Kígyóként tekergő ösvényen

sétálok a tavaszi erdőben

az öreg, lompos fák

lassan fölém hajlanak

hűs árnyékkal betakarnak

ezerféle furcsa növény

zöldell, sarjad,csavarodik

kúszik, nyúlik, gabalyodik

neszeket hallok mindenfelől -

madár rebben, levél zörren

bogár zizzen, faág reccsen,

béka csobban, termés koppan

erdei zaj-zörej-zene...

Ősrégi történetet susognak

kócos lombjukkal a fák, de

hiába figyelek, nem értem,

mert csak vendég vagyok,

és lehetek...

 

Kozsák Rudolf Árpád