Interjú Urbán Attila videoművésszel

– Hogyan kezdődött?

– 12 éves voltam, azt hiszem. Lyukas volt a fogam, és ki kellett húzni. Fogorvoshoz kellett menjek, de féltem tőle. Nem akartam menni. Anyukám mindenképpen kényszeríteni akart. Muszáj elmenni! Ellenkeztem, de akkor megláttam egy polaroid kamerát a fényképésznél. Megmondtam anyámnak, ha azt a kamerát megkapom, kihúzatom a fogam.  Kihúzattam a fogam, és elkezdtem fényképezni. Csik-csik-csik. Polaroiddal. Direkt volt, azonnal megláttam a képet. Utána elkezdtem festeni, rajzolni. Nem sokat rajzoltam, inkább festeni akartam, olajfestékkel. Rendes ecsetekkel, igazi festékkel. Mert tudtam. De hogyan mertem? Hiszen anyám, apám nem foglalkozott ilyesmivel. Elkezdtem festeni, utána bekerültem az iskolába…

Urbán Attila

– Melyik iskolába?

– Ez a Nordvästra Konstshögskola volt Helsingborgban. Művészeti szakra. Ott az ember tényleg fényképészettel, grafikával, festménnyel, videóval, performansszal kezdett foglalkozni. Minden benne volt ebben a két évben ahhoz, hogy próbálgathassuk szárnyainkat, és szerszámokat is ott kaptam.

–– Hány éves voltál akkor?

– Amikor kezdtem 19 vagy 20. Úgy vélem azok voltak a legfontosabb évek.

– Sok mindenre kiterjedt az oktatás. Meséld el, hogy mi az, amit most használsz ezekből?

– A legfontosabb, hogy meg van lehetőségem, hogy mindezeket tudom használni. Miután megalkottál valamit, egy kicsit mindig alakíthatsz rajta, előrébb tudod tolni. Semminek sem muszáj definitívnek lenni. A másik fontos dolog, hogy a saját magad karmestere vagy. Magad döntöd el, hogy mit szeretnél, hogy benne legyen a partitűrödben. Mint a konyhában. Milyen összetevőket akarsz? Itt a hagyma, az olaj, stb.

Csikós Tibor

2012. június 27.

Találatok: 2614

Bővebben: Ember legyél!

A Stockholmi Magyar Ház közösségének meghívására a Debreceni képzőművészek egyik legismertebb mestere, Tamus István érkezett közénk.

Tamus István a Grafikus Művészek Ajtósi Dürer Egyesületének elnöke, a vasárnapi rajziskola megalapítója, tanár, aki nagy pártfogója és segítője tehetséges diákjainak, gondos  irányítója a képzőművészeti pályára készülőknek. A teljesség igénye nélkül, csak néhányat említve: a Hollós László díj, Móré Mihály díj, a 2010-es év Kölcsei Emlékplakett tulajdonosa, a Hajdú–Bihar Megyei Tavaszi Tárlat nívódíjasa, hortobágyi művészélet igen meghatározó egyénisége.

„A múltunk iránti vonzalom tesz bennünket hitelessé, azonban a Ma történései sem közömbösek számomra” – mondja magáról a képzőművész.

Játékosan megrajzolt grafikái, leheletfinoman kidolgozott rézkarcai, a nagy gonddal, művészi tudással metszett linóleum-nyomatok, mint: Petőfi emléke, a háborúban veszett apák, egy hazaküldött levéldarabka, az ´56-os forradalom tragédiája - a múltat idéző felületek, foltok, vonalak, a kicsit groteszk, rejtett huncutsággal megrajzolt „mindenség”, a múlt és jelen összekapcsolódásai.

De a csodálatos finomságú rézkarcai, linómetszetei mellet ott ragyognak akvarellmunkáin az ősz színei. Aranyfelhőbe burkolt poétika a Hortobágy varázslatos ege, egy-egy almával telerakott tál vagy virágcsendélet oly módon fogalmazódik meg munkáiban, biztos kéz könnyedébe, amely a művészet ezen ágában is nagy mesteri tudásról és művészi érzékenységről ad tanúbizonyságot.

Mi, akik részt vettünk a tárlatmegnyitón, abban a szerencsének is örülhettünk, hogy a művész úr, bemutatását követően értékes és szép tárlatvezetésben részesített bennünket. A képismertetővel egyidejűleg nem csak a képek megszületési körülményeibe nyerhettünk betekintést, de megismerhettük a mű technikai megoldásait, a műfaj (legyen akvarell vagy grafika valamely ága) buktatóit vagy éppen kiemelt lehetőségeit. Az érdekes és színes ismertető közelebb hozott bennünket, nem pusztán a művek megértéséhez, de a művész alkotói világának is egy picit részeseivé váltunk.

És hogy a nap (ami számomra ünneppé változott), még emelkedettebb, színesebb legyen, Mokos Magdolna és kórusának tagjai ajándékozták meg a nagybecsűt kórusművek előadásával. A „csemegét” csak fokozta a karnagy, M. Magdi, rövid ismertetője az előadandó művekről. Immár nem csak képekről előbukkanó nap, de a zene is meleg napsugarat varázsolt közénk, fényt hozott. A csodálatos élményben varázslattá vált minden.

Köszönjük ezt a szép napot, nem csak a szereplő művészeknek, de azoknak is, akik megteremtették a lehetőséget, fáradoztak azon, hogy a rohanó hétköznapokat fölváltsa egy ilyen ünnep.

Tompa V. Anna

Tompa V. Anna

2012. március 18.

Találatok: 2771