Most a kocsiban ülök, és alig várom már, hogy megérkezzünk a Kékvirág táborba! Olyan jó lesz! Én már voltam egyszer, akkor nagyon jó volt, a hírek szerint ez, a mostani még jobb lesz! Már itt is van, látom! Apa beáll a parkolóba, Boróka (ő a húgom) meg én kiszállunk. Nagyon jó meleg van, szépen süt a nap. Remélem, egész tábor alatt ilyen idő lesz.

- Gyere már Apa! – kiáltotta Boróka. Apa kiszállt a kocsiból, és kivette a csomagjainkat.

- Gyerünk, menjünk be – mondta Apa és csomagjainkkal elindult befelé. Az ajtóban ott állt a táborvezető és mindenkit üdvözölt. Itt lelassítottunk Boróval, és bevártuk apát, akit amúgy már rég túlfutottuk.

- Nagyon jó újra találkozni! – fogott kezet apa a táborvezetővel, akinek a nevét – ez igazán ciki – elfelejtettem.

- Hallottuk, hogy most új szabadidő vezető jön el bemutatni, hogyan kell kézműveskedni. Jó, hogy minden évben meghívtok valakit, aki magyar szokásokról beszél – mondta apa, és elkezdődött egy hosszas beszélgetés.

Mivel nem akartuk megvárni, míg kibeszélik magukat, Borókával elmentünk fölfedezni, hol van a szobánk. Most is, mint a tavaly, ki volt írva, ki melyik szobában alszik. Csak meg kellett keressük a nevünket. Meg is van. Az én helyem pont szemben van a Borókáéval, de legalább nem egy szobában alszunk, mint otthon.

A szobában négy hálóhely van összesen, emeletes ágyakon. Kettő már foglalt, választhattam az egyik emeleti, vagy a másik ágy földszinti részét. Az emeletest választottam, mindig is szerettem volna egy ilyen helyet. Jó lenne tudni, kikkel leszek egy szobában.

Gyorsan felkaptam a csomagjaimat és bementem a szobámba. Miközben ágyaztam, bejött egy lány a szobába:

- Szia, te is megjöttél? Te vagy Réka, ugye? – mondta kedvesen mosolyogva, de kicsit bizonytalan hangon. – Én itt alszom a melletted levő emeletes ágyon.

Kiment, én meg megkerestem apát, elbúcsúztam tőle, és elmentem megkeresni a többieket. Mindenki ott volt az egyik közös szobában, társasoztak. Pont, mikor be akartam én is kapcsolódni, hívtak, hogy menjünk gyülekezni. A táborvezető beszélt velünk, elmondta, hogy körülbelül mi történik az elkövetkező 10 napon. Ismertette a szabályokat, és felhúztuk közösen a zászlót.

Megvacsoráztunk. Én Marcsi és Boróka között ültem, és egész végig beszélgettünk, bohóckodtunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Később még körbement valaki és teát, kakaót osztott mindenkinek, aki kért. Lefekvés után jót aludtam, nem álmodtam semmit. Reggel viszont hangos csengetésre ébredtem.

Réka megismerkedik a tábor vezetőivel, a gyöngyfűzést tanító Annamarival, aki megígéri, hogy megtanítja nyakláncot készíteni. Péterrel, aki csoportokra osztotta a táborozókat és elmondja a tábor programját, elismétli és megmagyarázza a tábori szabályokat:

Csapatokba fogunk osztani benneteket, mert egy előadást fogunk előkészíteni a szülőknek. Bár már vannak ötletek, hogy mit csinálunk, ti is jöhettek bármikor ötletekkel hozzánk. Egyébként nem kötelező egyik program sem, de ha a szüleitek majd nem látnak benneteket az előadáson, biztosan furcsállni fogják.

Több verseny is fog futni a tábor ideje alatt, és természetesen ki is lehet hagyni néhányat. Ha be akarod bizonyítani, hogy valamiből te vagy a legjobb, akkor itt az idő! Te ébredsz a legfrissebben vagy te vagy a legdolgosabb? Talán a leggyorsabb, vagy a legerősebb? Esetleg a tábor legügyesebb nyelvésze? Néhány új versenyágat is behoztunk, szóval megtudod, hogy te vagy-e a legügyesebb énekes, vagy zenész, esetleg mesemondó, vagy akár a legjobb alkotómester. Reggel, amikor felkölt a csengő, gyorsan készülj el, és szépen ágyazz be, rendezz el mindent. Akkor, ha te vagy a legügyesebb ebben, akkor megkapod a legszorgosabb címet. Csapatban is lehet dolgozni. Kétnaponta versenyeket fogunk rendezni, hogy felmérjünk gyorsaságból és erőből. Aki nyer, az megkapja a legsportosabb címet. Ha viszont meg akarod nyerni a legügyesebb magyar címet, akkor találsz egy asztalt, amelyen minden nap lesznek feladatok, helyesírási, meg olyan dolgokról, amiket fontos tudni Magyarországról.

Réka megtudja, hogy minden tevékenységnek van egy felelőse, aki megmagyarázza, vezeti és segíti a gyerekeket. Első nap gyöngyfűzést, nemezelést tanulnak, kipróbálják a számháborút is, melyben természetesen Réka csapata nyer. A párna szobában mesét hallgatnak, a hosszú és mozgalmas nap után pihenni térnek.

