Carlsson bokförlag, 2017.

Ez a svéd nyelven megjelent könyv Magyarország történetéről hiánypótló is lehetne. Szerzője – bár nem közismert a magyar olvasótábor körében – 1981 és -86 között a budapesti svéd követségen teljesített szolgálatot, felesége magyar származású, és saját bevallása szerint az év egy részét Magyarországon tölti.

A könyv fejezetei különböző történelmi korszakokat mutatnak be, egészen napjainkig. Ami az olvasót első látásra meglepi, az időrendi sorrend felcserélése. A bevezetőt követően az évszámokat és az ezekhez kötődő fontosabb magyar vonatkozású történelmi eseményeket ismerteti a szerző, majd rátér az első tulajdonképpeni fejezetre, mely az „Orbántiden” (Az Orbán korszak) címet viseli. Az írás további részében helyreáll az időrendi sorrend, kezdve a magyarok származásával és befejezve a 2010-es magyarországi választások eredményeivel. A könyv végén említésre kerülnek a szomszédos országokban, illetve a Magyarországon élő kisebbségek, sőt még olvasásra ajánlott irodalommal is szolgál a szerző.

Palmenak sikerül objektíven elemezni a különböző történelmi eseményeket és ezek főbb szereplőit, beleértve azokat is amelyek a mai napig eleven vitákat váltanak ki, nemcsak Magyarországon hanem annak határain kívül is. Ez a józanlátás jellemzi a történelmi átfutást egészen a ’89-es rendszerváltásig. Az ezt követő, főleg a 2002 utáni időszak leírása azonban csírájában sem emlékeztet az előbbiekről megfogalmazottak szellemére, így összességében tekintve visszás gondolatokat és érzéseket ébreszt a könyv azokban az olvasókban, akik követték és ismerik a magyarországi rendszerváltás utáni időszakot.

A jelenlegi kormánypárt és elsősorban a hivatalban levő miniszterelnök bemutatása, jellemzése tükörképe a magyarországi balliberális média, illetve annak külföldi szócsövein keresztül megjelent írásoknak, állításoknak. Természetesen jogában áll a szerzőnek bárkit és bármit kritizálni, ezért hadd tegyem rögtön hozzá, hogy nem is az állítások valósága vagy valótlansága zavar elsősorban, hanem a kettős mérce. Meggyőződésem – és remélem, hogy néhányan osztják nézetemet – a korrupció, „elkúrt” gazdaságpolitika, hazugság értelmezése nem lehet politikai pártállás vagy szimpátia kérdése. Például a 2006-os választásokat hazugsággal manipuláló volt miniszterelnököt lehet egyenes és szókimondó személynek jellemezni, de ez megkérdőjelezi mind a közlés mind a közlő hitelességét. Ennek szellemében az olvasó azzal szembesül, hogy míg a kétharmados többséggel megválasztott kormány minden cselekedete és intézkedése populizmusnak, nacionalizmusnak, EU-ellenességnek minősül, addig az ellenzék esetében a negatívumok elhallgatása, jobb esetben bagatellizálása történik.

A svéd nyelvű olvasó Palme tolmácsolásában megtudhatja, hogy a Magyar Alaptörvény nacionalista, mivel benne foglaltatik, hogy a magyar közösség számára a család és a nemzet a legfontosabb. Továbbá azt is, hogy az alaptörvény az állampolgárság, illetve a nemzethez való tartozás meghatározásában a svéd Sverigedemokraterna párttal azonos szemléletet képvisel. Természetesen terítékre kerül a migránskérdés, a romák és a szegénység, a szólás- és sajtószabadság, a korrupció, a választási rendszer, az egészségügy meg az iskolák helyzete, a gazdaság, hogy csak néhány témát említsek.

Több olyan dolog szerepel az ominózus harmadik fejezetben, aminek bemutatása kívánnivalót hagy maga után, de ezek említéséről helyszűke miatt eltekintek. Azonban befejezésül szeretnék pár sort szentelni Magyarország más országokhoz fűződő viszonyának, mivel ez is szóba kerül a könyvben. A szerző megemlíti, hogy Magyarország jó kapcsolatra törekszik Oroszországgal, a volt szovjet utódállamokkal, Törökországgal és az ázsiai országokkal, elsősorban gazdasági lehetőségeket látva ezekben a kapcsolatokban. Továbbá fontosnak tartja azt is kihangsúlyozni, hogy a magyar miniszterelnök nem kritizálja, hanem gyakran dicséri az említett országokat, noha többnek diktatórikus, autoriter rendszere van. Palme ezen felvetésén nem találok semmi kivetnivalót. A diktatórikus rendszereket nevükön kell nevezni, attól függetlenül, hogy az ezekkel kötött üzlet tárgyát magyar mezőgazdasági termék, vagy a nyugati demokráciák által előállított katonai csúcstechnológia képezi.

Bereczky Sándor