A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Mokos Magda

 

Kedves Magdi, azt hallottam egyszer rólad, hogy Kolozsváron már diákkorodban is jelenség voltál: mindig mindenhova a hatalmas csellóddal jártál. Mikor jegyezted el magad a zenével?


Zeneszerető családban születtem. Édesapám szabadidejében kedvtelésből hegedülgetett, és ma úgy érzem, szívesen választotta volna ezt a pályát. Még 4 éves sem voltam, amikor zeneóvodába és zongoraórákra kezdtem járni. Hétévesen hallottam először élő csellóhangot. Megbabonázott. Állítólag ekkor jelentettem ki, hogy nekem cselló ”kell”. Egy napon édesapám egy csodálatos, kisméretű mesterhangszerrel állított haza, amit a mai napig szeretettel őrzök. Kicsi, vékonyka gyermek voltam és bizony elég furcsán néztük ki, mármint a cselló meg én. Gondolom, Te is erre céloztál kérdésedben. Ezután soha nem jutott eszembe, hogy mással is foglalkozhatnék.


Hogyan jött be Imre a képbe?


Imre alig 22 évesen kezdett gyakornokként dolgozni a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán. Első feledatai egyike volt a csellóosztály korrepetálása. Így kerültem én is a diákjai közé. Három év alatt sikerült összemuzsikálnunk egy házasságot. Mint látod, az együttmuzsikálás és a házasság is elég tartósnak bizonyult.


Hogy alakult a karriered és hogyan tudtál kolozsvári csellistából svédországi zenei könyvtárossá válni?


Az én pályám rendkívül változatos volt. Huszonegy évig voltam a kolozsvári Zenelíceum tanára, s mint ilyen, több, nemzetközi fórumokon díjazott csellista nevelője, “edzője”, ahogy egyik növendékem fogalmazott. Emellett aktív hangszeres életet éltem: kamaramuzsikáltam, felléptem szólistaként, tagja voltam a zenelíceum tanári zenekarának. A kolozsvári “Musica Antiqua” régizene-együttes alapító tagjai közé tartoztam. Ilyen minőségemben új hangszert, viola da gambá-t vettem a kezembe (ez a reneszánsz és barokk zene jellegzetes hangszere). Az együttes “divatossá” vált. Középkori és reneszánsz témájú filmekben szerepeltünk; hangfelvételeket, színpadi zenét készítettünk, jelentős zenei fesztiváloknak voltunk meghívottai. Így kerültünk pl. Lengyelországba egy európai régizene fesztiválra a Szolidaritás legforróbb napjaiban. Míg az utcákon tankok húztak el, benn a középkor szelíd zenéje békét sugallt. Megrendítő élmény volt. 1987-ben az együttes fele elhagyta az országot, szétszóródtunk. Így zárult le életem első, Muzsnáki Magdolna néven leélt szakasza.


Svédországban, 45 évesen elég nehéz volt teljesen ismeretlenül lábra állni. Ez nem ért meglepetésként, hiszen a mi pályánkon a fiatal tehetségek vannak előnyben, és valljuk be őszintén: Svédország csodálatos, de nem a klasszikus zene paradicsoma. Végül mégis sok minden jobban sikerült, mint reméltem. Bekerültem a svéd ”mókuskerékbe”. Sok munkaadóm volt. Két évadban Imrénél is csellóztam az Operettegyüttesben. A katolikus iskolában zenét tanítottam jó pár évig. Három román kollegával vonósnégyest alapítottunk. A Lyra kvartettel még Kanadába is eljutottam. Végül meghívtak szólamvezető csellistának a Kungliga Akademiska Kapellet-be (ez az uppsalai egyetem szimfónikus zenekara). Tíz évig ültem ebben a székben. Sajnos, ezen szép alkalmi foglalatosságok nem jelentettek biztos munkát idősebb napjaimra, ezért új lehetőségeket, biztonságot kerestem. Így kerültem be a Statens Musiksamlingar nevű zenei könyvtárba. Itt derült ki, hogy nem csak csellózni tudok! Csodálatos egy intézet: megszerettem, megszerettek és véglegesen alkalmaztak, mint zenekari könyvtárost. Hogy teljes legyen a kép, csellótanárként is újrakezdtem a Lilla Akademien zenei szaklíceumban. Szép volt, de áprilisban ismét új életet kezdek: nyugdíjba vonulok.


