Sárgásbarna, délutáni, kedves napfény

színesre, régiesre fest mindent

a tájat, a házakat, a fákat, a millió levelet

fellobban még egyszer a nyár

az emlékek élesen felvillannak

aztán azok is gyorsan elsárgulnak

és hullanak alá a feledésbe

majd erjednek lassan, finoman

a hideg ködben, az avarban

a cipőm talpa alatt.

furcsa komposztja ez a léleknek, szívnek

tavaszra nagyon jó lesz…

Írta és fotó: Kozsák Rudolf Árpád