Péter László kiállításáról Budakeszin 2023 januárjában...

Nyomtatás

Nagy pelyhekben kezdett szállingózni a hó, amikor autóval elindultam a város másik végére, Budakeszi irányába. Kezdetben még világos volt, de később a pénteki csúcsforgalomban rám esteledett. Amikor megérkeztem a polgármesteri hivatalhoz, már teljesen sötét volt. A belépőket követve rögtön néhány nagyméretű Péter László grafikával találtam magam szembe. Egész úton éreztem, hogy valami izgalmasat fogok látni, és most beigazolódott. Lacinak kisméretű figurális rézkarcait, remekbe szabott invenciózus monotípiáit, valamint illusztrátori tevékenységét, és kicsit a festészetét is ismertem régebbről. Kíváncsian vártam, hátha megtudok valami újat híres egyedi lenyomatainak konyhatitkairól. A falakon új, számomra meglepő és a megszokottól nagyobb szabású anyag fogadott. A foltmaratás nemzetközi neve akvatinta, a grafikusok körében így terjedt el. Munkaigényes, nagyméretű és szép matériájú nyomatok dominálták a termet, a kiállítás főfalán. Vegyük szemügyre most az egyiket ezek közül!

01Korpusz

Korpusz


A kiállítás meghívójára is fölkerült „Korpusz” című munkával kezdeném. Ez ugyan nem túl nagyméretű, de kompakt, harmonikus és nagyon kifejező. Péter László úgy ábrázolja az európai művészet eme klasszikus témáját, a keresztre feszített Jézus megtört testét, hogy nincs benne semmi keresettség, vallási ideológia. Csak a megfeszített ember halálban eltorzult, előreesett vállai és feje, izmok, csontok és belső szervek, némi kis felismerhető és szokványos drapéria. Mintha az oszlásnak indult test bőre alá látnánk. Feje körül hiányzik a dicsfény, de még csak töviskoszorút sem fedezhetünk fel, csak a koponyába fúródott, onnan kiálló ékekre vetülő fények emlékeztetnek bennünket a megszokott ikonográfiára. A háttérben jól kivehető a rézlemezre ráégetett gyantapor finom, egyenletes szemcsézete, raszter pontokhoz hasonló struktúrája.

02Péter László Nagy kettős aquatinta kb. 60x80 cm

Péter László - Nagy kettős, aquatinta, kb. 60x80 cm

Jó ízléssel kiválasztott szürkék, vörösek és okkerek és a közöttük meglévő lágy átmenetek adják a mű melegségét, alaphangulatát. Az egész test lefelé mozdul el, a lefelé csúszást, a csüggést hangsúlyozza.
Térjünk rá most László izgalmas, nagyméretű, az egész falat domináló akvatintájára: A kompozíció közepén egy piros, puhának tűnő pöttyes háromszög (sátor, esetleg piramis?) van elhelyezve. Alatta frissen hullámzó vízfolyás, egyúttal a szimmetria tengely osztja vízszintesen két félre a nagy finomszemcsés, barna hátteret. Mintha a csillagos égbolt felvillanó fényeit látnánk az egyenletesen eloszló szemcséken mesterien elhelyezett fénypontok, világos foltok által. Tapasztalataim szerint nagy gyakorlat és mesterségbeli tudás kell az ilyen szintű megoldásokhoz, gazdag matériához. Ide tartozik a határozott vonal és ecsetkezelés, ami Péter László fölényes mesterségbeli tudását mutatja. A színbeli felépítés is megfontolt. A vörös háromszög szinte izzani látszik és térben előreugrik a háttér sötétebb és hidegebb, amúgy önmagában meleg umbra felületétől. A színperspektívát fokozza a folyamközép előre ugró narancs okkerja. A képszéleket ködösen gomolygó, felhőkre asszociáló, puha foltok keretezik, vagyis kozmikus dimenzióba helyezik.

03Péter László Világsátor kettős aquatinta kb. 60 x 80 cm

Péter László - Világsátor kettős, aquatinta, kb. 60 x 80 cm


A kiemelt grafikák közé tartozik még egy nagyméretű akvatinta/rézkarc lenyomat, amely szintén – az alkotó szándéka szerint is – a főfalon kapott helyet. Ezzel a munkával a tulajdonképpen elvont alkotó egy lépést tett az illusztrátori, konkrét és közérthetőbb énje felé. Itt kiderül, hogy a háromszög valódi sátor, kissé az amerikai őslakos indiánok, vagy némileg pl. a lappföldi számi sátrakra emlékeztetve. Tulajdonképpen világsátor, tudhatjuk meg a címből. Filmkockaszerűen ismétli, duplázza a képet, néhány apró eltéréssel. Szinte szó szerint aláhúzza, itt is egy vízszintes csíkkal két félre osztja a nagyvonalúan kezelt grafikai matériát, ami grafikusunk fő érdeklődési területe. Itt van elrejtve, többek között ettől szép Péter László grafikai munkássága.

322509550 862481381670556 978406557042699340 n


Haladjunk tovább és térjünk rá kiállításunk következő darabjára, amely rögtön a bejárat mellett kapott helyet. Ez az a munka, amely számomra ismeretlen munkamódszerrel, monotípiaként készült. Valószínűsíthető a következő munkamenet: grafikai- vagy fotóhengerrel először az egyöntetű hátteret hengerelte fel a dúcra. Ezek után papírból formákat vágott ki, tépéseket csinált. Ezeket befestékezte, és a háttér előtt egymásra illesztette, majd mindezekre még ecsettel rá is rajzolt. Végül az egészet papírra nyomtatta. Péter László ismertebb, már látott művei közé tartozik.

