Boross Kálmán átadta az elnöki stafétabotot. Az új elnök, Mészáros Márta személyes hangúbeszámolóban jellemzi elődjét.

Kálmánnal kisgyermekes anyuka korszakomban találkoztam először. Egy lundi intézmény padlástermében papírral, tollal, kulccsal, telefonnal, fényképezőgéppel, ragasztószalaggal, ollóval, olvasószemüveggel és több más aprókiegészítőkkel a kezében sürgött-forgott egy népes gyerekcsapat között. A konyhahelyiségben a szülői társaság nevetgélt, cseverészett és kortyolgatta a vasárnap délelőtti kávéját. Boross Kati pedagógus maga körégyűjtötte kis csibéit, és megkezdődött a játszóház munkája. Közben elnökünk előhúzott a vállán lógószámos zacskó, szatyor vagy táska egyikéből egy szobanövény-palántát. Saját szaporítás, tudtuk meg, és új gazdira vár: ingyen, bérmentve, szívesen. Ki kéri?

Húzódoztunk, egymásra néztünk, zavartan mosolyogtunk. A generációmbeliek és jómagam akkori ábrázatát értelmezve: „Ki a csoda gondozgat még a mai világban egy növénypalántát? Ah, én nem értek hozzá, nálam kiszáradna! Jaj, én szeretném, de nincs helyem a lakásban.”

Azóta eltelt hét év. Többé-kevésbécsaládi szabadidőnk részévéváltak a játszóház és a kultúrfórum rendezvényei. Kálmán pedig mindig és mindenhol folyamatosan jelen volt, kitartóan szervezett. Időközben viszont kért, szépen kért, nagyon-szépen kért minket, szülőket: vegye már át valaki a szervezést-vezetést! Persze, ismét húzódoztunk, vállat vonogattunk. Kálmán pedig tovább cipelte magával a sok zacskót, szatyrot, táskát tartalmával.

A Híradónak Boross Kálmán 20 éves elnöki munkássága címűmelléklettel kellene megjelennie, amennyiben fel kellene sorolnom érdemeinek hosszúsorát. Az elmúlt húsz év alatt nagyon sok eseménynek volt a mozgatórugója. Tagjaink erről többet tudnának mesélni. Csupán sejtem, és töredékét tudom elképzelni annak, mennyi munka fekszik mindez mögött.

Hálánk és köszönetünk jeléül vezetőségünk kezdeményezésére Kálmánt a Lundi Magyar Kultúrfórum örökös tagjáváfogadta. Az idei március 15-i ünnepségen átnyújtottuk az erről szólószerény okmányt. Büszkeséggel tölt el, hogy emelett a városhatárokon kívül is elismerésnek örvend Kálmán munkája és személye.

A SMOSZ 40 éves fennállásának alkalmából munkásságukkal kiemelkedőjelölteket kért az

egyesületektől. Vezetőségünk számára egyértelművolt, hogy Kálmán erre érdemes személy. Közelgett az ünnepség napja, esetünkben Bromöllában. Meglepetésnek szántuk a kiemelt pillanatot. Ám szerénységét megcáfolóhatározott kitartással közölte, hogy ősemmiképpen nem tud részt venni az ünnepségen, mert a hällebergai központban kell eleget tennie gondnoki feladatainak. Telt ház lesz, neki ott a helye. Mi meg sóhajtoztunk és odacsalogatóhadműveleteken törtük a fejünket. Már-már gyanút foghatott, hogy miért erőltetjük, és miért kérdezi a SMOSZ elnöke is tőle, hogy valóban nem tud eljönni. Nem lehet, értsük meg! - hangzott el ismételten. Majd csak az augusztusi SMOSZ közgyűlésen sikerült meglepetést szereznünk. Kálmán átvehette a kijáróelismerőoklevelet és emlékérmet. 

A Kultúrfórum ma egy aktív és lelkes vezetőséggel, százon felüli taglétszámmal folytatja a munkát - körülbelül onnan, ahol Kálmán átadta a stafétabotot. Közben a konyhám sarkában, a telefon mellett ott zöldellik egy hét éves kusza szobanövény. A hely fekvése meglehetősen sötét, a földje hol száraz, hol túl ázott. Nem nőtt kétszeresére, nem hozott exotikus virágot, de megmaradt és egészséges. Viszont hozott azóta egy vékonyka, ám egyenes mellékhajtást. Majd közelebb helyezem a napos ablakhoz, hogy fejlődhessen.

Mészáros Márta