Autóval indultam svédországi otthonunkból, szombat délben kiállításnéző körútra. Már egy jó ideje nem láttam tárlatot. A múzeumok zárva vannak, és bizonyos galériákban telefonon előre egyeztetni kell látogatás előtt. Ebből a szempontból szerencsém volt május 9-én, hiszen négy megnyitón is részt vehettem. Különben a megnyitók itteni szokás szerint 12:00-től 16:00 óráig tartanak, nyitóceremónia nélkül, szabad „beugrással-eséssel”, nagy nyugalomban.

Fordulónk első állomása a Gallery Konstnärscentrum Väst volt, vagyis rövidítve KC galéria, ahol magam is tag vagyok és kiállítottam immáron több mint egy évtizede.

Itt karakteres pléh lemezből (bádogból) készült montázsok fogadtak a falakon, és egy barátságos fiatal alkotó, Ossian Magnusson a terem közepén. Sorra szemügyre vettem a kifüggesztett műalkotásokat, egy műtárgylista volt a segítségemre. Göteborgban kötelező kiírni az alkotások árát. A látogató listával a kezében azonosítja a műtárgyakat. Általában szám, cím és ár szerepel ezeken a listákon. Ez a minimum, néha kiírják még a technikát is.

Az 1. számú munka címe: „Valami, amire történetet lehet függeszteni”. Bádoglemezből készült, hajtogatott téglalap modulok ritmizálva, dekoratív elemekkel ellenpontozva.

Módszeresen fotókat készítettem az alkotásokról. Itt most szeretném bemutatni a számomra izgalmasakat. A következő munka egy talapzaton álló szerkezet volt.

A 2. számú munka címe: „Stabil”. Festett fémszerkezet. Dekoratív, cikcakk mintába hajtogatott bádoglemezek kiegészítve festett fehér-fekete felület ellentétével. A festékcsorgatás nem festői igényű, csak enyhén kalligrafikus, mintegy a művész kézjegye. A függőleges irányt piros színű szegély hangsúlyozza ki, a szilárdság, az erő szimbólumaként. Ezután következik a kiállítás legszellemesebb című alkotása.

A 3. sz. munka a „Vörös utópia” címet viselő festett bádoglemez konstrukció, mely politikai és művészettörténeti utalásokat is hordoz. (Gondolok itt Kazimir Malevics konstruktív absztrakt festményeire, melyeket a Szovjetunióban alkotott meg.)

4. sz. munka: „Tejút”. Bádoglemez modulok ritmikus egységbe szerkesztve, melyek egyszerre mechanikus és organikus hatásúak. Az előbbi a szabályos derékszögbe szerkesztett élek rajzolatából adódik, míg az utóbbi a lemez modulok spontán egymásba rétegeződéséből, a Svédországban népszerű „csillagos ég”festett felületének sztereotípiájából, ahol is fekete háttéren apró fehér festékcseppek csillognak. (Szemünk előtt megjelenik a tudományos-fantasztikus filmekből ismert űrállomások, űrtelepek összekapcsolódott űrhajóinak formációja.)

Az 5. számú munka címe szintén „Stabil”, mivel újra csak álló térplasztikáról van szó. Két, cikcakk vonalban meghajtogatott merev bádoglemez egy függőleges, feketére festett vasprofillal összefogva. A nagyobb léptékben hajtogatott lemez szélét az alkotó még egy feketére festett vasprofillal összefogta. Itt a lehetséges asszociációk a toronyház emeleteinél kezdődnek, és talán folytatódnak az űrhajókilövés állványzatánál.

A 6. sz. munka a „Vegyzöld” címet kapta, és hulladék anyagokból szerkesztett „klasszikus” montázs. Fa, fém és műanyag elemek felületei, függőleges és vízszintes valamint ferde szélek élei bonyolult játékban ellensúlyozzák és követik egymást. A kemény, rideg fém felület puha, áttetsző műanyag felülettel képez feszültséget. Az okkerbarna préselt pozdorjalemez-darabok pedig a leghidegebb, kékeszöldre kissé transzparensen festett farostlemez háromszöget ellenpontozzák. A kompozíció fontos eleme a felül középre applikált sötét bordó műanyag lemez áttetszősége, illuminációja. A középütt elhelyezkedő, festékszóróval lazán felvitt fehér csík áttetsző része ugyanolyan világos barnává alakul, mint a kékesszürke háttérrel éteri kapcsolatot létesítő okkerbarna papír vagy festékfelület. A kép jobb alsó szélére erősített piros lécdarab pedig határozott komplementer kontraszttal gazdagítja a színhatást.

A 7. sz. munka címe: „Mobil”. Festett fémkonstrukció vékony acélhuzalra függesztve. Két díszítő, cikcakk vonalban hajtogatott bádoglemez összekapcsolása, kiegészítve a széleket hangsúlyozó színesre festett párhuzamos egyenesekkel. Lényeges elem az erős fény-árnyék kontraszt. Asszociáció szintjén itt rögtön a hangszer-széthúzott harmonika, síp képe jelenik meg.

A 8. sz. munka „Megtett hatások 1” címmel, montázs. Két pont, mintegy az ellipszis két fókuszpontja, és az ezeket összekötő, lazán elhelyezett egyenes köré szerveződő kompozíció. A kék akcetusokkal megtámogatott fémes felületek csillogása meleg barnák skálájával képez kellemes hideg-meleg kontrasztot. Gondosan kiegyensúlyozott aszimmetrikus kompozíció.

