Levelek és emlékek – avagy a barátság mindent átható ereje

Nyomtatás

A könyvek olyanok, mint az emberek. Lépten-nyomon meg lehet ismerkedni valakivel, de igazi és életre szóló barátságot csak egy pár szerencsés emberrel kötnünk. Néha megesik, hogy szóba elegyedek valakivel, és olyan dézsávú érzés fog el, mintha régen elveszített jó barátra találtam volna. Ez az érzés megesik egy-egy könyvvel is. Napokig vagy hónapokig kacsintgatok egy könyvvel, gyakran kézbe veszem, de mindig valami közbe jön, és leteszem, mielőtt elolvashatnám az első mondatot. Hosszú várakozás után végre nekikezdek, és egy pár sor vagy lapozás után az az érzésem, mintha egy régen elkezdett történek közepébe csöppentem volna. Minden szó, minden mondat mintha homályos emlékeket ébresztene fel bennem. Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye pont egy ilyen régi ismerős.

Shaffer egy kutatóutazás kapcsán került a Csatorna-szigeti Guernseyre, ahol a rossz időjárás miatt azzal töltötte az idejét, hogy történeteket olvasott a sziget második világháború alatti sorsáról. Húsz évbe telt, de végül megírta egyetlen regényét, amely a Guernsey lakosairól szól. Shaffer sajnos betegséggel küszködött, és a regény végül unokahúga, Annie, segítségével készült el. A regény egy tökéletes és szívszorító óda az irodalom iránti szeretet és a barátság mindent átható ereje felé.

A Krumplihélypite Irodalmi Társaság Julie Asthon leveleiből áll. Julie mindig is szerette az irodalmat, és a háború után ihletést keres az első igazi könyvéhez.  Egy furcsa levélen keresztül kapcsolatba került a Guernsey Krumplihélypite Irodalmi Társasággal. A társaság neve és megalapításának története megragadta Julie figyelmét. A levelek témája tág, mindenről szó kerül: a személyek irodalommal való kapcsolatáról, ki mit olvasott és mit gondolt a könyvekről, meg ki hogyan élte meg az elfoglalás éveit. Egy-egy levél komikus, mások szívszorítóak, de mindegyik személyes és végül egy alapot alkot, amelyre életre szóló barátságok alapulnak. Mindenki levelében szerepel a titokzatos Elizabeth, a társaság megalapítója és összetartó ereje. Julie szoros kapcsolatot fűz Elizabeth-tel a társulat tagjainak emlékein keresztül, annak ellenére, hogy saját maga soha nem kerül személyes viszonyba vele. Julie végül meglátogatja a szigetet és a társulatot. Az utazás és Elizabeth története végleg megváltoztatja életét.

A regény szerkezete szokatlan, nem gyakran találkozok levélregénnyel, de ebben az esetben tökéletesen talált a szerkezet a regény témájához és hangulatához. A különböző témák és történetfonalak tökéletes szinkronban váltották egymást, a cselekmény nem érződött daraboltnak. A mai elektronikus világban üzenetek és hírek villámsebességgel terjednek, hozzászoktunk a szinte azonnali válaszra bármilyen kérdésre. Jó volt egy kicsit lelassulni, és élvezni a levelek lassú útját, minden válasz annál édesebb volt, amikor végre a szemem elé tárult.

A regény sok témát feldob, egyeseket mélyen boncolgat, másokat csak piheként megérint. A regény célja nem az, hogy helyes történelmi tényeket soroljon fel annak ellenére, hogy a második világháború borzalma végig ott van a háttérben. Ez a történet egy csoportról szól, akiket szörnyű körülmények hoztak össze, de akik egymás társaságában erőt nyertek és tovább küzdöttek akkor is, amikor a jövő kilátástalan volt.

A háború alatt valószínűtlen barátságok alakulnak ki, és a szerelem határok ellenére is szikrát tud vetni. Jane a társulat emlékein keresztül barátságot kötött Elizabeth-tel, én pedig a regényen keresztül mindkettőjükkel.

A sötét téli délutánokon egy forró csésze tea mellett a Guernsey sziget lakósainak története felejthetetlen élményt tud szerezni.

 

Dali Zsuzsa