A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Dalok a Dunától/Sånger från Donau - A magyar költészet évszázadai címmel Huzella Péter (gitár és ének) és Matolcsi Ferkó színész tartott élményszámba menő, kétnyelvű előadást Uppsalában, a Gottsunda Színházban, 2010. október 16-án.
 
A magyar költészet évszázadai is lehetett volna a címe annak a megható előadásnak , amelyet 2010. október 16-án rendeztünk meg az uppsalai Gottsunda Színházban. Bizony sokak szemében ott ragyogtak a könnyek, amint József Attila Altató (Sovvisa), Radnóti Miklós Töredék (Fragment) vagy Balassi Bálint Miként Júliára talála így köszöne néki (När han träffade Júlia hälsade han henne) c. verseit Huzella Péter megzenésítésében és előadásában hallgatták. Péter zenéje csodásan felidézi nem csak a versek hangulatát, de azt a kort is, amelyben születtek. Matolcsi Ferkó, a Gottsunda Színház színésze svédül tolmácsolta a Berglund Ove által svédre fordított verseket. Ferkó mély, férfias, visszafogott hangú versmondása hol beleolvadt, hol feleselt Péter érzelemtől izzó, gitárszólókkal kísért, finomrezgésű hangján előadott dalokkal. A két férfi egy különleges hangulatú produkciót teremtett, amely egyrészt méltón mutatta be a magyar költészet klasszikusait a svéd közönség számára, másrészt sikeresen közvetítette a magyar publikum által oly mélyen óhajtott és hiányolt anyanyelv és zenei kultúra melegségét. A produkció az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületet képviselő Asztalos Morell Ildikó és Pronchev Ingela által az Uppsalai Kultúralapítványhoz beadott pályázatra kapott támogatás, valamint az Uppsalai Gottsunda Színház segítségével valósult meg. Az intézmény professzionális színházi háttere nagyban hozzájárult, hogy az előadás méltó környezetben valósuljon meg. Ez az egyedi produkció nagy szeretettel és odaadással készült, kifejezetten a magyar kultúra Svédországi terjesztésének a szellemében, igényes műsorfüzettel és plakátokkal kiegészítve, és azzal a reménnyel, hogy Uppsala után más svédországi magyar közösség is felfigyel rá és otthont biztosít számára. 
 
Külön köszönet Huzella Péternek és Matolcsi Ferkónak odaadó munkájukért!
 
Asztalos Morell Ildikó, Uppsala
 

 

Meister Éva színművésszel Svédországi körútján találkoztam, amikor októberben, a SMOSZ meghívására, versekből és népdalokból összeállított műsorával járta az országot. Úgy éreztem, hogy érzelmi gazdasága az, ami megragadja a hallgatót. Sok riport a készült már vele pályafutásáról; én inkább belső énjét szerettem volna megismerni, ezért magyarságtudatáról, gondolatvilágáról kérdeztem.
 
- Hogyan fogadta Ön a svédországi magyar egyesületek a meghívását?
 
- Engem is meglepett, mert egy nap levelet kaptam a honlapomra, hogy nagy szeretettel meghívnának Malmöbe, az október 23-i megemlékezésre. A tavalyi numbergi előadásom visszhangja jutott el Svédországba, ezért kerestek meg. Ezzel párhuzamosan a SMOSZnak is ajánlották az előadást, így országos turné lett az egészből. Nagyon örulök a meghívásnak és hálával tartozom mindenkinek, mivel olyan lelkesedéssel fogadtak.
 
- Hol lépett még fel Ön Magyarország határain kívül?
 
- Természetesen Erdélyben; oda többször visszahívtak, mivel a marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja voltam. Kivéve az itt előadott Psalmus Hungaricus estemet minden más előadásommal jártam Erdélyben. Református templomokban, művelődési házakban léptem fel az elmúlt 21 év alatt. Ezenkívül jártam Délvidéken, Bécsben, nagyon sokszor Németországban, például Hamburgban és Hannoverben. Meghívásom van New Yorkban a Fészek klubba, de Kárpátaljára, és Felvidékre is el szeretnék menni ezekkel az előadásokkal.
 
- Vannak-e Ön szerint közös vonásai az otthonról elszakadt magyaroknak?
 
- Minden nemzetnek van egyfajta viselkedési kultúrája, így a magyaroknak is. Kedvesek a vendéghez; ez mindenhol érezhető. Az emberek megfogják a kezemet, és beszélgetünk. Közös vonás az az arckifejezés, amit a színpadról látok az embereken, ahogy a versekre reagálnak. Megérinti őket az előadás, elérzékenyülnek, megtelik a szemük könnyel, és úgy néznek rám, mintha rokon lennék. Ez annyira szép.
 
- Mit tart szem előtt, amikor egy irodalmi előadás anyagát összeválogatja?
 
