A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Tarr Béla és a figyelem etikája

Forrás Tarr Béla Facebook oldala

Tarr Béla halála egy olyan életmű lezárulását jelenti, amely saját filmnyelvi és etikai pozícióját következetesen a mozgóképes kultúra gyorsuló áramlásán kívül alakította ki. Filmjeit gyakran lassúnak, könyörtelennek vagy nehezen befogadhatónak nevezik; ezek a jelzők azonban inkább a befogadás korabeli tempójáról és elvárásairól árulkodnak. Tarr munkásságában az idő átélésre kényszerített jelenlétként működik, és ezen a jelenléten keresztül válik érzékelhetővé a filmek valósághoz való viszonya. A figyelem következetessége válik elsődlegessé: a narratív hatékonyság helyett a valósághoz való hűség kerül előtérbe.

Ez a szemlélet már a korai filmekben is felismerhető. A Családi tűzfészek és az Őszi almanach társadalmi tereiben erőteljes dokumentarista indulat és nyers igazságérzet működik, miközben ezek a munkák már magukban hordozzák azt a figyelmi struktúrát, amely később az egész életmű alapjává válik. Az arcok, mozdulatok és helyzetek nem illusztratív elemekként jelennek meg: addig maradnak a képen, amíg valósággá sűrűsödnek. A kamera ebben az értelemben relatív időt hoz létre.

A Krasznahorkai Lászlóval folytatott alkotói együttműködés ezt a látásmódot tovább mélyítette. A Kárhozat és a Sátántangó egy közös világszemlélet filmes megformálásai. A Sátántangó filmtörténeti jelentősége abban a következetességben rejlik, amellyel elutasítja a történetmesélés sűrítő logikáját. A film nem kivonatot ad az időből, hanem a maga kiterjedésében engedi kibomlani: ebben a kitartásban találja meg saját formáját. Ez a gesztus az életmű egyik meghatározó alapelvévé vált, és későbbi kanonikus helyét is megalapozta.

A Werckmeister harmóniák és A torinói ló tovább építik ezt az irányt. A hosszú beállítások, a belső vágások, valamint a mozgás és a mozdulatlanság közötti feszültségek a megismerés eszközeivé válnak. A képek jelenléte elsődleges, és ebből a jelenlétből születik meg az a tapasztalat, amelyet sokan metafizikainak neveznek. A filmek akkor sem engedik el a valóságot, amikor az kényelmetlenné válik.

E ponton válik világossá a tarri film és a fősodrú mozgóképes kultúra közötti különbség. A tömegfilm a vágások sűrítésével, az érzelmi ívek optimalizálásával és az időélmény alakításával egy kezelhető, „felhasználóbarát” világot hoz létre: a valóság kivonatát. Tarr filmjei ezzel szemben feltartóztatják az áramlást. A képek addig maradnak jelen, amíg ellenállást nem fejtenek ki a narratív gyorsítás logikájával szemben. Ahogyan a hullámtörő megszakítja a tenger lendületét, Tarr művészete is megtöri a vizuális tömegtermelés zaját, és visszaadja a tapasztalat súlyát.

Ez a hozzáállás Tarr megszólalásaiban is következetesen jelen volt. Interjúiban ritkán beszélt elméletekről vagy művészeti programokról. Mondatai letisztultak, gyakran lecsupaszítottak, a hangsúly pedig a rögzítésen volt. A figyelem erkölcsi jelentősége, az idő jelenléte és az ember felelőssége saját világával szemben újra és újra visszatérő motívumként jelent meg. Ez a hang annak a tudásnak a megnyilvánulása, amely abból fakad, hogy valaki végignézte mindazt, amit sokan inkább elkerülnek.

A tarri filmkép sokaknál már a fogalmi megértés előtt nyomot hagyott. A képek jelenléte megelőzi a magyarázatot, és ez a tapasztalat hosszú időn át dolgozik tovább a nézőben. Ezek a filmek nem tanítanak, hanem emlékezetet építenek.

A torinói ló 2011-ben, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyert Ezüst Medve Nagydíjjal egy korszak végét jelezte. Tarr ekkor jelentette ki, hogy nem készít több játékfilmet, és ezt a döntést következetesen vállalta. Ez a lezárás ugyanabból a belső fegyelemből fakadt, amely az egész életművet jellemezte. Az elismerések – köztük a Kossuth-díj 2003-ban, a nemzetközi fesztiválok retrospektív vetítései, valamint a filmtörténeti kánonban elfoglalt hely – utólag is megerősítették azt az irányt, amely már korán kirajzolódott. Tarr Béla filmjei azért maradnak velünk, mert egy olyan valóságfogalmat képviselnek, amely ritkán kap teret a mozgóképes kultúrában: egy világot, amely súlyával, ellenállásával és idejével szembesít.

Írta: Csépányi László

Kép forrása: Tarr Béla Facebook-oldala

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2026. március 26.
Kedves Híradó Olvasók! Az előző számban Krasznahorkai László Nobel-díjának örülhettünk – ezúttal pedig a Stockholmi Magyar Nagykövetségnek köszönhetően olvashatunk a díjátadó ceremóniáról, valamint a legújabb magyar Nobel-díjasunkat övező rendezvényekről, tehát tovább folytatjuk az örömünnepet. A számtalan Krasznahorkai-regényt megfilmesítő Tarr Bélától…
Tovább
Tarr Béla és a figyelem etikája

Tarr Béla és a figyelem etikája

Könyvespolc 2026. március 26.
Tarr Béla halála egy olyan életmű lezárulását jelenti, amely saját filmnyelvi és etikai pozícióját következetesen a mozgóképes kultúra gyorsuló áramlásán kívül alakította ki. Filmjeit gyakran lassúnak, könyörtelennek vagy nehezen befogadhatónak nevezik; ezek a jelzők azonban inkább a befogadás korabeli tempójáról…
Tovább
Finom illesztések – Golden repair

Finom illesztések – Golden repair

Képzőművészet 2026. március 26.
„Mit tud nyújtani egy múzeum mint fizikai és szellemi tér a helyreállítás és a jóllét koncepciójának hangoztatásán túl egy gyógyulásra vágyó világban?” A családban gyakran emlegetett gyerekkori emlék, amikor unokanővérem Commodore 64 gépét kötöttük össze a tv-készülékkel kábelek segítségével, és…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME