ebben a körben kapott helyet még egy számomra ismeretlen festő:

Wiking Svensson (Svédország, 1915–1979) Találkozás, 1962, olaj-vászon

„A värmlandi Wiking Svensson Párizsban, a kubista André Lhote-nál tanult. Svédországba visszatérve Göteborgban és Dahlslandban telepedett le, de nemzetközi kiállításokon vett részt. Párizsban Svensson egy sötét színskálájú festészetig jutott el. A későbbi műveiben tájképi utalások fedezhetők fel, előretörő fénnyel és vastagon felvitt színfelületekkel, melyek fagyott lávára emlékeztetnek. A Találkozásban ilyen felületek kerülnek szembe egy középütt előre törő fénnyel.”

Ennél a pontnál a kiállítás látogató a kör végére ért, és megfordul, hogy egy nagyobb térbe lépjen át, még fontosabb művészekkel.

A terem nagyobb részébe érve két művet érzékelünk a fő helyre állítva. A térelválasztóra, mintegy a központba helyeztetvén Lucio Fontana (Olaszország, 1899–1968) műve került.

Űr Koncepció: Várakozás, kb.1958–68 között, szintetikus festék vásznon

„Lucio Fontana a második világháború utáni olaszországi művészet központi figurája. A világháborús években hazautazott szülőföldjére, Argentínába. 1947-ben, Milánóba visszatérve útjára indította a spacializmust, egy irányzatot, amely a festészet és szobrászat téri aspektusait kutatta. Az Űr Koncepció: Várakozás című alkotása talán leghíresebb sorozatába tartozik. 14 vágást ejtett a vászon felületén. A vágás mintegy szabotálja a megállapodást a festményről, mint egy fiktív valóságra néző ablakról. Ugyanakkor ezek a vágások, a festmény mögött egy sötét térre nyitnak hasadékot, melyet fizikai és metafizikai értelemben is lehet tolmácsolni.”

A másik kiemelt mű a terem oldalfalából kiugró pannóra került.

Nemes Endre (Magyarország-Svédország, 1909–1985), Sötét vendégek, olaj vásznon, 1960

„ A magyar Nemes Endre a második világháború idején menekültként érkezett Svédországba. 1947–1955 között a Valand Képzőművészeti Iskola ellentmondásos képviselője volt Göteborgban. Bevezette a szárazföldi, kontinentális modernizmust Göteborgba, ahol azelőtt a kolorizmus volt a meghatározó. Nemes a szürrealista képi nyelvezetéről ismert. Az ötvenes-hatvanas években azonban nonfiguratív művészként alkotott. Ebben a festményben kék, zöld és sárga formák bontakoznak ki ritmikusan. A cím utalása szerint ezek a formák figurákként olvasandók.”

Nemes festményét a terem közepe felé elmozdító paraván mellett a fal üresen maradt. Ez nem véletlen, hiszen a mennyezetről lecsüngő, dekoratív Calder mobil árnyjátéka épp ide vetült.

Calder mobil szobra mintegy a francia közönség ízléséhez idomulva, piros-kék színekben játszik. Pontosabban piros akcentusok gradációja, egy kék és két fekete ellenponttal. Ehhez a színvilághoz, a kiállítás rendezőinek szándékának megfelelően nagyszerűen kapcsolódik a norvég nemzeti színekkel megfestett táj jelegű, aszimmetrikus kompozíció, amely befejezetlen frissességével magával ragadó.

Inger Sitter (Norvégia, 1929–2015) Fekete nap, olaj-vászon, 1965

„Inger Sitter Norvégia vezető absztrakt festőinek egyike. Trondheimben született, de részben Antwerpenben nőtt fel. Az oszlói Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Antwerpenben és Párizsban. A kezdeti természeti impressziók után Sitter művészete mindinkább absztrakttá válik. Jó néhány nyilvános dekorációt kivitelezett, legtöbbször akkori férjével, Carl Nesjarral közösen. A nyolcvanas években professzor az oszlói Művészeti Akadémián. Egymásba szövődő tiszta színmezőivel a Fekete nap tipikus Sitter érett stílusára.”

Knut Rumohr (Norvégia, 1916–2002) Kompozíció, tempera, vászon, 1959

„Knut Rumohr az ötvenes években Norvégia egyik vezető absztrakt festőművésze volt. Leikangerben született a nyugati parton, de Bergenben és Oszlóban tanult. Absztrahált természeti benyomások határozzák meg a festészetét. A Kompozíció meleg színvilágú, a sárga, vörös és narancstól a feketéig. Ez a meleg színskála tükrözi a művész benyomásait Észak-Afrikában tett utazásairól. A felületeket félig átlátszó vibráló színmezőkké építi, melyeket helyenként visszakapar.”

E festmény fölött a következő kétnyelvű idézet olvasható:

„Mivelhogy a természethez való hasonlóság a legjobb esetben is fölösleges, a legrosszabb esetben pedig zavaró, úgyhogy eliminálható.” Alfred H. Barr Jr., 1936

A sorban következő nagyméretű festmény gondos mértani kompozíció hatását kelti.

