10 éves a Tavaszi Szél kulturális egyesület

Share


Az ünneplő sereg

Január 31-én ünnepelte a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület hivatalos megalakulásának 10 évfordulóját. A Lengyel házban megtartott ünnepség bevezetőjeként, stílusosan, a mintegy 50 fős vendégsereg előtt, az egyesületbe járó gyerekek kiválóan elénekelték és a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. Ezután Szilágyi Zsolt, az egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Képeket vetített az egyesület régi és mostani életéből. Az ifjak közül sokan derültek, felismerve valamikori önmagukat, és a jelenlévők közül talán sokan most értesülhettek először az egyesület széleskörű tevékenységeiről, múltjáról. Táborok, táncos, zenész, kézműves foglalkozások, színpadi szereplések.


Moulavi Márta és Szilágyi Zsolt

 

Ezután az immár 18 éves Csapó Aletta beszélt szívhez szóló őszinteséggel Tavaszi szeles múltjáról, a valamikori foglalkozások személyes fejlődésében meghatározó szerepéről, jövőre vonatkozó terveiről.
A következő fellépő Jansson Júlia hegedűs volt. Egy erdélyi csángó népdalt és egy a Kaláka együttes által megzenésített József Attila verset adott elő, kristálytisztán, szuggesztív erővel, fiatalos lendülettel.


Julia Jansson hegedül


Ezután Kovásznay Ádám, a SMOSZ titkára mesélt az egybegyűlteknek egyesületünknek a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körrel közös múltjáról, az egyesület megalakulásáról, majd kiválásáról.


Csenge, Szilágyi Zsolt, László Edit és Patrícia


Ezt követően az elnök a színpadra kérte László Bélát és családját, Edit nénit, aki hosszú évekig vezette a kiscsoportos foglalkozásokat és lányukat Patríciát, aki annak idején szintén oroszlánrészt vállalt az egyesületünk működtetéséből. Virágcsokrot és elismerő oklevelet vehettek át.


Csikós Csenge


Csikós Csenge szavalata következett. Nemes Nagy Ágnes: Amikor Bors néni még gyerek volt című versét szavalta el. Ezután Moulavi Márta vehette át a köszönő virágcsokrot és oklevelet. Megtudtuk, hogy az egyesület neve, annak idején az ő ötlete volt, valamint beszélt a sok táncfoglalkozásról, és fellépésről, amiket személyesen vezetett. Végül fergeteges latin amerikai szamba tánc következett a Moulavi Márk és Mona testvérpár előadásában.


Moulavi Mona és Márk


A vendégeket süteménnyel és kávéval kínálták, majd beszélgetés következett az ifjúvá serdült, valamikori Tavaszi Szél tagokkal. A beszélgetést László Patrícia vezette. A fiatalok beszámoltak jelenlegi tanulmányaikról, helyzetükről, és meséltek vágyaikról, terveikről. Ekkor a világítás elsötétült, tízes felirattal ellátott, égő gyertyás tortákat hoztak be. Gyertyaoltás után az ünnepség kitűnő hangulatban zárult.


Gyertyaoltás

 

Csikós Tibor alelnök

 

Mit jelentett számomra a Tavaszi szél? - Személyes vallomások egykori Tavaszi Szél tagoktól:

„10 éves a göteborgi Tavaszi Szél, mint egyesület. Lehet, nem tűnik ez olyan soknak, de valójában több mint az eddigi életem fele. Jól van, nem jártam 10 évig, csak 9-ig. De az a 9 év sok emléket hagyott bennem. Szerettem ebben a közösségben lenni, velem egykorú magyarokkal barátkozni, új dolgokat tanulni. Igen, vannak így utólag kevésbé kellemes emlékek is, mint például mikor anyukám kitett, hogy egyedül zenei aláfestés nélkül énekeljek a János vitéz nyitójelenetében, annak ellenére, hogy hangom annyi, mint a vízben tátogó halnak.
De az ilyen esetekkel szemben a pozitív emlékek túlnyomó többségben vannak. Biztos mindnyájan emlékeztek a Lisaberges fellépésekre, kirándulásokra, kísérletezésre, színdarabokra... hát igen, sokáig tudnám sorolni, de ma mégsem ezt készülök tenni. Mert az én szememben talán nem is a foglalkozás maga, hanem ennek eredménye a fontosabb. És ha körülnézünk, nem nehéz megállapítani hogy vannak bizonyos minták; a régi tavaszi szelesek közül feltűnően sokan foglalkoznak ma tánccal, zenével vagy természettudománnyal, és nem ritkán mind a hárommal! Én merem állítani, hogy ez nem véletlen.
Én jó magam természettudomány szakra járok gimnáziumba, és életem nagy célja, hogy kimagasló fizikus legyek. Gyakran kérdezik, hogy mikor kezdett érdekelni a természettudomány, és bár erre a pontos választ nem tudom, azt tudom, hogy itt a Tavaszi Szélben kezdődött. Itt hallottam elsőnek azt a szót, hogy fizika, itt ismerkedtem először meg az energia megmaradás törvényével, és itt vezettem elsőnek át áramot egy pohár kólán. Az itt nyert tudásom, de talán leginkább kíváncsiságom, megalapozott valamit, ami később átvette az irányítást az életemben, és kijutatott az Európai Unió Természettudományos Olimpiájára, 2013-ban Luxemburgba, 2014-ben Athénba, mely két hét eddig életem fénypontja.
És ha hiszitek, ha nem, más itt szerzett tapasztalatomat is sikeresen fel tudtam használni az olimpián, mint például a táncot. Ehhez annyit kell tudni, hogy ha a hangom olyan, mint a vízben tátogó halnak, akkor a tánctudásom maximum a partra vettet rozmáréhoz hasonlítható. Mégis, mikor utolsó este egymás fehér köpenyét írtuk alá a versenyzőkkel, nem kevesen szántak nekem olyan szöveget mint például: „Sok sikert a jövődhöz, és sose hagyd abba a táncolást!”.
De volt egy dolog, ami ennél jóval fontosabb volt, egy dolog, aminek segítségével barátságot tudtam kötni a verseny aranyérmeseivel, olyan diákokkal, akiket most csütörtökön tüntetett ki a miniszterelnök Magyarországon. És ez a dolog nem más, mint a magyar nyelv és kultúra ismerete, melyben sokat adott a Tavaszi Szél. Mert ezek a fantasztikus diákok nem mások, mint a magyar csapat, és ha versenyeredményükben nem is osztoztam, e két hétben úgy érezhettem, lélekben közéjük tartozom.”

Csapó Aletta

 

„Sokat jelentettek nekem a Tavaszi Szél által szervezett foglalkozások. Nagyon élveztem a tevékenységeket, és örültem, hogy velem egykorú gyerekekkel gyakorolhattam a magyar nyelvet. A különböző fellépések (táncok, versszavalások stb.) segítettek az önbizalmam erősítésében, ennek nagy hasznát veszem azóta is. Jó volt megünnepelni a 10-ik évfordulót!

Jansson Júlia