Amikor a helyi magyar egyesületnél, melynek tagja vagyok, megjelent egy hirdetés a Rákóczi Szövetség által szervezett magyarországi táborokról, közelebbről megnézve nagyon érdekesnek tűntek a programok. Erdélyben még úgysem jártam...
Nem tudtam kihagyni ezt a lehetőséget, örömmel pályáztam meg a tíz napos nyelv- és kultúratábort, mely idő alatt a csíksomlyói búcsúra is ellátogattunk.
Csíksomlyó a székelyeknek 1567 óta, de a ferencesek számára immár 1444-ig is visszanyúló híres zarándok- és búcsújáróhely, manapság magyar nyelvű területen az egyik leghíresebb. Évente több százezren katolikusok. de más felekezetű keresztények egyaránt, látogatnak el ide pünkösdkor, hogy részt vegyenek a szabadban tartott szentmisén, amely a bűnök bocsánatát adja annak, aki hisz.
Gyönyörű élmény volt együtt ezen a zarándokláson részt venni. Megélhettük azokat a csodás pillanatokat, amikor a Csíksomlyói nyeregben – a két hegy közötti völgyben – egyesül az egész nemzet. Nagyon szép volt látni, amikor több százezer magyar – öregek és fiatalok egyaránt – a világ minden részéről érkezve, egy ilyen fontos helyen összegyűlnek.
Budapestről 2008 óta minden évben különvonat indul Székelyföldre Székely Gyors néven, hogy a messzebbről érkező zarándokok is részt vehessenek a búcsún. 2010-óta Magyarországról már két különvonat is indul, a második Csíksomlyó Expressz néven, illetve 2012 óta a Boldogasszony Zarándokvonat is jár a búcsúra.
A mi csoportunk Budapestről indult, és a Boldogasszony zarándokvonattal utaztunk. Hosszú utazás után közeledtünk a célunkhoz, a híres szoborhoz, a csíksomlyói Szűz Anyához.
Az erdélyi vidék nagyon tetszett. A nagyobb erdélyi állomásokon ünnepelve fogadtak az ott lakó magyarok, akik boldogan köszöntették a zarándokvonatot.
Arra gondoltam, hogy a magyar kisebbségnek milyen sokat jelenthet az, hogy ennyi magyar jön hozzájuk Erdélybe. Ezt látván, nem tudtuk visszatartani a könnyeinket. Az ablakon keresztül nyújtották nekünk a virágokat, pogácsát, gyümölcsöt és megannyi kedves üdvözletet. Visszainduláskor ugyanúgy eljöttek bennünket elbúcsúztatni. Sírva énekeltük közösen - erdélyiek meg a zarándokvonaton utazók egyaránt - a Boldogasszony anyánkat, a Nélküled című dalt, meg persze a magyar és a székely himnuszt. Szerintem mindenkiben, aki magyarnak érzi magát, hihetetlenül megható és felejthetetlen érzést keltett.
A tábor ideje alatt Budapestet is felfedeztük; sokat kirándultunk, több múzeumba jártunk, a Parlamentet is meglátogathattuk. Sokat tanultunk a magyar kultúráról. Nagyon jó volt a hangulat a csoportunkban, és nagyon kellemes volt a sok szimpatikus fiatalt Brazíliából, Argentínából, Ausztráliából és Ausztriából megismerni. Még egy pár szót, kifejezést is tanultam brazíliai portugálul az új barátaimtól, ezt is nagyon élveztem.
Most, hogy visszagondolok, ez volt valószínűleg életem egyik legnagyobb élménye, és meg vagyok győződve, hogy hasonlóan éreznek a programban résztvevő többi diákok is. A diaszpóra program tökéletes alkalom a magyar gyökereinkkel megismerkedni. Szívből ajánlom minden fiatalnak! Fontos a hagyományok megtartása, hiszen így a jövő nemzedék is megtapasztalhatja kultúránkat, ápolni tudják, majd pedig átadni gyermekeiknek.
Kívánom, hogy a magyar származású fiataloknak legyen sok ilyen lehetőségük, ahol az anyanyelvüket használhatják, és egy csodálatos élményen keresztül a rátalálhatnak magyarságukra.
Boldogsággal feltöltődve és sok örök emlékkel gazdagodva tértünk vissza. Nagyon szívesen mennék máskor is, és más magyar származású fiatalnak is ajánlom!
Herterich Rebecka,
Uppsala
Svédországból érkezett Svédországban született,
2018 tavaszán a Rákóczi programban résztvevő diák