Interjú Tilajcsik Roland szobrászművésszel

Beszéljünk a kezdetekről. Hogyan kerültél Svédországba, és hogy élted meg a változást?

Kedvesemmel jöttem ki 2003-ban, azt hiszem.Neki vissza kellett jönnie a munkája végett, én meg kijöttem utána egy fél év múlva. Egyébként nem Skandináviába vágyakoztam, hanem Franciaországba akartam menni, sok más művészhez hasonlóan. Csábított a bohém élet, Párizs, ami valamikor az európai képzőművészet központja volt. Jobb helyre kerültem, gondoltam. Régen tanultam kicsit franciául, de már elfelejtettem.

Nehéz elmondani, hogyan éltem meg a változást. Több itt a lehetőség az egyéni kibontakozásra, akár a nyilvános tereken belül, mint otthon. Jóval nagyobb a szabadság, nem is lehet összehasonlítani a kettőt. Olyan, mint a pokol és mennyország, nem is lehet összemérni. Kinek van kedve emlékműveket gyártani a közterekre? Például Szt. István szobor a legelterjedtebb, valaki összeszámolta, tízezer biztos van, futószalagon készítik. Kinek van kedve még egy Szt. István szobor változathoz? Hiányzik a szabadság a köztereken belül, nagyon kötött. Senki sem kíváncsi a képzőművész egyéniségének a kifejeződésére. A köztereket illetően nálunk a művész csak egy politikai eszköz, Svédországban viszont egy szabad, alkotó ember. Nálunk a köztereket a politikai pártok birtokolják. Gondolom, ez Svédországban is így volt száz évvel ezelőtt.

Tilajcsik Roland

Legutóbb 2011-ben olvashattunk rólad a Híradó hasábjain, a göteborgi Nils Åberg Galériában kiállított műveid kapcsán. Úgy tudom, mostanában is éppen egy kiállításra készülsz Stockholmban. Mesélnél nekünk az eltelt öt év művészeti történéseiről?

Csináltam egy köztéri szobrot Stockholmban, és jelenleg is dolgozom egy másikon, ugyanabban a részben, egy újonnan épült városnegyedben, (Norra Djurgårdstaden). Volt néhány kiállításom Göteborgan és Stockholmban. Részt vettem az Antik Mässan-on két évvel ezelőtt, az idén pedig a Grand Antikon Lidingőben, ami Stockholm része, a Carl Miles Gård-on.

Bővebben: Interjú Tilajcsik Roland szobrászművésszel

Kent Lindfors festményei a Göteborgi Művészeti Múzeumban

 2016. május 28.–szeptember 25.

Nemrégen egy számomra teljesen ismeretlen nevű göteborgi festő kiállítására látogattam el a városi múzeumba. A várakozáson felüli színvonal meglepetésként hatott rám. A tárlat a teljes - következetesen felépített - festői világot elénk tárja. Az idős korban járó művész kezdeti festészeti tanulmányaiba is betekintést nyerünk. Ezek realista képek, sivár, elhagyatott terek, műszaki formák, különböző gépek, fény-árnyjáték csupasz falakon, ajtók, ablakok festői jelekkel. Daruk és üres vagonok. Kikötői világ, nyitott rakodóterek hajókon, nagy tengerjáró kompok oszlopos csarnokai, parkoló járművek nélkül. Gondos mértani- perspektívisztikus megfogalmazás, kiegyensúlyozott kompozíciók, éles kontúrok. Egy tanult festőművész átgondolt tanulmányai. A szürke felületek alatt szenvedélytől izzó, időnként fellobbanó színekkel. A nagy, csupaszon hagyott felületek már itt is expresszív ecsetvonásokkal dúsított festői struktúrák. Számomra ismerős akadémikus, festői gondolkozás. Eszembe jutottak volt főiskolás osztálytársam munkái, pl. a budapesti Vojnich Erzsébet ürességtől kongó, belső tereket ábrázoló nagyméretű vásznai. A múzeumi tárlat világhálós ismertetője egyenesen aszkétikus realizmusról ír, ami elég találó kifejezés.

Hamarosan megvilágosodott előttem, hogy nagy, retrospektív kiállítást látok éppen, a múzeum három emeletén elrendezve. A legrégebbi munkák 1963-ból voltak, ugyanakkor idei vásznai is szerepeltek. Végigkövethető, hogyan alakultak ki művészetének visszatérő motívumai. A művész erős spanyolországi kötődésekkel rendelkezik. A hatvanas években hosszabb ideig tartózkodott egy Guadalope nevű helységben, ahol egy kutat többször is megfestett. La Fuenta címmel legalább 3 nagy vásznat találunk a kétezres évekből. Tulajdonképpen egy tucatnyi motívumot dolgoz fel újra és újra. Motívumaiban elmélyül, és nem tér át újabb motívumkörre. A kifejezésmódja egyre felszabadultabb, az elmúlt évtizedekben fényektől átitatott víziók kifejezéséig jut el. Művészetének tárgyai átcsúsznak egymásba, összeolvadnak, feloldódnak, új kifejezést alkotva.

Bővebben: Kent Lindfors festményei a Göteborgi Művészeti Múzeumban