– Egy…kettő…három… A három kis róka izgatottan számolt.

– Állj!!! Meglapul! – kiáltott fel izgatottan a rókácskák anyukája.

– Túl gyorsan jön ez az autó. Látjátok? Nagyon kell vigyázni. Jobbra néz, balra néz… Ha az autó akkorának látszik, mint egy légy – szaladjatok. Ha akkorának látszik, mint egy fácán, akkor ne mozduljatok – akkor túl gyors, és túl közel van. Nem értek már át. – Magyarázott izgatottan az anyaróka.

A kis rókák komolyan hallgattak, és izgatottan nézték az elsuhanó nagy és nehéz autókat.

Az egyikőjük aztán megkérdezte:

– Mi lesz, ha nem érünk át időben?

– Kilapulsz, mint tegnap Béla, a nyúl! – vágta rá hirtelen a másik kis róka.

– Így van! Akkor nincs több játszás, vadászat, evés… Örök, nagy csend van… – sóhajtott az anya. Bezzeg ükapátok idejében… Az autók lassabbak voltak, könnyedén átszökkent a legtöbb állat a Trabantok, és Wartburgok előtt. Most egyre több az út, és egyre több az autó… Nagyon- nagyon kell vigyáznunk, ébernek és még gyorsabbnak kell lennünk.

A kis rókák nagy komolyan hallgattak… Nézték az anyjukkal az utat és újra elkezdtek számolni…

– Egy… kettő… három…

Írta és fotó: Kozsák Rudolf Árpád