Richard Mortensen (Dánia, 1910 – 1955) Tréviéres, 1951–1955, olaj-vászon

„Richard Mortensen Koppenhágában született, ahol a harmincas évek elején a tanulmányait is végezte. Miután Mortensen 1947-ben Párizsba költözött, nonfiguratív festészettel kezdett foglalkozni. Az ötvenes években egyfajta spontánabb formákkal dolgozó konkrétizmus érdekelte, amely játékosabb dinamizmust teremt. A Tréviéres jó példa erre a világos színmezőivel, a kékeslila háttérrel ellentétben. A cím egy község neve Calvados megyében Basse-Normandie régióban, Észak Franciaországban.”

Ezzel eljutottunk a sötétkék alapú feliratig, ahol a sárga betűkkel írt szövegben magát a kiállítás koncepcióját magyarázzák meg:

„Az univerzális nyelv: a háború utáni absztrakt művészet

A kiállítás 2018. június 6-tól november 11-ig tart nyitva.

A második világháború utáni évtizedekben az absztrakció dominálta a nemzetközi művészeti életet. Az absztrakt szinonimája volt a modernnek, de az absztrakció egy univerzális nyelvnek is tekinthető, amely egyszerűsítette a művészet valódi tartalmát, amelyet szín és formakapcsolatok képviseltek. Bár különböző stílusokat és művészeti nézeteket vitattak meg, egyetértés volt abban, hogy a 20. század művészetének bizonyítania kell az absztrakciót annak érdekében, hogy a saját idejében releváns legyen.

A kiállítás a Göteborgi Művészeti Múzeum gyűjteményéből származó festményeket, szobrokat, rajzokat és grafikákat mutat be 1945-től 1970-ig. A válogatás a múzeum nemzetközi irányultságát illusztrálja az említett periódus alatt. A kiállítás a múzeum Skiascope sorozatának kilencedik számában megjelent kutatási tanulmányon alapul, a nyitó kérdéssel kapcsolatban. Megvizsgálja, hogy mely hiedelmek kapcsolódnak az absztrakcióhoz, valamint hogy hogyan változott a művészeti élet helyzete az időszak során.

A svéd absztrakt festők, mint Eddie Figge, Jörgen Fogelqvist, Lennart Rodhe és Ulf Trotzig művei nemzetközi nevekkel, mint például Alexander Calder, Lucio Fontana, Roberto Matta, Louise Nevelson, Antonio Saura, Antoni Tàpies és Mark Tobey. A vizuálisan erős képek a mélyebb látásra és a kritikus gondolkodásra ösztönzik a nézőt a nemzeti és nemzetközi, kulturálisan specifikus és univerzális művészetben

Az absztrakciót a Skiascope 9-ben vizsgáljuk

A három svéd művészeti intézmény kiállítási katalógusainak elemzése megmutatja, hogy mely fogalmak kapcsolódnak az absztrakt kifejezéshez. Itt kiderül, hogy a Göteborgi Művészeti Múzeum, a Konsthallen Göteborg és a stockholmi Liljevalch Művészeti Csarnok az ötvenes és hatvanas évek során nagyszámú kiállítást mutatott a világ különböző részeiből, modern absztrakt művészetből, ami nem történt meg ugyanolyan mértékben a fővárosi Moderna Museet-ben.

A katalógusszövegek tanulmányozása során az univerzális és a modern, a nemzetközi és a nemzeti, a központ és a periféria között feszültség van. Az ismétlődő fogalom a nemzetköziség, mint viszonylag stabil nemzeti kultúrák közötti cserének fogalma, amely különbözik a mai kulturális gondolatoktól. Az ötvenes és hatvanas évek során a modern művészek a művészet nemzetközi fejlődésében képviseltették magukat az absztrakt művészet variációival.

Az absztrakció folyamatos története

A hatvanas években az absztrakció dominanciáját a neodada és a pop-művészet irányította, amely újraértékelte a modernizmus történetét. Az absztrakciót szociálisan túl megfosztottnak vetették fel. Az absztrakt művészet még mindig létrejött, de a követelését elutasították. Az absztrakció már nem a művészet lándzsája, hanem egy művészeti kifejeződési forma. Mindazonáltal a modernista absztrakció ismétlődő hivatkozás a mai művészetben.

A kiállítás felhívja a figyelmet nem csak az absztrakt művészet háború utáni művészetére, a művészi tulajdonságaira, hanem arra is, hogy saját idejét szemlélje, és sok tekintetben különböző művészi nézeteket. A háború utáni szinte utópikus hit a modernizmus általánosan érvényes elvont nyelvére merev ellentétben áll a művészi minőségre vonatkozó mai relativista nézetekkel.”

A kiadós múzeumi információ után még egy festmény, a legutolsó a sorban, ugyanattól a művésztől, akitől a legelső festmény is:

Lennart Rodhe (Svédország, 1916–2005) Malaga fái, tempera-vászon, 1961

„A Malaga fái-ban  Lennart Rodhe mesterien játszik a pozitív és negatív formákkal. A fák koronái sötét árnyékokat vetnek az erős napfényben. Nem annyira a fát jeleníti meg, mint inkább a csillogó fényt és hűvösséget a fakorona árnyékában, a forró utcán.”

Összeállította: Csikós Tibor

(Az idézőjelben közölt szövegrészek fordítások svéd nyelvből.)