Palotai Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palotai Gábor (született 1956. november 29-én) svéd-magyar tervező, művész, grafikus és tipográfus. 1981-től Stockholmban él és dolgozik .

 Palotai Gábor 1956-ban született Budapesten, ahol a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Magyar Iparművészeti Főiskola) 1980-ban diplomázott. 1981-ben Stockholmba költözött, ahol a Királyi Képzömüvészeti Egyetemen (Royal Institute of Art) (1981-1983) és a Beckmans College of Design (1983-1984) tanulmányait folytatta. Palotai Gábor 2002 óta tagja az Alliance Graphique Internationale (AGI)-nak. Az AGI egyesíti a világ vezető grafikai designerjeit. Tagja a Konstnärernas Riksorganisation-nak (Művészek Svédországi Szervezete) és a Svédországi Nemzeti Archívum Állami Heraldikai Testületének. 2015-ben Palotai Gábort a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárának nevezték ki.
Palotai Gábor műfajokat átívelő módon dolgozik mind a művészetben, mind a formatervezésben. Stúdiója, a Gábor Palotai Design, Stockholmban müködik. Az évek során a vizuális művészeti világát különböző médiumokban valósította meg. Palotai Gábor a vizuális kommunikáció területén széles körbe tevékenykedik, mint például a vállalati vizuális identitás, a csomagolásterv, logók, piktogramok, kiállítási tervezés, webdesign (honlaptervezés), animáció, illusztráció, fotózás, plakáttervezés, albumborítók, tipográfia, könyvtervezés és textiltervezés.

Csikós Tibor festőművész visszaemlékezése

1972-ben vettek fel az újvidéki Bogdan Suput Művészeti Szakközépiskolába. A felvételi vizsgán görög gipszfejet kellett élethűen lerajzolni. Egy filozófus, talán Szókratész, vagy Arisztotelész felnagyított gipszportréja volt.

1709-2

Egy pódiumra helyezték. Már nem emlékszem rajzolópadon dolgoztunk-e, vagy háromlábú festőállványokon voltak-e a rajztáblák. Szénnel rajzoltunk csomagolópapírra, az biztos. Megszólítottam egy karakteres, délies kinézetű társamat. Mondtam neki, hogy nem jól rajzolja Szókratész szakállát. A fejet elég szépen lekövette, de a szakállat minden gondosság nélkül csak úgy odakente neki. „Az nem fontos”–válaszolta. Én úgy éreztem, ilyet nem engedhet meg magának egy hitelességre törekvő művész-jelölt. Térképszerű pontossággal rajzoltam meg a gipszfej minden részletét. Délután egy kockára fektetett kúpot kellett agyagból megmintázni, valósághű pontosságra törekedve.

Nyári szabadságunk néhány napja a franciaországi Riviérán, egy középkori épületekből álló mondén kisvárosban telt el. Mivel szállásunk magában az óvárosban volt, könnyen rátaláltunk a turisztikai és kulturális látványosságokra. Írásomban egy nap eseményeit rögzítem.

Szombat reggel a Picasso múzeumba indultunk. Tudtuk, az óváros jellegzetes tornya felé kell mennünk. Ez a Grimaldi kastély része, ami olyan jellegzetessé teszi Antibes városképét. Egy térre érkeztünk, a Place National-ra, vagyis Nemzeti térre, ahol számomra egy kissé édeskés, énekes madarakat tartó, „szépecske” kisfiút és kislányt ábrázoló szobrot, és egy karikatúra múzeumot találtunk. „Musée Peynet” a múzeum neve.

A Peynet Múzeum egy vitrinje

Ide azonnal bementünk, hiszen nagyon érdekel az alkalmazott művészetnek ez az ága, több karikatúrista barátom munkáját követem. Peynet művészi alkata úgy tűnik, közel áll hozzám, hiszen munkáit nagyon lelkiismeretesen, aprólékos gondossággal tervezte meg. Láthattuk vázlatait, összevetve a nyomtatásra került, alkalmazott grafikai, vagy pedig képgrafikai műveivel.

8. oldal / 20