A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Páhi István munkáival 2002 novemberé­ben találkoztam először, mindjárt Svédországba érkezésünk után. Egy göteborgi kórház személyzeti ebédlőjében láttam színes fotógrafikákból álló kiállítását. A falakon mintegy harminc képet vehetett szemügyre a látogató. Témái a mindennapi élet képei, valamint tájképek. Stílusára díszítő hatás és erőteljes színek voltak jellemzőek. Örültem, és elnézést kérek a nagyképűségemért, de egy kicsit természetesnek is vettem, hogy akárcsak otthon, itt is kitűnő és szorgalmas magyar művészek munkáira bukkanhatok.
 
A galériában
 
Később személyesen is megismerhettem, és megtekinthettem műtermét, ahol dolgozni is láttam. A falakon képileg erőteljes fekete-fehér vagy monokróm fotográfiákat láttam, feltűnően sok magyar témával: ménesek, gulyák, pásztorok. Elmondta, hogy ugyan nagyon régóta, ifjúkora óta Svédországban él, de sokat utazik Magyarországra fényképezni. Távozásomkor egyértelműen a professzionalitás szuggesztív benyomását vihettem magammal.
 
A nyerő
 
Jóval később pedig utjaink egy közös kiállításon keresztezték egymást. Ide újra expresszív színes grafikáit hozta. Az egyik felvétele, ahol göteborgi utcazenészeket kapott lencsevégre, különösen frissnek és egyéni meglátásúnak bizonyult. A kellő pillanatban exponált felvétel egy izgalmas történésbe ad betekintést.

 

Interjú Urbán Attila videoművésszel

 

– Hogyan kezdődött?

12 éves voltam, azt hiszem. Lyukas volt a fogam, és ki kellett húzni. Fogorvoshoz kellett menjek, de féltem tőle. Nem akartam menni. Anyukám mindenképpen kényszeríteni akart. Muszáj elmenni! Ellenkeztem, de akkor megláttam egy polaroid kamerát a fényképésznél. Megmondtam anyámnak, ha azt a kamerát megkapom, kihúzatom a fogam.  Kihúzattam a fogam, és elkezdtem fényképezni. Csik-csik-csik. Polaroiddal. Direkt volt, azonnal megláttam a képet. Utána elkezdtem festeni, rajzolni. Nem sokat rajzoltam, inkább festeni akartam, olajfestékkel. Rendes ecsetekkel, igazi festékkel. Mert tudtam. De hogyan mertem? Hiszen anyám, apám nem foglalkozott ilyesmivel. Elkezdtem festeni, utána bekerültem az iskolába…

 

Urbán Attila

 

– Melyik iskolába?

Ez a Nordvästra Konstshögskola volt Helsingborgban. Művészeti szakra. Ott az ember tényleg fényképészettel, grafikával, festménnyel, videóval, performansszal kezdett foglalkozni. Minden benne volt ebben a két évben ahhoz, hogy próbálgathassuk szárnyainkat, és szerszámokat is ott kaptam.

 

– Hány éves voltál akkor?

Amikor kezdtem 19 vagy 20. Úgy vélem azok voltak a legfontosabb évek.

 

– Sok mindenre kiterjedt az oktatás. Meséld el, hogy mi az, amit most használsz ezekből?

A legfontosabb, hogy meg van lehetőségem, hogy mindezeket tudom használni. Miután megalkottál valamit, egy kicsit mindig alakíthatsz rajta, előrébb tudod tolni. Semminek sem muszáj definitívnek lenni. A másik fontos dolog, hogy a saját magad karmestere vagy. Magad döntöd el, hogy mit szeretnél, hogy benne legyen a partitűrödben. Mint a konyhában. Milyen összetevőket akarsz? Itt a hagyma, az olaj, stb.

 

 

A Stockholmi Magyar Ház közösségének meghívására a Debreceni képzőművészek egyik legismertebb mestere, Tamus István érkezett közénk.

 

Tamus István a Grafikus Művészek Ajtósi Dürer Egyesületének elnöke, a vasárnapi rajziskola megalapítója, tanár, aki nagy pártfogója és segítője tehetséges diákjainak, gondos  irányítója a képzőművészeti pályára készülőknek. A teljesség igénye nélkül, csak néhányat említve: a Hollós László díj, Móré Mihály díj, a 2010-es év Kölcsei Emlékplakett tulajdonosa, a Hajdú–Bihar Megyei Tavaszi Tárlat nívódíjasa, hortobágyi művészélet igen meghatározó egyénisége.

 

„A múltunk iránti vonzalom tesz bennünket hitelessé, azonban a Ma történései sem közömbösek számomra” – mondja magáról a képzőművész.

Játékosan megrajzolt grafikái, leheletfinoman kidolgozott rézkarcai, a nagy gonddal, művészi tudással metszett linóleum-nyomatok, mint: Petőfi emléke, a háborúban veszett apák, egy hazaküldött levéldarabka, az ´56-os forradalom tragédiája - a múltat idéző felületek, foltok, vonalak, a kicsit groteszk, rejtett huncutsággal megrajzolt „mindenség”, a múlt és jelen összekapcsolódásai.

 

De a csodálatos finomságú rézkarcai, linómetszetei mellet ott ragyognak akvarellmunkáin az ősz színei. Aranyfelhőbe burkolt poétika a Hortobágy varázslatos ege, egy-egy almával telerakott tál vagy virágcsendélet oly módon fogalmazódik meg munkáiban, biztos kéz könnyedébe, amely a művészet ezen ágában is nagy mesteri tudásról és művészi érzékenységről ad tanúbizonyságot.

 

Mi, akik részt vettünk a tárlatmegnyitón, abban a szerencsének is örülhettünk, hogy a művész úr, bemutatását követően értékes és szép tárlatvezetésben részesített bennünket. A képismertetővel egyidejűleg nem csak a képek megszületési körülményeibe nyerhettünk betekintést, de megismerhettük a mű technikai megoldásait, a műfaj (legyen akvarell vagy grafika valamely ága) buktatóit vagy éppen kiemelt lehetőségeit. Az érdekes és színes ismertető közelebb hozott bennünket, nem pusztán a művek megértéséhez, de a művész alkotói világának is egy picit részeseivé váltunk.

 

És hogy a nap (ami számomra ünneppé változott), még emelkedettebb, színesebb legyen, Mokos Magdolna és kórusának tagjai ajándékozták meg a nagybecsűt kórusművek előadásával. A „csemegét” csak fokozta a karnagy, M. Magdi, rövid ismertetője az előadandó művekről. Immár nem csak képekről előbukkanó nap, de a zene is meleg napsugarat varázsolt közénk, fényt hozott. A csodálatos élményben varázslattá vált minden.

 

Köszönjük ezt a szép napot, nem csak a szereplő művészeknek, de azoknak is, akik megteremtették a lehetőséget, fáradoztak azon, hogy a rohanó hétköznapokat fölváltsa egy ilyen ünnep.

 

Tompa V. Anna

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME