Lassan leomló labirintus
Ködünk ajtaján beléptünk
A sötétben kézen fogva éltünk
Bámultuk a vöröslő eget
S a fantasztikum lassan
Belénk telepedett
Olyan volt az egész, mint egy álom
Az éj labirintusában Ariadné fonalát alig találom
Mégis, jelenléteddel a cérnából utat kötöttél
Lámpásunk csóvái közt derengő tudat
Egy pillanatra ekkor megláthattalak
Pattogó tűz forró lángnyelvei az éj közepén
Ezernyi motívum jurtánk mennyezetén
Történetek a múltjainkból, egy újabb lépés
Egymás felé lassan leomló labirintusainkból.
Budapest, 2022. október 25. este (19 óra körül)
Írta és fotó: Antal József