A reggelek szerintem valahogy sosem tökéletesek. Az az éles hangú csengő úgy ébreszt, mintha hideg vizet öntetének rám. A reggeli utáni gyülekezőn, mint tegnap is, elmondták, mi várható ezen a napon. De most különleges vendégünk is volt. Nem más, mint Mátyás Király! Természetesen nem az igazi, hanem valaki beöltözött a jelmezébe. De végül is, mi van, ha mégis az igazi? Azt mondta, hogy egy időalagúton jött, és, hogy várja a többi hírességet, hogy találkozót és bulit tartsanak. Nagyon vicces volt. Ráadásul nem is vette le a jelmezt, hanem egész nap ő volt Mátyás Király, és olyan mókásan, mátyáskirályosan válaszolt mindig, meg úgy is viselkedett.

A finom ebéd után Réka csoportja elkészít egy Időutazás Fesztivál plakátot, melyre mindenki rajzol valami jellegzetest a saját jelmezéről. Gyöngynyaklánc is készül, a néptánc elemeivel is ismerkednek.

Reggeli, gyülekező, a szokásos, csakhogy most nem csak Mátyás király, hanem Beatrix királynő, a felesége is ott volt, és úgy maradt, beöltözve egész végig. Most már nekem is van ötletem, ki is lehetek. Koppány lánya leszek, Réka. Picit talán többet kell utaznom az időben, meg nem tudom, hogy ez mennyire igaz, hogy Réka tényleg létezett-e? Szerintem igen.

Most kirándulni fogunk. Az a terv, hogy két órán át kirándulunk egy gyönyörű szép erdőben. Felmegyünk egy kilátóra. Amikor elindultunk, ragyogóan sütött a nap, csillogott minden. Útközben kirándulós dalokat énekeltünk. Ki is jutottunk a kilátóra, csakhogy beborult az ég, elkapott az eső. Szerencsére volt egy kis zug, ahova behúzódtunk. Mit volt, mit tenni, mindenki megette a bekészített almát, kakaós csigát, szörpöt.

Az ázó gyerekek után a táborvezető autót meneszt, így ez a kiruccanás is kellemesen zárul. A következő nap a maga megszokott rendjében folytatódik.

Szerintem már tök jól kezdem megszokni a csengőt Majdnem visszaaludtam, de Mari nem hagyott. Megszerezte a csengőt, ugrált és rázta, és kiabálta, hogy:- Megyünk az állatparkba! Megyünk az állatparkba! – Szóval, végül felkeltem és elmentem én is reggelizni, ott meg Boró konkrétan hideg vizet öntött rám, hogy felébredjek rendesen. Hát, ez egyáltalán nem volt jó ötlet. Annyira felébredtem, hogy rendesen dühbe gurultam. Szegény Boró is kapott egy pohár vizet magára. Szóval mindkettőnknek át kellett öltöznie.

Ó, az állatpark! Nagyon jó volt. Talán a legjobb program az egész táborban. A jó nagy park tele van állatokkal. De nem, nem olyan, mint az állatkert, mert itt csak olyan állatok voltak, melyek Európában jellegzetesek. Élő állatok is, de azokat, amelyeknek nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani, vagy valami ilyesmi, képekkel, szobrokkal helyettesítették. Természetesen a magyarországi állatokat néztük meg először. Például a túzok, a nagyon ritka szöcskeegér, tiszavirág, rákosi vipera és lápi póc. De háziállatok is voltak, például a magyar szürke marha, racka juh, lipicai ló, vizsla és puli.

Elkezdődik az utolsó teljes nap, és szeretném minden egyes pillanatát kihasználni. Először is beöltöztünk és felkészültünk, hogy megfelelően játsszuk a szerepünket. Már reggelinél úgy fogadtak minket, mint a híres embereket az Időutazó Találkán. Ma is közösen játszódtunk, csakhogy mindenki másképp viselkedett. A Ki mit tud? nagyon jó volt. A végén cukoreső volt!

Még mindig rossz idő van azóta, hogy hazaüldözött a kilátótól, így nem is fürödhettünk a tóban. Én ennek picit örülök is, mert máris befejeződik a tábor, legalább többet beszélgethetek a barátnőimmel, akiket itt ismertem meg. Nem szeretnék megválni tőlük. Bár tovább tartana ez a tábor! Senki sem akar hazamenni.

Utolsó nap. Reggel mindenki szomorúan ébredt arra, hogy már vége is a tábornak. Ebédig igazából minden jó volt nagyjából, mint eddig. Reggeli, gyülekezés, főpróba, beszélgetés, ebéd. Ezután már jöttek a szülők. Apa is megérkezett, a családtagokkal. Előadás után pakoltunk és búcsúzkodtunk. Telefonszámot cseréltem sok mindenkivel, és már indultunk is. Olyan gyorsan elszaladt ez a hét! Remélem jövőre is megtartják majd, és milyen jó lesz! Bár jó lenne még legalább három nap pluszban! Már alig várom a következő nyarat!

 

Réka (11)