Bánovits Andrással egy göteborgi magyar rendezvényen ismerkedtem meg, valamikor talán egy évtizeddel ezelőtt. Fényképészként bukkant fel, és hamarosan összebarátkoztunk. Kedves társasági lényként szinte rögtön a bizalmába fogadott. Elmesélte milyen kiállításokat látogat rendszeresen. Gyakorlatilag az összeset. Hamarosan találkoztunk is az egyiken. Feltűnt, hogy milyen sok embert ismer, és az is, hogy kitűnő svéd nyelvtudással következetesen Andrásként mutatkozik be, holott számomra annyira kézenfekvő lett volna Anderst mondania, amolyan amerikás magyar stílusban. Ezt ő sohasem tette. A kiállítás-látogatók közül feltűnően sokan ismerték, és általában mindenkihez volt egy kedves szava. 
 
Paperman
 
Bemutatta nekem nagyvárosi világát. Otthonosan mozgott kávéházi körökben, és nagyon sok helyet ismert. Egy alkalommal elmesélte galériás múltját. Sok évvel ezelőtt saját kiállítóhelye volt Göteborgban, igen ambiciózus kiállításrendező lehetett, nagy projektekbe fogott. Néhány közös ismerős is felbukkant a kiállító képzőművészek névsorában, ugyanis főleg magyarországi művészek munkáit állította ki. Az is előfordulhatott, hogy a jó ügyért való lelkesedésében, a művészi sikert néha az anyagi elé helyezte, mint Modigliani első galéristája, annak idején Párizsban. Családos emberként élt ekkor. A galéria 5 éves működése után megszűnt.
Találatok: 2492

 

Páhi István munkáival 2002 novemberé­ben találkoztam először, mindjárt Svédországba érkezésünk után. Egy göteborgi kórház személyzeti ebédlőjében láttam színes fotógrafikákból álló kiállítását. A falakon mintegy harminc képet vehetett szemügyre a látogató. Témái a mindennapi élet képei, valamint tájképek. Stílusára díszítő hatás és erőteljes színek voltak jellemzőek. Örültem, és elnézést kérek a nagyképűségemért, de egy kicsit természetesnek is vettem, hogy akárcsak otthon, itt is kitűnő és szorgalmas magyar művészek munkáira bukkanhatok.
 
A galériában
 
Később személyesen is megismerhettem, és megtekinthettem műtermét, ahol dolgozni is láttam. A falakon képileg erőteljes fekete-fehér vagy monokróm fotográfiákat láttam, feltűnően sok magyar témával: ménesek, gulyák, pásztorok. Elmondta, hogy ugyan nagyon régóta, ifjúkora óta Svédországban él, de sokat utazik Magyarországra fényképezni. Távozásomkor egyértelműen a professzionalitás szuggesztív benyomását vihettem magammal.
 
A nyerő
 
Jóval később pedig utjaink egy közös kiállításon keresztezték egymást. Ide újra expresszív színes grafikáit hozta. Az egyik felvétele, ahol göteborgi utcazenészeket kapott lencsevégre, különösen frissnek és egyéni meglátásúnak bizonyult. A kellő pillanatban exponált felvétel egy izgalmas történésbe ad betekintést.
Találatok: 2874

 

Interjú Urbán Attila videoművésszel

 

– Hogyan kezdődött?

– 12 éves voltam, azt hiszem. Lyukas volt a fogam, és ki kellett húzni. Fogorvoshoz kellett menjek, de féltem tőle. Nem akartam menni. Anyukám mindenképpen kényszeríteni akart. Muszáj elmenni! Ellenkeztem, de akkor megláttam egy polaroid kamerát a fényképésznél. Megmondtam anyámnak, ha azt a kamerát megkapom, kihúzatom a fogam.  Kihúzattam a fogam, és elkezdtem fényképezni. Csik-csik-csik. Polaroiddal. Direkt volt, azonnal megláttam a képet. Utána elkezdtem festeni, rajzolni. Nem sokat rajzoltam, inkább festeni akartam, olajfestékkel. Rendes ecsetekkel, igazi festékkel. Mert tudtam. De hogyan mertem? Hiszen anyám, apám nem foglalkozott ilyesmivel. Elkezdtem festeni, utána bekerültem az iskolába…

 

Urbán Attila

 

– Melyik iskolába?

– Ez a Nordvästra Konstshögskola volt Helsingborgban. Művészeti szakra. Ott az ember tényleg fényképészettel, grafikával, festménnyel, videóval, performansszal kezdett foglalkozni. Minden benne volt ebben a két évben ahhoz, hogy próbálgathassuk szárnyainkat, és szerszámokat is ott kaptam.

 

–– Hány éves voltál akkor?

– Amikor kezdtem 19 vagy 20. Úgy vélem azok voltak a legfontosabb évek.

 

– Sok mindenre kiterjedt az oktatás. Meséld el, hogy mi az, amit most használsz ezekből?

– A legfontosabb, hogy meg van lehetőségem, hogy mindezeket tudom használni. Miután megalkottál valamit, egy kicsit mindig alakíthatsz rajta, előrébb tudod tolni. Semminek sem muszáj definitívnek lenni. A másik fontos dolog, hogy a saját magad karmestere vagy. Magad döntöd el, hogy mit szeretnél, hogy benne legyen a partitűrödben. Mint a konyhában. Milyen összetevőket akarsz? Itt a hagyma, az olaj, stb.

 

Találatok: 2644

15. oldal / 20