- Az estjeim témája különböző. Az első a romániai 1989-es forradalom előtt készült és előtte két héttel került bemutatásra Magyarországon (címe: Csendes kiáltvány a vesztesekért). Erdélyi költők verseiből és táncház-zenéből állítottam össze, és arról szól, hogy hogyan nem szabad elhagyni a szülőföldet. Sok magyar sok történelmi pillanatban kényszerült arra, hogy elhagyja szülőföldjét, ésj ó, ha előre tudja, hogy mivel számolhat idegenben. Ez akkor is érvényes, ha az ember anyanyelvi közegben marad - én megéltem ezt az életérzést.
Következő előadásom Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámája volt. Árva Bethlen Kata Olthévizen élt, ahonnan én származom, s az itteni lelkész kért meg, hogy egy konferenciára készítsem el ezt az előadást. A harmadik egy sanzonest volt, Kék angyal címmel. Szerettem volna megmutatni, hogy én ezt is tudom énekelni.
A Psalmus Hungaricus úgy készült, hogy egy régi ismerősöm felkért, hogy a hősök napjára készítsek egy előadást.
 
- Az Ön munkásságára erős magyarságtudat jellemző…
 
- Négy előadásból három a magyar nemzetért, a magyar nemzethez szól. Ezért is lettem színésznő: nemzetemért akarok tenni, kultúránkat fogom támogatni amíg élek.
 
- Hogyan élte meg az Erdélytől való elszakadást?
 
- Ellhagyni a szülőföldet mindenkinek egy nagy törést jelent, még akkor is, ha a Kárpát-medence közös hazánk. Ha valaki a Székelyföldről átköltözik, mondjuk Sopronba, azt is nagy törésként fogja megélni Megérzi azt is, ha csak egyszerűen más városba költözik. Ha valaki elmegy a Kárpát-medencéből a nagyvilágba, még nehezebb megmaradni magyarnak, feldolgozni a traumát. Nekem is nehéz volt elhagyni azt a falut, ahol születtem. Egy szűk közösségben az ember védett. Magyarországon rendkívül sok jóakaratú, segítőkész, derék emberrel találkoztam, s mégsem találtam meg azt, amit otthonhagytam.
 
- Pótolja-e a munkássága ezt a honvágyat?
 
- Valószínű, hogy ezek az előadások nem születtek volna meg, ha egy magyarországi színházhoz kerülök. Így rákényszerültem arra, hogy ne adjam fel a szakmámat, amit diákkorom óta szerettem volna csinálni. Mivel nem volt színházam, teremtettem magamnak egyet. Ez nem pótcselekvés, hanem magától jön. Úgy érzem, ezzel tartozom a magyarságomnak, népemnek, azoknak, akik közül eljöttem és akihez eljöttem, ez sorsom és küldetésem.
 
- Egyik riportban arra utalt, hogy igen fontos a fiataloknak visszaadni a magyarságtudatot. Hasonló nehézségekkel küzdünk mi is itt nyugaton. Mi a megoldás?
 
- Az erdélyi fiataloknak, talán még megvan a magyarságtudata, mert viszonylag konzervatív közösségben élnek, és főleg a szülők alakítják értékrendjüket. Magyarországon nem vették észre idejében, hogy ők is meg kell küzdjenek a magyarságtudatukért. De most talán Magyarországon is kezd megmozdulni a magyarság. Azok a magyar érzelmű emberek, akik különböző szövetségekbe tömörülnek, mint például történelmi egyesületek, íjászok egyesülete stb a régi Magyar, honfoglalás előtti és utáni történelmi eseményeket, harci eszközökkel való bánásmódot, ősi magyar szokásokat oktatnak a fiataloknak. Találkozókat szerveznek, fenntartják a kapcsolatot az erdélyi magyarsággal és felébred bennük a magyarságtudat, s hogy jó dolog magyarnak lenni. E cél érdekében oktatásba vissza kell hozni a magyar nyelv tiszteletét és történelmünk ismeretét. A gyermekeket meg kell arra is tanítani, hogy lelkesedéssel fogadják nyelvünket és történelmünket. Ebben nekünk, színészeknek is, nagy felelősségünk van, mert sok múlik azon, hogy mit adunk át a következő generációnak. Éppen ennek érdekében teremtettünk egy virtuális közösséget az interneten, aminek célja a magyar kultúra terjesztése. Innen azóta tovább is léptünk, mivel igény volt a személyes kapcsolatokra is, és egy alapítványt hoztunk létre. Kulturális híd létrehozása a célunk a világban szétszóródott és az otthoni magyarság között, a diaszpórában élő második és harmadik generációt is szeretnénk megérinteni. Címünk: www.erdelyimagyarok.com .
 