Hogyan gyűrűzött tovább a zenei hagyomány a családban?


Gyermekeink, Imola és Ádám, magától értetődően követték mindazt, amit a családban láttak hallottak. Tehetségüknél fogva minden egyszerűnek, simának ígérkezett a kolozsvári zeneiskolában. Kivándorlásunk, az újrakezdés bizonytalansága és a svédországi viszonyokban való tájékozatlanságunk zenei képzésükben is törést okozott. Mindketten elvégezték a stockholmi Södra Latin gimnázium zenei szakát. Jó muzsikusok, de nem csak a zene érdekli őket. Imola Morában él. Kultúrális események, tárlatok, előadások szervezésével foglalkozik a helybeli önkormányzatnál. Nem lett hűtlen a zenéhez, mai napig tevékenyen részt vesz a környék zenei életében. Szívesen énekel népdalokat és csellózik. Ádám elvégezte a Főiskola zongora szakát. Nyolc évig orgonista-, zongorista- és karvezetőként dolgozott Stockholmban a Västerhaninge-i templomban. Most mégis harmadéves joghallgató. A zene továbbra is - bár nem életcélként - kitölti életüket. Ezt választották, jobb így - mi is így gondoljuk.


Sok fontos közösségi szerepet vállalsz: presbiter vagy a stockholmi protestáns gyülekezetben, vezetőségi tag az Önképzőkörben, tagja vagy a SMOSZ etikai bizottságának; előadsz, vezeted a stockholmi Magyar Kamarakórust Imrével felváltva. Honnan a motiváció és a kifogyhatatlan energia?


Szívesen veszek részt a magyar közösségeink életében, amennyire időm és energiám engedi.


Áprilisban nyugdíjba vonulsz. Mit kívánsz egészségen kívül nyudíjas éveidhez?


Eddig még nem volt időm ezen gondolkozni …

 

 

Erdélyben, Marosvécsen születtem a báró Kemény János kastélyának udvarán épült kis paraszt-barokk tanítói házában. Apám, id. Bartha István, akkortájt került Vécsre felekezeti kántortanítóként.

 

Elemi és középiskoláimat Erdély több községében végeztem, attól fügően, hogy édesapámat merre vitte a vándorlás szele. 1943-ban érettségiztem a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, majd ugyanazon év őszén beiratkoztam a Budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karára. A katonai szolgálat és a szovjet hadifogság miatt négy évet veszítve 1951-ben szereztem gépészmérnöki diplomát.

 

Dr.Bartha István,
a Kockums volt kutatómérnöke

 

Eleinte a BME Technológiai Tanszékén voltam tanársegéd, majd később más vállalatoknál is dolgoztam. 1955 májusában vallásos meggyőződésem miatt letartóztattak, és megjárva a bukaresti Secu és a pesti Ávó börtönét, 1955 novemberében szabadultam.

 

1956 decemberében búcsút vettem Magyarországtól és Svédországba disszidáltam.

 

A malmöi Kockums-hajógyárban kaptam állást, a géptervező osztályon. Két évig dolgoztam, mint szerkesztő, ám később a rozsda iránti érdeklődésem új perspektívát nyitott előttem. A hajógyár elfogadta javaslatomat egy korróziós-laboratórium, valamint egy műanyag-bevonó üzem felállítására, s így teljes idejű korróziós kutató lettem, sok érdekes feladattal. A laboratóriumban 8-10 fővel dolgoztam és jó eredményeket tudtunk felmutatni a korrózióvédelemben.


1958-ban a Svéd Mérnöki Akadémia Korróziós Alosztályának lettem a tagja.

 

A világon elsőként rendeztem "korróziós-kiállításokat" Svédországban, Magyarországon és máshol is. Korrózió és szerkesztés lett a vesszőparipám. Két kézikönyvem is megjelent: Felületkezelés  1967-ben és Konstrukció és korrózió 1998-ban. Ezen munkáimért a BME 1994-ben doktori címet adományozott, ugyanakkor a Magyar Mérnökakadémia tiszteletbeli tagjává fogadott.


