Szilvási Tünde: Az egyesületek utánpótlás-hiányát egy szemléletmód változással lehetne orvosolni

 

Hogyan találkoztál a KCSP ösztöndíjjal, és miért gondoltad, hogy jelentkezni fogsz rá?

3 éve olvastam a programról először, de akkor el is feledkeztem róla. Tavaly egy nagyon kedves barátnőm azonban Kanadába utazott a KCSP keretein belül, és ekkor újra a látóterembe került az ösztöndíj lehetősége. Évek óta élek Koppenhágában, ahol aktívan szerepet vállalok a magyar diaszpóra életének szervezésében, átlátom a nehézségeit, megismertem már a sajátosságait. Korábban Indonéziában tanultam egy évet, ahol pedig igen távoli és kis létszámú magyar diaszpóra életébe nyerhettem betekintést. Szociológusként és intézményi kommunikátorként végeztem, így különösen testhezálló feladatnak találom a programot.

Bővebben: Szilvási Tünde: Az egyesületek utánpótlás-hiányát egy szemléletmód változással lehetne orvosolni

Stumpf Anna: Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni, a nehézségek ellenére is képesek leszünk élvezni az életet

Anna, engem nagyon érdekel, hogy miért jelentkeztél erre a programra? Milyen belső motiváció vezérelt?

Amióta az eszemet tudom, mindig is részt vettem valamilyen közösségszervezésben: akármilyen hihetetlen, már egészen általános iskolás korom óta. Aztán a középiskolás években, az egyetem alatt és fiatal felnőttként is végigkísérte utamat az önkéntesség, a közösség építésére való törekvések. Valahogy mindig is éreztem egy belső indíttatást arra, hogy ne csak a saját életem egyengetésével foglalkozzak, hanem tegyem, ami erőmből telik, és segítsek az engem körülvevő emberek alkotta csoportoknak megvalósítani céljaikat (legyen az éppen érdekképviselet, kulturális programok, sportcsapat, avagy szakmai konferencia). 

Bővebben: Stumpf Anna: Ha képesek vagyunk egy közösségben együtt örülni, a nehézségek ellenére is képesek...

Ferencz Orsolya:Szeretném, hogy az itteni közösség újból szükségét érezze, hogy jó összejárni, jó magyarul beszélni

Orsi, milyen indíttatásból jelentkeztél a programba?

Erős magyar identitástudattal rendelkezem. Nekem mindig fontos az, hogy honnan jöttem, hová vezethetőek vissza családi gyökereim és hová tartok. Aki nem ismeri múltját, annak nincs jövője. Bukovinai székely származású vagyok. Nekem minden molekulám magyar, és büszke vagyok rá. Bár eljöttem most egy skandináv országba, az itt élő magyar közösségi életbe, de most is azért, hogy együtt tegyünk a magyarságért, a kulturális életért közös összefogással.

Kérlek, áruld el nekünk, mivel foglalkozol „civilben”, amikor épp nem Svédországban gazdagítod munkásságoddal a magyar közösséget?

Gyerekkorom óta zenével foglalkozom, már óvódás koromban is énekelni szerettem. Így egyértelmű volt, hogy zenét fogok tanulni. Tizennégy évet zongoráztam, majd a gimnáziumi éveket követően Budapestre mentem továbbtanulni, a MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdió nappali tagozatos, állami intézményébe. 

Bővebben: Ferencz Orsolya:Szeretném, hogy az itteni közösség újból szükségét érezze, hogy jó összejárni, jó...