Páhi István munkáival 2002 novemberé­ben találkoztam először, mindjárt Svédországba érkezésünk után. Egy göteborgi kórház személyzeti ebédlőjében láttam színes fotógrafikákból álló kiállítását. A falakon mintegy harminc képet vehetett szemügyre a látogató. Témái a mindennapi élet képei, valamint tájképek. Stílusára díszítő hatás és erőteljes színek voltak jellemzőek. Örültem, és elnézést kérek a nagyképűségemért, de egy kicsit természetesnek is vettem, hogy akárcsak otthon, itt is kitűnő és szorgalmas magyar művészek munkáira bukkanhatok.

 

A galériában

 

Később személyesen is megismerhettem, és megtekinthettem műtermét, ahol dolgozni is láttam. A falakon képileg erőteljes fekete-fehér vagy monokróm fotográfiákat láttam, feltűnően sok magyar témával: ménesek, gulyák, pásztorok. Elmondta, hogy ugyan nagyon régóta, ifjúkora óta Svédországban él, de sokat utazik Magyarországra fényképezni. Távozásomkor egyértelműen a professzionalitás szuggesztív benyomását vihettem magammal.

 

A nyerő

 

Jóval később pedig utjaink egy közös kiállításon keresztezték egymást. Ide újra expresszív színes grafikáit hozta. Az egyik felvétele, ahol göteborgi utcazenészeket kapott lencsevégre, különösen frissnek és egyéni meglátásúnak bizonyult. A kellő pillanatban exponált felvétel egy izgalmas történésbe ad betekintést.

Fagyos levelek	A Mikulás

 

Idei közös, RETRO című kiállításunkon pedig egy klasszikus, de monumentális fényképet állított ki, amely egy izgalmas, tobzódó fényünnep festői megörökítése. A Kínát eredetileg háromszor megjárt Göteborg nevű háromárbocos vitorlás hajó korhű, pontos mása 2006-ban tért vissza a távoli országból göteborgi kikötőjébe. Az emelkedett ünnepi hangulatot jól érzékelteti a tenger sötétkék felületén látszó rengeteg sok kísérő hajó és csónak, és azoknak a fehérre festett oldalán a csillogó napfény. A kép felső sarkában helikoptert látunk, és a távolban modern komphajót. Két másik, kiállított felvétele is gondosan megörökített, jól értelmezhető RETRO jelenség: 300 éves porcelándarabok az elsüllyedt hajó rakományából, színesben, óriásira kinagyítva.

 

 

Korai szerelem	Bezárt csend

 

 

 

Páhi István szívesen fényképez. Elmondása szerint kis kézi, automata fényképezőgéppel, ügyelve, hogy az embertársait villogó lámpákkal, nagy profi felszereléssel el ne riassza, pózokba ne merevítse. 

 

Lipicai ménes

 

Reméljük, művészi alázata eredményeit még sok kiállításon megcsodálhatjuk!

 

Végezetül álljon itt rövid önéletrajza:

Páhi István 1950-ben született a magyarországi Zsámbékon. 1972-ben, az általános és szakmai iskola elvégzése után költözött Svédországba Ausztrián keresztül. Ebben az évben vette az első fényképezőgépét, egy Canon FTb-t. Különböző fényképészeti kurzusok után fényképész iskolába járt. 1979-től mint hivatásos fényképész dolgozik, előbb a göteborgi Östra (Keleti), majd később a Drotning Silvia (Szilvia Királynő) kórházakban. Tagja volt a Riksförbundet Sveriges Fotografi-nak (Svédországi Fényképészek Birodalmi Szövetségének). Aktív kiállító és versenyző.

 

Csikós Tibor