Interjú Szakács Attilával, a halmstadi magyar hokicsapat egyik alapító tagjával

Magyar közösségeink, egyesületeink méltón büszkék több évtizedes múltra visszatekintő szervezettségükre. Azt, hogy magyarságtudatunk nem holmi ünnepi sallang, melyet időnként előveszünk, majd visszaakasztunk a szekrénybe, a mindennapok megélése mutatja. A hagyományos egyesületi ünnepségek és programok mellett egyre inkább igény van olyan hétköznapi tevékenységekre, melyekre bár van lehetőség svéd környezetben is, magyarok között érdekesebb, egyedibb. Ez a gondolat hajthatta Szakács Attilát is, az egyetlen svédországi magyar jégkorong csapat egyik alapító tagját a magyar hokicsapat létrehozásakor Halmstadban. Attila az 1990-es évek elején költözött ki szüleivel Erdélyből. Azóta két gyermekes családapa, és fiatal kora ellenére orvosként is nagy sikereket ért már el. Kovács Gábor KCSP ösztöndíjas a csapatalapítás indíttatásáról, a felkészülésekről, céljaikról kérdezte Attilát.

Kovács Gábor

2017. július 14.

Találatok: 1677

Bővebben: Nemzeti identitásápolás és integráció a sport útján

Interjú Sándor István KCSP ösztöndíjassal

A 2013-ban a magyar állam által meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas program egyre nagyobb érdeklődésnek és sikernek örvend a diaszpóra magyarsága körében. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége idén nem kevesebb, mint hat magyarországi ösztöndíjast fogadott. Stockholmban és környékén ezúttal is két fiatal segíti az egyesületek munkáját: Tóth Luca Réka és Sándor István népzenészek. Göteborg és környékén szeptembertől Stumpf Anna kezdte meg tevékenykedését. Idén először Jönköping és környékének is jutott egy ösztöndíjas, Ferencz Orsolya személyében. A Halmstad és Lund környékiek is újra élvezhetik a Kőrösi ösztöndíjasok segítségét. Halmstadban Kovács Gábor, míg Lundban Szilvási Tünde dolgozik.

Sorozatunk utolsó részeként a Híradó kérdéseire Sándor István népzenész válaszol.

-          Második alkalommal veszel részt a Kőrösi Csoma Sándor programban. Ausztrália után most Svédországban dolgozol a nyugati diaszpóráért. Milyen motivációval jelentkeztél egy újabb ösztöndíjprogramra? Milyen gondolatokkal, elképzelésekkel érkeztél Svédországba?

Nagyon szeretem a projekt-szerű feladatokat, és emberekkel is szeretek együtt dolgozni, főleg konstruktív légkörben. Ilyen volt az első ösztöndíjas időszakom, így nagy szeretettel gondolok vissza azokra az élményekre. A sokszínű feladatokra, az ott megismert emberekre, akik közül ma már többeket barátaimnak mondhatok, és akiknek rengeteget köszönhetek. Itt most nem lehet mindenkit megemlíteni, de a munkámmal kapcsolatban ki kell emelnem Nt. Péterffy Kundot, a sydney-i magyarok lelkipásztorát, akinél kiválóbb embert és mentort álmomban sem kívánhattam volna ösztöndíjasként. Sikeres volt a külhoni szolgálat, így annak végeztével is szívet melengető visszajelzéseket kaptunk többektől. Jó érzés volt hasznosnak lenni, hatni közösségekre, emberekre. Várakozásomon felüli, életre szóló élmény volt az a fél év. Tudtam, hogy ezt megismételni nem lehet, de ebből az élményből indultam ki, ez volt számomra a mérce. Arra gondoltam, hogy ha legalább annyira hasznos tudok lenni, mint két éve, akkor megéri belevágni.

Bitay Erzsébet

2017. április 11.

Találatok: 1811

Bővebben: „Nagyhatású változásokat szeretettel, összefogással, őszinte párbeszéddel érhetünk el”