A varázsló

A párommal úgy döntöttünk, hogy a karácsonyt a világ másik felén ünnepeljük meg. Pontosan huszonkét órát utaztunk Baliba. A keleti partra mentünk, hiszen ott találhatók a sziget legjobb merülési pontjai. Minden tökéletes, egzotikus hely, harminc fok meleg, a búvárkomplexum csillagos tízes, a szegénység és a tyúkok kellős közepén egy márványba burkolt palota, kókuszpálmafák a tengerparton, ahol néha a delfinek uszonyai zavarják meg a tengerre vetett tekinteted végtelenségét. Az első két nap eufóriája, merülés, napozás, keleti masszírozás, minden az, amit szemem, szám megkíván.

Itt jön a váratlan fordulat, második estére a jobb lábfejem megdagad, vörös és fáj, és akkora mind egy focilabda. Egy dolog tiszta, a nagy kérdés, hogy a két hét után haza tudok-e menni a saját lábamon, vagy az SOS szolgálatát kell igénybe vennem. Szomorú voltam. Egyedül csak Ildikó melegsége volt mellettem. Ágyból nézni az óceán lüktető erejét, hullámait. Egy búvárnak ez olyan, mint a Brutus kése a hátadban.

A majdnem egyenlítőn fekvő falucska dzsungelében a hír robban, a „nagy fehér” búvár beteg.

Bővebben: A varázsló