A 9 sz. munka is a „Mobil” címet kapta. A megszokott koncepció egy újabb variációja: két cikcakk felület derékszögben összekapcsolva, majd a szélek lezárása festett fém profillal, vékony acélsodronnyal felfüggesztve. Asszociáció: napelemes szatellit az űrben.

A 10 sz. munka: „Stabil”. Dekoratív meleg sárga-szürke-fekete összeállítás. A cikcakk lemezek egy valóban stabil, és masszív vasoszlopot fognak közre két oldalról. Ezt a központi pozíciót intenzív sárga ragyogás hangsúlyozza, jobb oldalról pedig egy feketére festett, a függőlegességet hangsúlyozó vasprofil ellenpontozza.

11. sz. munka: „Megtett hatások 2”, montázs. Függőleges-vízszintes élek, vonalak kontrasztjára épülő „klasszikus” kompozíció. Kifinomult hideg–meleg színellentétek, valamint faktúra (sima és rovátkázott, egyöntetű és mintázott) kontrasztok.

12. sz. munka: „Megtett hatások 3”, montázs. Saját határain túlterjedő kompozíció. Sima és dekoratív, hideg és meleg felületek, íves és szögletes formák kontrasztjaira épülő összeállítás. Ritmikus ismétlődések, nyíló, felfelé irányuló, szimbolikus mozgás.

Ossian Magnusson 1982-ben született Göteborgban. 2003-ban a göteborgi KV Művészeti Iskolát fejezte be, majd 2008–2010-ben a Göteborgi Egyetem HDK Steneby Iparművészeti és Formaterezési Karán szerzett okleveleket. 2007 óta rendszeres kiállító, több mint 10 alkotói ösztöndíj nyertese. Tagja a KRO-nak, a Not Quite-nek, a göteborgi KKV-nak, és a KC Väst-nek. Elmondása szerint műveit időnként a göteborgi KKV (Kollektív Művészeti Műhely) fém műhelyében alkotja.

A belső kis teremben, az úgynevezett Vázlatok termében (Skissernas rum) is volt egy kiállítás, négy iparművész hölgy tervrajzaiból, textilmunkákról készült fotókról, videófilm vetítéssel. Ez a kiállítás azonban alkalmazott művészi, és dokumentáló jellege miatt nem kötötte le a figyelmemet hosszabb ideig. Helyette tovább indultam a következő galériába, amely az utcában néhány háztömbbel feljebb helyezkedik el. De erről majd máskor…

Írta és fényképezte: Csikós Tibor

Csikós Tibor

2020. július 17.

Találatok: 1687

Ősszel Firenzébe látogattunk. Este érkeztünk meg a pályaudvarra. Fél órába is beletelt, mire a vasútállomás körül megtaláltuk a szállásunkra induló városi autóbusz megállóját. A város fényei első látásra is vonzónak tűntek. Átkeltünk az Arnó folyó hídján, és az első megállóban leszálltunk. Az útburkolat kövei elég durvának tűntek, kis bőröndjeink kerekei hangosan rázkódtak, ahogy magunk után húztuk őket. A későbbiekben kiderült, hogy a sima és nagy utcaköveket vésővel több helyen is felsértik, a csúszások megakadályozása céljából. Szállásunk a Via San Niccolón volt. Ahogy a megfelelő házszámhoz értünk, azonnal feltűnt a falon le s föl sétáló skorpió. Ilyen nagyot még nem is láttam élőben. Fiatal példány lehetett még, hiszen elég vékonyka volt, de a hossza elérte a 6-7 centimétert. Nem zavartatta magát, mi pedig a sötét ellenére mobiltelefonjainkkal megpróbáltuk lefotózni. Kicsit még nézelődtünk az utcában, a pontos címet keresve, és mire visszatértünk, már el is tűnt az állatkánk a fal réseiben, vagy a bádogcsatornában. Többet nem is láttuk, de azért bevezetésnek pont jó volt, és egy kicsit tartottunk a skorpióktól a továbbiakban.

Másnap délelőtt tudtuk csak alaposabban szemügyre venni utcánk házait, a boltokat és az éttermeket. Hétvége volt. Most nem mentünk ki a folyópartra, hanem az utca kissé elzárt folytatásában figyeltük meg a számunkra teljesen új várost. Amúgy maguk az épületek emlékeztettek a Budapesten megszokott épületek formai megoldására és anyagaira. Talán a vasszögekkel megerősített nagykapuk kivételével. Néhány szmog, vagy helyesebben városi por borította háztömb után egy turistákat a maga értékeivel váró parfümbolthoz érkeztünk.

Kíváncsian nézelődtünk a nagy kirakat előtt, majd hamarosan bemerészkedtünk. A tér tele volt zsúfolva nagyméretű és formás, régi üvegekkel, vázákkal, telve különböző színű folyadékkal. Több zsúfolásig megrakott asztalt képzeljünk el. A szépen csillogó folyadékokat egy csinos, filigrán alkatú, de középkorú, magabiztos fellépésű hölgy árulta. Kedvesen mosolyogva magyarázott nekünk angolul. Megfigyeltem, hogy a berendezés mennyire hasonlított Magyarkanizsa gyerekkoromból jól ismert kis és nagypatikája berendezéséhez és bútoraihoz. Nem volt nehéz észrevenni, hogy ez a magabiztosság a természetes hozzáértésből, és a helyi, évszázados hagyományokból táplálkozott. A feleségem az illatok változatosságában is gyönyörködött.

Csikós Tibor

2020. április 02.

Találatok: 2071

Bővebben: Őszi látogatás Firenzében