Páter Lászlóo Szamár szén krétarajz


Alkotónk következetesen író, rajzoló, festőművész. Több kiadott könyv szerzője, de még több illusztrátora. Nagy szakmai felkészültségű, rutinos rajzoló. Biztos vonalvezetés, a lényeg megfogalmazása és kiemelése, bizonyos befejezetlenség egyaránt megfigyelhető kiállított rajzain. Ez fontos tevékenység, hiszen az állandó rajzolás a grafika alapfeltétele. Ezért megfelelő mennyiségű, szénnel, krétával, tussal és ceruzával készült rajz került fel a falakra, természetesen bekeretezett állapotban.

Péter László Pogány korona monotípia


Nézzük meg most együtt egyik kiállított rajzát, a szamarat ábrázoló, szénnel és krétával készült gyors vázlatát! Mint tudjuk, csak néhány perc áll a rajzoló rendelkezésére egy ilyen krokinál. Látjuk a biztos kézzel vezetett körvonalakat, amelyekkel a rajzoló rögzítette az állat tömegét és testrészeinek térbeli helyzetét. Azért figyeljük csak meg a hajszálvékony szerkezetes, vázoló vonalakat, melyeket később a rajzoló már szinte elrejt a hangsúlyozni kívánt erős kontúrok és testszín alá! Megfigyelhető tehát az a villámgyors, szinte matematikai pontosságú mérlegelés, amelyet rajzolónk munkája megalapozásába fektetett. Péter László azonban nemcsak naponta rajzol tucatszám természet utáni tanulmányrajzokat és könyv illusztrációkat, hanem fest is. Ugyanazzal az igénnyel, mint nagy elődje, Goya mester tette. Teszi ezt kitartással egy olyan korban, amikor az élet és a képfogyasztás hihetetlen sebességre pörgött fel, képáradat bombáz bennünket a megszaporodott, különféle médiákból. Mindez nem kedvez a festészeti alkotásnak, hanem szinte ellenerőt fejt ki. Nézzünk meg még egy, a budakeszi kiállításon szereplő festékkel és ecsettel készült jellegzetes munkát!

Íme. Sajnos a kép címét nem jegyeztem fel. Talán Vénusz, talán más. Mindegy, ez nem járható út, próbáljuk meg kitalálni, hogy mit is látunk. Egy intenzív belső érzés és meggyőződés kivetülése, expressziója került fel a vászonra, kissé talán durva, de festőileg helyesen megválogatott eszközökkel (lásd a színek és valőrök választékát). Egy többfejű, elhízott testű, groteszk, ijesztően zord és sunyi tekintetű, botorkálva mozgó, valamit, talán halat majszoló, önmagából kifordult nőszemély víziója, költői túlzása. Erről eszembe jutnak Max Ernst hasonló élményeit, házisárkányokat megfogalmazó alkotásai.
A kiállítás megtekintése számomra nagy élményt jelentett. Sokrétű, gazdag, beérő és elevenen élő, hiszen állandóan változó és frissülő alkotó munkáit láthattam. Ezekkel a pozitív érzésekkel fejemben távozhattam a kiállítás megtekintése után. Emlékeim pozitív színezete ki is tartott az első néhány fővárosi kátyúig, de hát ez egy más történet.

Péter László téli portré 

Péter László képzőművész, író Székelykevén [Skorenovac, YU] született 1958. július 18-án.
1978–83: belgrádi Iparművészeti Főiskola, könyvgrafikai szak. Diplomamunkája nyolc balladát és nyolc színes aquatintát tartalmazó Villon-kötet volt. 1984-től a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének tagja. 1990-ig felváltva tanárként, ill. szabad művészként dolgozott. 1979-től a temerini TAKT művésztelep tagja. 1986–89: a Tulabarai Képzőművészeti Alkotótábor művészeti vezetője. Rajzai az újvidéki Magyar Szóban, a szabadkai 7 Napban, az újvidéki Képes Ifjúságban, az eszéki Magyar Képes Újságban, az újvidéki Új Symposionban, az újvidéki Naplóban, valamint az Új Magyarországban jelentek meg. Illusztrált teljes folyóiratszámokat is (Híd, Mézeskalács, Horvátországi Magyarság). Installációkat 1988 óta készít. Néhány éve animációs filmek tervezésével, ill. rajzolásával is foglalkozik. Kedvelt technikái a monotípia és a rézkarc. Monotípiáin mitológiai motívumokat, szimbólumokat, küklopszokat ábrázol. Rézkarcain ősi hitvilági elemeket, sámánt, indián totemeket, indiai jelképeket jelenít meg.
1981-ben bejárta Erdélyt és őseinek földjét, Bukovinát. Bukovinai útját negyed évszázad után, 2006-ban megismételte. Az al-dunai székelyek életkörülményeit tanulmányozza. 1991-ben a háború ellen tiltakozva családjával Magyarországra költözik. Tagja a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének és a Muravidék Baráti Kör Társaságnak. 2009–2015 között a zsámbéki Premontrei Szakközépiskola, majd 2015-től a Zsámbéki Keresztelő Szent János Általános Iskola, Gimnázium és Művészeti iskola részmunkaidős óraadó tanára. 2017-től a Budajenői Általános Iskola tanára.

Forrás: Balázs-Arth Valéria és vamadia.rs