Wladimir Katalina festőművész

Kedves Katalina! A stockholmi Magyar Házban láthattuk akvarelleidet, április 17-én, a Katolikus Körben rendezett tárlatodon. Mielőtt képeidről mesélnél, mondd el, hogy honnan és mikor kerültél Svédországba?

1943-ban születtem Kassán. Édesapám honvéd főtörzsőrmester és fegyvermester volt a háború alatt. Mi a bátyámmal és édesanyámmal a 96 éves dédnagyapámhoz kerültünk Borsod megyébe, Mucsonyba. Én tulajdonképpen onnan származom!

1964-ben jöttem Svédországba bátyámhoz, Péterhez, aki 15 évesen, 56-os menekültként került ide. Mivel ”reakciós”, osztályidegennek tartott család voltunk, és édesapám azzal eresztett útnak, hogy ”Kati, ne gyere haza, itt nincs jövőd!”, hát itt maradtam. Otthon a disszidálás miatt két év börtönbüntetésre ítéltek; 1976-ban mehettem haza először, miután amnesztiát kaptam.

Kéknefelejcs

Ismerkedésünkkor elárultad, hogy már gyermekkorodban elkezdtél festeni. Kisebb-nagyobb megszakításokkal sikerült megmaradnod az akvarellfestészet közelében; voltak-e valaha kételyeid ezt illetően, vagy töretlenül hittél művészetedben?

Festeni 12 évesen kezdtem édesanyám frissen meszelt, fehér falára. Piros rózsákat ábrázolt ez az első munkám, aszimmetrikusan szétszórva a falon. Édesanyám – nem kis meglepetésemre! - nem szídott meg. Álmélkodva csapta össze a kezét, majd Miskolcról olajfestéket, ecsetet és vásznat kerített nekem.A festékhígítót a traktorosoktól szereztem be. A diesel jobb volt, mint a velencei terpentin. Az ecset, a festék és a Jóisten voltak az én bíztatóim, hű gondviselőim, ma is azok.

Íriszek

Festményeiden majdnem minden téma felbukkan: tájkép, virágcsendélet, városképek, de láthatunk álomszerű kompozíciókat is. Előre kigondolt szándék vagy pillanatnyi hangulat dönti el, hogy éppen mit fogsz festeni?

A témák a lelkemből fakadnak, a képeim én magam vagyok.

Hajlott fa

Milyen szempontok szerint válgattad össze a mostani tárlatod anyagát?

A tárlatom anyagát tavaszi kavalkádnak szánom, és alkalomnak, hogy találkozzunk magyar-svéd barátainkkal, mert ők a mi általunk választott családunk. Sajnos, az emberek elfoglaltak, az élet rövid és úgy szalad: szinte csak esküvökőn és temetéseken találkozunk.

A megnyitódat zongorajáték is kiegészítette; milyen a kapcsolatod a zenével: hátteret, hangulatot ad a festéshez, vagy pedig tudatosan keresed benne az ihletet?

Kedves barátom, Karl Otto Hagen Olsen játékát csodálom! Én a festményeimben, ő a zenével fejezi ki érzelmeit. A zene  leköt és fogva tart. Ugyanilyen a festészet. Hasonlít a szerelemhez: bilincsben tart, ugyanakkor felszabadít. Magamból kitekintve alkotok és a lelkemet állandóan építem.

Vannak-e visszatérő témáid, amelyeket időről-időre újra szívesen bemutatsz a festményeiden?

Visszatérő témám a virág, mivel gyászban és boldogságban is nélkülözhetetlen.

Csendélet rózsákkal

Említetted, hogy sokfele bemutattad már a festményeidet, és azt is, hogy munkáidat többször is díjazták. Fontos-e a hivatalos elismerés, vagy elegendő a tárlatlátogatók pozitív visszajelzése?

Immár 10 éve járok Magyarországra folyamatosan. Kisplasztikáimmal 2002-ben kategória-díjat nyertem Székesfehérváron. Többször nyertem megyei megmérettetésben, és 2003-ban országos kiállítás győztese lettem (Erdei muskátli/Forest geranium, 40x40 akvarell). Az 5. Országos Velencei-tavi Festőversenyen 3. díjat nyertem tükrözéssel. Tagja vagyok az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak, továbbá a Velencei-tavi Művészet Barátok Körének is.

A díjakat elégtétellel nyugtázom, kárpótlásul azért, hogy gyermekként nem lehettem porcelánfestő Herenden.

Vándorrigó

Végezetül: milyen tervek foglalkoztatnak, hol találkozhatunk legközelebb a munkáiddal?

Van egy gyönyörű otthonom Agárdon, nemsokára leutazom.
A Velencei-tavi Művészet Barátok Körével május végén kiállítást rendezünk.

Befejezésként szeretnék köszönetet  mondani a Katolikus Körnek, amiért 2009. április 18-án kiállíthattam képeimet a Magyar Ház közönségének is. Végül egy mondást idéznék: az igazi harcosnak mindegy, hogy nyer, vagy veszít, ezért legyőzhetetlen! Ellenfelét fogva tartja a nyereség szomja, s a veszteségtől való rettegés. ő pedig szabad - nagy előny! Tulajdonképpen én ebben a szellemben élek és alkotok.

•   Kérdezett Sántha Ferenc

Kiállítások:

- Käppala Fritidsgård, Lidingö, Stockholm, 1981, egyéni kiállitás
- Danderyd Sjukhus, Stockholm, 1982, csoportos kiállítás
- Lidingö Sjukhuset, Stockholm, 1984, egyéni kállítás
- Lamange Mar-Menor, Spanyolország, 1985, több kiállítás a Plase Bohemia Galleriában
- Arsenalsgatan Konstskola, Stockholm, 1984, csoportos kiállítás
- Melby Ateljé, Stockholm, 1992, csoportos kiállítás
-  Kristinehovs Herrgård, Stockholm, 1993, egyéni kiállítás
- Tekergő Vendéglő, Velence, Magyarország, 2003, egyéni kiállítás
- Országos Verseny 2005, Magyarország – Fénygalopp 47x32 cm, akvarell
- Országos Verseny 2008, Magyarország – Almavirág 35x45 cm, akvarell
- Igló (Spiska Nová Ves), Felvidék (Szlovákia) 2004, csoportos kiállítás
- Zari (Lengyelország), 2008, csoportos kiállítás