Tao Te King

Nyomtatás

tao

Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron több mint 2500 éve töretlenül szolgálja bölcsességével az emberiséget, az úton járókat és az eltévedteket, a keresőket és a megtaláltattakat is egyaránt. A Tao Te King-et hoztam ma el, az Út és Erény könyvét.

 

„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.”

„A kötet több ezer éves kínai bölcsességek tárháza, a taoizmus hagyományos fő műve, amely feltehetően az i. e. 4. század körül keletkezett. Számos fordítása és értelmezése létezik. A tao az örökké mozgó, változó világ végső egységének elve, az anyagi világ mozgását meghatározó természettörvény. Weöres Sándor az egyik legkiemelkedőbb magyar sinológus, Tőkei Ferenc prózafordítása alapján írta meg a verses változatot. A kötet tartalmazza a prózafordítást is, amelynek olvasása közben élvezhetjük az egyszerű kínai kifejezésmódban rejlő többértelműséget.”
Személyes kötődésem tinédzserként, az első olvasás során alakult ki bennem. Akkor talán még egyetlen szavát sem értettem, mégis vonzott magához a szöveg. Egy pillanat erejéig hirtelen átjárt egyfajta előérzet, az élet szövevényes mibenlétét illetően. Még nem sejtettem utamat, nem tudtam semmit a világ működéséről, a mélyben rejlő egyszerű, tiszta misztériumról, amely a felületen kaotikus, tökéletlen, véletlenszerűségként tapasztalható meg. A műből nyugalom árad és derű. Az egyszerűség alázatos elégedettsége, amely a Tao, azaz a valódi Út ismérve. Még fiatal, féktelen egóm is megtorpant anno előtte. Tiszteletet keltett benne a kifürkészhetetlen, szavakba alig önthető kód, ami összekapcsolja az Eget, a Földet és az Embert, hogy egymással való végtelen kölcsönhatásuk időtlenül teremtse a világ rejtélyes káprázatát.
Minden alkalommal elképedek azon, hogy egy ilyen régi szöveg, hogyan tudja leírni ilyen pontossággal az emberi természetet, illetve miként lehetséges az, hogy az ókori Kína embere ugyanazokkal a kérdésekkel találta szembe magát, akárcsak mi a 21. században, illetve útmutatása miként lehet még ennyi idő elteltével is aktuális?
Ezeket a kérdéseket objektív módon szerintem nem is lehet és nem is érdemes megválaszolni, mindenki önmagában leli a válaszokat úgyis.

„Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező.”

A legutolsó találkozás a művel éppen a napokban történt. Egy jó barátom spontán módon átküldte hangoskönyv formában, miközben éppen mosogattam a konyhában. Megörültem, hogy újra rám talált a Tao. Először arra gondoltam, hogy majd meghallgatom egy alkalmasabb pillanatban, de végül kihoztam a kis bluetooth-os hangszórómat és elhelyeztem fejmagasságban a tiszta edények közé a polcra, majd elindítottam a lejátszást. Fura volt a mosatlan csörömpölése közé keveredve kihallani e nemes üzenetet – a barátom később, amikor kérdezte, hogy meghallgattam-e, viccesen meg is jegyezte, hogy igazi mosogatós szöveg –, de így is működött teljesen. Az ember sohasem tudhatja, melyik pillanatban éri el egy fontos felismerés, amely magyarázatul szolgálhat sok aktuális dilemmára az életében. 
Majd újra lejátszottam a rákövetkező napok egyikén a reggeli jógagyakorlatok háttereként, ezúttal a párom társaságában. Egész napra témát adott beszélgetéseinkhez. Kikerestük kedvenc versszakainkat, felolvastuk egymásnak és hagytuk, hogy hasson, mint egy régimódi gyógyító praktika. 
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek ezt a rövid kis könyvecskét, hogy a benne rejlő tanítás átjárhassa az olvasót, emellett remek ajándékötlet is az ünnepek közeledtével.

„Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.”