Elegáns ívek egy fiatal keramikus munkásságában

Imre Esztert kivételesen egy göteborgi házibulin ismertem meg. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ismeretlen emberek mint képzőművészt keressenek meg. 
Tíz év alatt ez csak egyszer történt meg velem. Egy amerikai magyar házaspár hívott meg megtisztelő módon néhány magyar származású művészt göteborgi lakásukra.
 
Meggyűrni a világ szövetét… azt kellene egyszer, porcelán, 2010
 
Csoportos kiállítások zajlottak ebben az időben (tavasszal) a városban.Így bukkantak rá néhány magyar névre, akiket megkerestek, közöttük engem is.
Eszter társaságában egy fiatal magyar orgonaművész volt. Röviden beszámoltunk tevékenységünkről.
Társalgás közben feltűnt, Eszter milyen jól beszél angolul. Mesélt New York-i útjáról is. Hiába, az új generáció már más, mint a miénk volt annak idején, húsz, harminc évvel ezelőtt, állapítottam meg magamban csendesen. A könnyed esti kikapcsolódás végeztével a társaság együtt indult haza. 
 

Tehát rólam

SZÉKESFEHÉRVÁRI lány vagyok, átlagos tanuló voltam, ugyan kicsit többet rajzoltam, mint a többiek. Szerencsés vagyok, azt gondolom. Első szerencsém az volt, hogy a városban éppen volt művészeti középiskola, és ha már ennyire kéznél volt, meg is próbáltam. Sikerült. Következő szerencsém az volt, hogy nem vettek fel grafika szakra, és hogy a kerámia szakot Szarka Tamás oktatta az évfolyamunknak. Azt hiszem itt dőlt el minden. Szarka Tanár Úr nagyon sok hasznos dolgot tanított, nem csak szakmai tudásával, hanem hozzáállásával, minden napos jókedvével, alázatosságával, életszeretetével, emberséggel, humorával, méltóságával, odafigyelésével, tiszteletével… 

 
EZUTÁN VALAHOGY úgy alakult, hogy itt találtam magam Göteborgban, mint cserediák. Persze e között eltelt pár év, szakmai vizsga, Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron) formatervező, Pécsi Tudományegyetem szobrász szak, egyetemi élmények, megrázkódtatások és csodák, kollégium, barátok, iskola mellett ilyen-olyan munka, pénzkeresés, éjjeli műszakok, minden volt. Szerencsére valahogy maradt energiám kiállításokon, tudományos konferencián, pályázatokon részt venni. Ez mind valahogy elvezetett az Erasmus ösztöndíj elnyeréséig, és 2009-ben irány Svédország. Göteborgi Egyetem, HDK, kerámia szak. Hirtelen rengeteg szabadidőm lett. Neki is láttam az önfeledt alkotásnak, azzal a sosem ismert érzéssel, hogy senki nem vár el tőlem semmit, csak azt, hogy csináljam, amit szeretek, és abból a legtöbbet hozzam ki.