Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Tamás Gábort

Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök megbízásából Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter állami kitüntetéseket adott át augusztus 17-én, Budapesten.

Államalapításunk ünnepének alkalmából Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Tamás Gábor előadóművészt, zeneszerzőt a magyar kultúra határokon átívelő összetartó erejét hirdető, értékteremtő művészi munkája és sokrétű karitatív tevékenysége elismeréseként. Az alábbiakban a részletes indoklást, illetve a szakmai életút ismertetését olvashatjuk.

TAMÁS GÁBOR

Munkahelye: A világ magyarlakta területeinek színpadjai

Foglalkozása: előadóművész, énekes-zeneszerző

Korábbi állami kitüntetése: Magyar Kultúra Lovagja 2004

Egyéb díjak : Duna Díj 2008, Erdélyi Vitézi Rend 2003, A Világ Magyarságáért 2012, Magyar megmaradás és együvé tartozás hírnöke 2012.

Oklevél EMTE 2009.

Számos erdélyi város díszpolgára.

Javaslat a kitüntetés átadására: 68. születésnapja alkalmából, Szent István és alkotmányunk ünnepén - Budapesten.

Bővebben: Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Tamás Gábort

Olvasóink tollából

Látogató

Egy régi gyermekkori barát látogatott el a házba. Nagy hangzavart vártam, könnyes szemeket, öleléseket, elnyúló forró kézfogásokat. Pálinkától pirosló arccal egymás szavába vágva elregélt történeteket, azokból az időkből!   Nem ezt láttam. Két régi barát találkozását kiknek méltóságát és egymás iránti őszinte tiszta szeretetét nem kezdte ki még az idő vas foga. Veszedelmesen csillogó szemeket melyekben megannyi történet húzta meg magát, lángot vetve úszó olajként az emlékek tengerén. Nem szóltak, csak csendesen ültek egymás mellett az asztal sarkára húzódva, halovány mosollyal arcukon, szemükben néma pisolygással szemlélték az unokák kajla játszadozását. Vad ricsajuk elnyomta azt a néhány szót, mit halkan egymás közt váltottak.

-          Hát Árpi bácsi?

-          Ő is elment, ejsze a tavaly.

Az öreg végig kérdezi a falut, hisz még tisztán emlékszik Büdösfürdő kanyargó útjára, a kis patakra és a dűlő félben lévő templomtoronyra. Már huszonöt éve annak, hogy eljött, feladva mindenét, hátra hagyva házat, hazát, szülőt, s barátot.

 Az idő telik, későre jár. A búcsúzás sem különleges, a nőket kétfelől arcon csókolja, a férfiak kezet szorítanak. Az ajtóból visszafordul a bácsi feleségéhez:

-          Tudod-e milyen barátok voltunk mi!?- az öregre mutat.

Tekintetük mohón egymásba akaszkodik, nem szólnak többet. Vadul csillog a szemük. Elment, a régi jó barát.

  Komáromi Kristóf

Idén második alkalommal került megrendezésre a Jótékonysági Teremlabdarúgó Torna

Július végén érkeztem két ösztöndíjas társammal Svédországba. Az idő repül, és szempillantás alatt elérkeztem kint tartózkodásom 4. hónapjához. De az élet nem áll meg, hiszen októberben meghívást kaptam a II. Jótékonysági Teremlabdarúgó Tornára, hogy a látottakról írjak egy cikket a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapjába, a Híradóba. Ez úton is köszönöm a felkérést!

Úgy gondoltam, én nem a meccsek pontos közvetítésével töltöm meg soraim, inkább megpróbálom átadni a hangulatot, benyomásaimat, hogy mindenki érezhesse, milyen nagy események történnek itt, Svédországban, a magyar közösségek szervezésében.

Bővebben: Idén második alkalommal került megrendezésre a Jótékonysági Teremlabdarúgó Torna

A varázsló

A párommal úgy döntöttünk, hogy a karácsonyt a világ másik felén ünnepeljük meg. Pontosan huszonkét órát utaztunk Baliba. A keleti partra mentünk, hiszen ott találhatók a sziget legjobb merülési pontjai. Minden tökéletes, egzotikus hely, harminc fok meleg, a búvárkomplexum csillagos tízes, a szegénység és a tyúkok kellős közepén egy márványba burkolt palota, kókuszpálmafák a tengerparton, ahol néha a delfinek uszonyai zavarják meg a tengerre vetett tekinteted végtelenségét. Az első két nap eufóriája, merülés, napozás, keleti masszírozás, minden az, amit szemem, szám megkíván.

Itt jön a váratlan fordulat, második estére a jobb lábfejem megdagad, vörös és fáj, és akkora mind egy focilabda. Egy dolog tiszta, a nagy kérdés, hogy a két hét után haza tudok-e menni a saját lábamon, vagy az SOS szolgálatát kell igénybe vennem. Szomorú voltam. Egyedül csak Ildikó melegsége volt mellettem. Ágyból nézni az óceán lüktető erejét, hullámait. Egy búvárnak ez olyan, mint a Brutus kése a hátadban.

A majdnem egyenlítőn fekvő falucska dzsungelében a hír robban, a „nagy fehér” búvár beteg.

Bővebben: A varázsló

Dr. Torma Zsófia – az első tudományos módszerrel dolgozó magyar régésznő

Felfedezte és elsőnek kezdte kutatni a tordosi kultúrát

 

Torma Zsófia 1832-ben született Csicsókeresztúron (Erdély) nagybirtokos szülők gyermekeként.  Családi hagyomány volt a régészethez, illetve az ásatásokhoz való elszántság.

Károly fivére a magyar és a külföldi tudományos világ elismert régésze lett. A családi tradíciót követve, Zsófia Erdély ősmúltjának a kutatását választotta abban az időben, mikor még mindig fenntartással szemlélték, ha egy nő tudományos munkát folytatott. Zsófia egy egyedülálló ősrégészeti gyűjteményt hozott létre, melyet az Erdélyi Múzeum Egylet vásárolt meg 1891-ben.

Bővebben: Dr. Torma Zsófia – az első tudományos módszerrel dolgozó magyar régésznő