Nagyon nehéz kérdéseket feltenni egy olyan embernek, akiről az internet jóvoltából (?!) bárki megtudhat jóformán mindent. Életedről cikkek sokasága, interjúk tömkelege olvasható, hallható, életutadról film készült. Kevés az Erdélyből származott magyar, aki nevedet ne ismerné, hangodat ne hallotta volna. Számomra szinte hihetetlen, hogy betöltötted a 65. évedet, svédországi törvények szerint is nyugdíjas-korú lettél. Hihetetlen, mert annyi erő, életkedv, kedvesség árad belőled, hogy nehéz dolga van annak, aki ellent tudna állni személyiséged sodró lendületének. Nevezetes születésnapod alkalmából és egy másik, sokatmondó évforduló kapcsán, nevezetesen, hogy 55 évvel ezelőtt álltál először színpadra, a svédországi Híradó olvasói nevében életedről, pályádról próbállak faggatni. Szeretnék eltérni egy szokványos interjú szabványkérdéseitől, de attól félek, ez nem fog sikerülni, hiszen már az első is sablonos: Hol születtél? Mesélj felmenőidről, volt-e családi előzménye annak, hogy zeneművész lett belőled?
Tamás Gábor
- Büszkén mondom, hogy kincses Kolozsvár szülöttje vagyok. Apai felmenőim sok-sok generáción keresztül református tanítók és kántorok voltak Kalotaszegen. Zenei hallásomat, és gondolom, hangomat is tőlük örököltem. Ükapámról, Tamás Dánielről mondogatták a mérai hívek: „A templom falai magasak, de a Rector uram hangja annál is magasabb"! Természetes volt tehát, hogy a család zeneértő és művelő lett. Édesapám, bár nem zenész, hanem közgazdász volt, gyönyörűen hegedülte és énekelte a csodálatos magyar népdalokat. Őseimtől nem csak énekhangomat, de a tanítói vénámat is megörököltem. Bár tanári karrierem rövid volt, de még most is szeretettel emlékezem hajdanvolt tanítványaimra.
- Tóth Ildikó
- Találatok: 5954