Interjú

Mészáros Attila:Igyekszem minél több fiatalos programot szervezni

Mi késztetett arra, hogy jelentkezz a Kőrösi Csoma Programra?

Mészáros Attila a nevem, a tavalyi évben a Kőrösi Csoma Program Kanada Edmonton városának az ösztöndíjasa voltam, idén pedig Stockholmban végzem a rám bízott feladatokat. A Kanadában szerzett tapasztalatok, élmények és a diaszpóra magyarságának szeretete és befogadásának hatására éreztem késztetést, hogy idén is megpályázzam az ösztöndíjat kicsit közelebb, az európai magyar diaszpórában dolgozva és együttműködve.

Mesélj, mivel foglalkoztál Magyarországon?

Nyíregyházán születtem, a tánccal gyerekkorom óta foglalkozom, akkor a Nyírség Táncegyüttes utánpótlás csoportjába, a Margaréta Táncegyüttesben kezdtem. Nagyon megfogott a magyar népi kultúra, a zene, a tánc és a viseletek sokasága és gyönyörűsége. 1998-ban felvételt nyertem a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Tánctagozatára, melyet elvégezve a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola követett. A diploma megszerzésének évében jelentkeztem a Debreceni Egyetem néprajz szakára, mely végzése közben mesterpedagógus képesítést szereztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Jelenleg PhD. képzésen vagyok néprajzon, kutatási témám a magyar parasztviseletek anyagmatéria monográfiája.

Nyíregyházán alap- és középfokon oktatom a magyar néptáncot általános iskolában,valamint az Alma Materbe hívtak vissza néptáncot, táncfolklorisztikát tanítani és táncegyüttest vezetni. A Figurás Táncegyüttes vezetőjeként számos sikereket értem el a gyerekekkel városi és országos szinten is. A diákjaim között szép számmal vannak díjazott ifjúsági szólisták, valamint OKTV helyezettek is. 2016-ban a Figurás Táncegyüttest jelölték az Ifjúsági Néptánc Antológiára is.

: Kovács Nóra; 2017. október 21.; Találatok: 1640

Bővebben: Mészáros Attila:Igyekszem minél több fiatalos programot szervezni

Magyar lányok svéd jégen

A diaszpóra lét természetes velejárója, hogy szinte gyermeki örömmel lelkesedünk, ha váratlan helyzetben találkozunk magyar, vagy magyarosan csengő nevekkel. Bár a svédországi jégkorong palettáján nem szokatlanok a magyar játékosok, mi, a Híradó szerkesztőségében, nagy örömmel fedeztünk fel két magyar lánynevet a kalskronai női hokicsapatban. Kovács Gábor KCSP ösztöndíjas a magyar női jégkorong válogatott két, Svédországban játszó fiatal játékosával, Németh Anikóval és Pártos Rékával beszélgetett.

- A jégkorong nem egy kimondottan női sportág. Hogy alakult nálatok, hogy ezt a sportágat választottátok?

Anikó: Igazából nem is keresgéltem más sport után, rögtön a jégkorongnál ragadtam le 7 éves koromban. A történet nagyon egyszerű, Apukám vitt el engem és ikertestvéremet korcsolyázni, akkor voltunk életünkben először jégen, ott a jégpályán odajött hozzánk egy edző, hogy látott minket korcsolyázni és, hogy nincs-e kedvünk jégkorongozni. Ezek után már az első edzésen ott is voltunk, én egy évvel később beálltam a kapuba, és azóta sem lehet kirobbantani onnan.