Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében

Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós Tibor képzőművész.

Csikós Tibor: Most már középkorú alkotóművész lettél. A munkásságod egyik jellegzetessége egy férfialak, amit a kőből formálsz, csiszolsz ki. Mesélj kicsit a művészetedről!

Tilajcsik Roland: Egyesek szerint ez a férfialak inkább egy univerzális körvonal, egy sziluett?

CST: Igen, illetve amikor a szobrászatodon gondolkodom, automatikusan Ivan Meštrović híres, kalemagdani aktszobra ugrik be.

TR: Lehetséges, igen. Valaki az Oscar-díjat is látja benne.

CST: Persze, ahány ember, annyi meglátás.

TR: Pontosan. Vagy ott van például a kortárs angol szobrász, Antony Gormley és a leegyszerűsített alakjai, körvonalai, sziluettjei, amire sokan azt mondják, univerzális körvonal. Ő főleg a saját testét, testrészeit önti ki gipszből, azzal dolgozik, különféle kompozíciókat szerkeszt belőlük, szóval a saját testének arányait használja kiindulópontnak. Ellenben nálam a görög arányok a mérvadók, ahol a fej nyolcszor van a testben, viszont a testet szélesebbre húzom.

CST: Furcsa, legyezőszerű formára széthúzod az alak hátterét.

TR: Igen. Gyakran azt mondják, hogy a szobromban univerzálisan megtalálható a férfi és a nő is, tehát uniszex jellegű ez az én emberi formám, vagy a körvonalam. Egy szimbólumnak, jelnek tekintem: tulajdonképpen egy rejtély, egy jel az emberről, az emberiségről, így vezeti el a nézőt egy tágabb, kiterjedtebb horizonthoz. A másik ilyen fontos elem, hogy hangsúlyozom az anyagiságot – annyira leegyszerűsítem az emberi jelenlétet, ami ebben a körvonalban, ebben a sötét, felfényezett vagy csiszolt alakban megtalálható. A kő anyagiságát a különféle felületett közötti kontraszt segítségével emelem ki: csiszolt, mattra csiszolt, felfényezett, tükörfényes felület, nagyon durva felület, a sziklából származó természetes repedések, hasadások.

CST: Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de mintha a kétdimenziós alakzatok kötnék le jobban a figyelmed. Emlékszem rá, amikor egyszer itt jártam, nagyon nagy hatást tettél rám egy papírtekerccsel, amire egy ügető lovat rajzoltál – szigorúan, grafittal rajzoltad meg a feketére a ló felületét. Éppen úgy, mint ahogy a szobraidon, a gránitból képzett alakok szigorúan behatároltak.

TR: Természetesen lehet ebbe többet látni, mintha egy jel, egy szimbólum lenne, ugyanakkor van benne egy gazdaságosság is, hogy megvan ez a, mert őszintén megvan ez a gazdaságosság, ilyen gazdasági háttere is az egésznek, mert olcsóbban lehet megvásárolni egy ilyen lapfelületet, mint egy egész, háromdimenziós szoboralaknak valót. Amikor felhozzák a tömböket a bányából a nagy emelőgépekkel, akkor a felszínre kerülnek óriási méretű, 20-40 tonnás tömbök. Ezekből mindig levágnak egy-egy oldalt gyémánt láncfűrésszel. Az így kapott síklapot vagy félreteszik, de van, amikor bezúzzák és egyéb célra használják. Ezek a félretett lapok nem selejtesek, sőt lehetnek nagyon is első osztályú minőségűek. Egy ilyen lapot tudsz megvenni magadnak – jellemzően a hosszuk nagy lehet, a szélességük viszont már nem annyira, a vastagságuk meg kb. 20-30 centi maximum.

CST: Akkor a nyersanyag beszerzése sem olyan egyszerű feladat.

TR: Ha azonban nagyobb költségvetéssel rendelkezel, akkor olyan nyersanyagot vehetsz, amilyet szeretnél.

CST: Szerinted az emberek a jellegzetes figurádon kívül még miről ismernek fel, mint szobrászművészt?

TR: Arról, hogy diabázzal, azaz fekete lávakővel dolgozom főleg, itt Svédországban. Kevesen vannak, akik csak diabázzal dolgoznának. Volt egy időszak, amikor rengetegen lejöttek Japánból, csak emiatt, mert volt egy bizonyos mágikus, mitológiai, misztikus háttere számukra. A japán kultúrában fontos a jin-jang, a sötét erő, a világosság, a sötétség közötti harc, meg ez a váltakozás. Ez a kő előidézett valamit a japánokban, amiatt látogattak el ide és kezdtek el kidolgozni különféle kifejezésmódokat, lehetőségeket, amit ki lehet hozni ebből az anyagból. Talán az utolsók között vagyok, akik még mindig csak ezzel az anyaggal dolgoznak. Olyan ez, mint a Baltimore az olaszoknál, a fehér márvány.

CST: A többi ismert kőszobrász egyéb kövekkel is dolgozik?

TR: Dolgoznak különféle anyagokkal természetesen, illetve szerintem már nem dolgoznak annyira sokan csak kővel. A fa, agyag, a bronz is egy közkedvelt szobrász matéria. Aztán vannak olyan szobrászok, akik az elképzeléseiket kőfaragó műhelyekkel készíttetik el – vannak olyan műhelyek, amelyek arra specializálódtak, hogy szobrászok munkáit, elképzeléseit valósítják meg, készítik el.

CST: Beszéljünk egy kicsit a jövőről is. Milyen terveid vagy vágyaid vannak?

TR: Amíg bírom, továbbra is szeretnék ezzel foglalkozni. Persze nehéz egy ilyen gyorsan változó világban történni. Például a koronavírus-járvány alatt rengeteg galéria zárt be hirtelen, a művészeknek rengeteg problémája lett ebben az időszakban. Úgyhogy nehéz előrelátni, de szeretném továbbfejleszteni az elképzeléseimet, a művészetemet. Úgy gondolom, hogy továbbra is főleg diabázból készítem majd a munkáimat.

CST: Elégedett vagy?

TR: Alapvetően igen. Persze attól függ, mihez mérten. Ha magához méri magát az ember, akkor lehet, hogy kicsit elégedettebb volna. De ha máshoz, más körülményekhez vagy fantasztikus elképzelésekhez, akkor már más a helyzet. De alapvetően úgy érzem, sikerült megvalósítani magam.

CST: Örülök ennek, a legjobbakat kívánom a továbbiakban! Köszönöm a beszélgetést!