Kérdezett: László Patricia
 

 

 
Belátom, hogy öregszem, de nem egészen biztos, hogy ezért tartom a manapság fellépő művészek többségét annyira hangosnak. Mintha minél magasabb decibellekben látnák a siker egyik feltételét. A bálokon a tánczene szinte elviselhetetlen hangereje mellett már akár le is szokhatunk a baráti beszélgetésekről, fülbe súgott szerelmi vallomásokról. Még magyar operett dalokat is hallottunk itt, Göteborgban, feleslegesen nagy hangerővel. Ugyanakkor azt még én is belátom, hogy az 50-es évek Rock’n Roll-jait, napjaink diszkózenéjét nem lehet dudorászva előadni. Ezekhez hangerő kell. És akkor jön Bródy János - a magyar rockzene egy legendás alakja -, aki gitározik és énekel nekünk majd két órán át anélkül, hogy egy igazán rock-hangerejű dal, vagy gitárszóló miatt titokban be kellene dugnunk a fülünket. Megállt közel a mikrofonhoz és beszélt, mesélt, énekelt, mintha éppen ott ülnénk mellette. Ismétlem: majd két órán keresztül! Amikor az est szünetében erről említést tettem neki, meg is mondta, hogy semmi értelmét nem látja vásári kikiáltó módján árulni a maga írta dalszövegeket, dalokat. Alkalmat kell adni a közönségnek, hogy ne csak hallja, értse is a dalok szövegét, hiszen azért íródtak.
 
F_12-2.jpg
Bródy János Göteborgban, Evert Taube szobránál 
Fotó: Attila the Hun
 
Amikor megjelent a dobogón, egy kissé nevetséges gondolat suhant át bennem: na, igen, ez ő. Persze, hogy ő, hiszen tudtuk, hogy mire váltottunk belépőt, de akkor is: na, igen, ő Bródy János.
 
A műsor előtt Csata Attila, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnöke, egyetértett Bródy Jánossal, hogy kétszer harminc perces félidőre méretezett műsora (amely a világ sok más magyar közönsége előtt már sikert aratott) Göteborgban se lesz majd se túl kevés, se túl sok. Nem akarok dicsekedni, de nálunk, Göteborgban, kétszer ötven percre húzódtak ezek a félidők. Pedig Bródynak egy dalt sem kellett megismételnie, ugyanis bőven volt tartaléka...
A göteborgi magyar közönség azonnal ráismert a régebbi dalokra és együtt énekelte azokat Bródy Jánossal. Teljesen érthető, hogy a koncert végén mindannyian felállva tapsoltuk az előadót. 
 
Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy hazánkban a háborús utáni romeltakarítás a hároméves terv keretében zajlott. A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör most érkezett el egy saját „hároméves terv” megvalósításának a végére, amelyben a magyar pop-rock hírességeiből hívott meg néhány leg-et. Elsőként a Tolcsvay-triót, azután Varga Miklóst Athinával, az énekesnővel. A szinvonalas három év utolsó eseménye Bródy János meghívása volt.
 
 
F_12-1.jpg
Bródy János est Göteborgban –
Fotó: Bánovits András
 
Bródy János 1946-ban született. Nevét a hatvanas évek elején ismertük meg. Az Illés együttesben 1973-ig, majd 1984-ig a Fonográf együttes tagjaként láttuk igazán nagyon gyakran. De éppen ilyen rendszeresen találkozhattunk nevével Koncz Zsuzsa vagy Halász Judit lemezeinek műsorlistáját böngészve. 
1983-ban mutatták be a Szörényi Leventével közösen írt rockoperát, az István, a királyt. Bródy János művészetét a legmagasabb állami kitüntetésekkel jutalmazták. A Liszt Ferenc-díj és a Kossuth-díj után a Magyar Köztársasági Érdemrend birtokosa lett. 
 
Többször elhangzott már, hogy úttörő szerepe van a magyar nyelvű rock megteremtésében. Mintegy 600 verset, dalszöveget írt. Ezek többsége nem a mindennapi, könnyed tánczene műfajában igyekszik figyelmet kelteni. Nem véletlen, hogy igazi, fontos mondanivalóval átfűtött dalai miatt a hetvenes évek elején államellenes tevékenységgel is megvádolták. Jellemző, hogy tartalmas szövegei legtöbbször versként is megállják helyüket. Ezek közül mintegy 100 olvasható majd abban a verses kötetben, amely Ne várd a májust címmel jelenik meg hamarosan. A kötetet CD melléklettel együtt adják ki. 
 
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör vezetőségének a szándéka, hogy hasonlóan nívós rendezvényekkel örvendeztesse meg a göteborgi magyarokat és azokat, akik több-kevesebb rendszerességgel utaznak el hozzánk magyarul vígadni, könnyezni és emlékezni.
 
Maróti László
Göteborg
 

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME