„Érted halok, meg hazámért, nem hiába!”

Nyomtatás

 

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 13 hős tábornokát 160 évvel ezelőtt végezték ki Aradon. A magyar sereg a Világos melletti szőlősi mezőn nem az osztrák, hanem az orosz csapatoknak adta meg magát jelezvén ezzel, hogy nem a forradalom bukott el, hanem a katonai túlerővel szemben adják fel a harcot. Az oroszok – ígéretüket megszegve – átadták a tiszteket az osztrákoknak, hogy ítélkezzenek felettük. A halálos ítéleteket Haynau, majd Ferenc József jóváhagyása után október 6-án végrehajtották. Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József golyó általi halállal halt meg. A többi kilenc – Poltenberger Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezic Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly – akasztófán végezte. (Ugyanezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnököt is.) A kivégzések tulajdonképpen már augusztusban elkezdődtek, amikor felakasztották Ormai Norbert ezredest. Később Kazinczy Lajos ezredest lőtték agyon (őt néha a 14. vértanúként is emlegetik).

 

Vértanuk - Thorma János festménye

 


A szájhagyományban rengeteg apró mozzanat maradt meg, különösen a kivégzésekkel kapcsolatban. Az 1948-ban a 82 éves Halász János úgy mesélte el, hogy "Kiss Ernőt vállon találta a golyó, hát térdre bukott, aztán egy katona odarohant és egészen a fülébe dugta a puskát, úgy lűtte le". Damjanich Jánosról pedig Balogh Mihály kertai lakos (Veszprém megye) úgy mondta el 1947-ben, hogy "...a hóhérját külön figyelmeztette: Vigyázz, fattyú, föl ne borzold a szakállamat! Aztán megölelte a fát. Vers is van rula:


Odalip az akasztófa közelibe,/Megöleli, megcsókolja keservibe,/Isten hozzád szabadságom keresztfája./Érted halok, meg hazámért, nem hiába!"
Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.


 A Híradó