Műszaki tárgyú kutatásaimon kívül foglalkoztam a tengeri organizmusok problémájával is. Ezek a telepképző organizmusok sűrűn benövik a hűtőcsövek belsejét, olyannyira, hogy a motorok hűtését akadályozzák. Több kutatóállomást szerveztem ezen organizmusok tenyésztésére és tanulmányozására, Svédországban, Máltán és Spanyolországban. Az eredményekről német, svéd és francia folyóiratokban számoltam be. Kutatásaim révén beválasztottak svéd képviselőnek az OECD Mélytengeri Kutatók Csoportjába.


Eleinte klórozással pusztítottuk az organizmusokat, később azonban rájöttem, hogy ezek az élőlények megszűnnek telepeket kialakítani, ha a csövekben magasabb az áramlási sebesség. A felismerés fordulópontot jelentett egész műszaki felfogásomban. Rádöbbentem arra, hogy technikánk (a klórozás), durva és káros volt, az áramlási sebesség megváltoztatása pedig természetkímélő. Ez a pálfordulás vezetett oda, hogy 1983-ban, Bertram Broberg professzorral létrehoztuk a Nemzetközi Ökológiai Konstrukció nevű társaságot (ökokonstrukció = természeti modellek utánzása alapján készített műszaki konstrukciók).

 

1983 és 2001 között tizenöt nemzetközi kongresszust és több mint 2500 oldalnyi előadás tartottunk e témakörben. Az ökokonstrukciókkal kapcsolatban benyújtott disszertációmért a MTA Fil. Dr-i címmel ajándékozott meg. A debreceni Református Kollégium pedig tiszteletbeli professzorává avatott a Természettudomány és Isten Igéje című előadásaim elismeréséül. 1966 és 78 között meghívott előadó voltam a Chalmers és a Lundi Műegyetemen, 1978 és 1992 között nyugdíjaztatásomig lektorként tanítottam a malmöi Pauli Mérnökképzőn.

 

1951-ben megkötött első házasságomból született Ildikó lányom (1959), aki szintén Svédországban él.


Egyházi vonalon az 1960-as évektől kezdve aktív voltam itt Svédországban is; elvi szerepem volt a Tångagärde-i ház megvásárlásában.


1974-ben feleségül vettem Erdély kiváló drámai színésznőjét, Erdős Irmát, akivel az Isten majd három évtizedet engedett együtt élnem a legboldogabb házasságban. Irmámnak sokat köszönhetek: mindenben támogatott és bíztatott. Igazi alkotótársam volt.


2002 májusában az Úr magához hívta drága feleségemet, s azóta mindent igyekszem elkövetni, hogy emlékét hűen megőrizzem és megőriztessem. 2003-ban kiadtam Erdős Irma című könyvet életéről, szerepléseiről és a Székely Színházról. 2004-ben létre hoztam az Erdős Irma Ösztöndíj Alapítványt, valamint az Erdős Irma Emlékgyűrűt. Az ösztöndíjat és az emlékgyűrűt évente egyszer osztjuk ki Marosvásárhelyen a hajdani Székely Színházban, ünnepélyes keretek között. Ez az esemény egyben a Színház évadnyitó ünnepe is: szeptember 8.


Nyugdíjasként főleg bibliai kutatással foglalkozom és az "istenes" (= nem gyilkos) technika fejlesztésén dolgozom tovább. Közben fordítok svédből is (Fr. Böök: Utazásom Magyarországon, Bpest,2002, A hódtavi újtelepesek, Közdok kiadó, 2008).

 


Kelt Svedalában, 2008 októberében

 

 

Szerkesztői kívánságra itt vannak a lényeges dátumok is:

 

1925 szeptember 2-án látta meg a napvilágot Marosvécsen, Erdélyben.
1943 – Érettségizik a marosvásárhelyi Református Kollégiumban
1951 – Gépészmérnöki diplomát szerez
1956 – Svédországba disszidál, és állást kap a malmöi Kockums hajógyárban
1959 – Első házasságából megszületik Ildikó lánya
1974 – Feleségül veszi Erdős Irmát, erdélyi színésznőt
1983 – Megalapítja a Nemzetközi Ökológiai Konstrukció nevű társaságot
1998 – Megjelenik „Konstrukció és Korrózió” című kézikönyve
2004 – Létrehozza az Erdős Irma Ösztöndíj Alapítványt
2007 – Kiadja a „Három ország foglya” című önálló könyvét

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME