Szűcs András könyve személyes indíttatásból íródott, amikor nyugdíjasként ideje megengedte, a szerző összegyűjtötte a könyvtárakból, levéltárakból és az internetről az 1945 utáni egyházüldözés néhány esetét és a cserkészet betiltásához vezető ”kamaraerdei gyilkossági ügy” dokumentumait. A szerző állítása szerint nem történt gyilkosság a Kamaraerdőben. A két cserkészvezetőt ártatlanul végezték ki.

A kötetben a korabeli sajtó cikkei mellett feldolgozta a korszakra vonatkozó memoárirodalmat és a fennmaradt vizsgálati anyagokat. A szerző személyes gyerekkori ismerőse volt (egy házban laktak) a kamaraerdei ügyben a szovjet hatóságok által halálraítélt és Sopronkőhidán kivégzett egyetemista: Dietzl László. A szovjet titkosszolgálat Dietzl László és társa Unden Miklós elítélésével és kivégzésével ürügyet akart nyújtani az egyházi befolyás alatt álló cserkészmozgalom betiltásához. A cserkészeket azzal vádolták, hogy meggyilkoltak egy szovjet katonát, és szervezkedtek a megszálló szovjet hadsereg ellen (röpcédulázás). Az ügyben a szovjet katonai bíróság hozta meg az ítéleteket.

Ebben az ügyben a szovjet katonai törvényszék által meghozott három halálos ítéletből kettőt végrehajtottak. Olofsson Placid bencés hittanárt, Vág József jezsuitát, Kölley György papnövendéket és 10 társukat hosszú kényszermunkára ítélték (8 év szovjet munkatáborban).

Az ügy kipattanása ürügyként szolgált a társadalmi egyesületek megrendszabályozásához, Rajk László kommunista belügyminiszter felügyelete alá helyezéséhez. Az egyházi indíttatású társadalmi szervezetek későbbi betiltásánál ezekre - a könyvben tárgyalt - kreált ügyekre hivatkoztak a kommunista hatóságok.

A kötet gazdag szemelvényekkel bizonyítja a korabeli sajtó uszítását a keresztény egyházak, a cserkészet és a vallásos meggyőződés minden hatékony képviselete ellen. Bemutatja a magyar politikai rendőrség és a szovjet megszálló hatóságok összehangolt akcióit. A könyvben publikált dokumentumok nagymértékben módosítják azt a képet, amit a Kádár-korszakban történetírásunk és az iskolai történelemoktatás sulykolt az 1945 utáni néhány év ”demokratikus” vívmányairól, elhallgatva és elfeledve azt a véráldozatokkal terhelt folyamatos nyomulást, amit a szovjet megszállók jelenlétében a Rákosi vezette kommunista párt folytatott a teljhatalom megszerzése érdekében.
Szűcs András meggyőző érvekkel és korabeli dokumentumokkal bizonyítja, hogy azok, akik útjában álltak a kommunista hatalomátvételnek, milyen sorsra jutottak. Példái nyomán és a könyv elolvasása után világosabb képet alkothatunk a második magyar köztársaság hétköznapjairól, a véres és lélekromboló kommunista megtorlás természetéről.

A könyvben szereplő áldozatok emlékének megőrzését szolgálná, ha a magyar cserkészet vértanúinak nevét esetleg valamely cserkészcsapat zászlajára tűzné.

Modor Ádám

A kötetet a szerzőtől lehet megvásárolni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.