A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kékvirág. Visszatekintés – Beszélgetés Tóth Ildikóval

A versmondó és a Bibliaolvasó verseny résztvevői
Tompa Anna:
Kedves Ildikó, a tábor magyar anyanyelvünket gondosan őrző nagymamája! Több mint 30 éve ismerjük egymást. Te a sölvesborgi protestáns gyülekezet alakulásában, jómagam főleg a Svédországban frissen letelepedett magyar családok fiataljainak valamiféle egyesületbe, közösségbe toborozásában jeleskedtem.
Egy egyházi rendezvény kapcsán találkoztunk először. Mivel mindketten magyarságunkhoz ragaszkodó, többgyerekes asszonyok voltunk (vagyunk), hamar ráéreztünk egymásban a rokonlélekre, a hasonló érdeklődési körre. Bár mindketten megmaradtunk választott utunkon, te az egyházi, én a civil vonalon, egy idő után elkerülhetetlen volt munkálkodásunk találkozása. A magyar nyelvápolók egyesületének megalakulása kapcsán indult el és vált egyre szorosabbá az együttműködésünk. Hiszen majdnem egyszerre indult el a Kékvirág Tábor és az „Ige és anyanyelv” versmondó és Bibliaolvasó verseny. Mesélnél erről?


Tóth Ildikó: 1996-ban a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség vezetősége, akkori főfelügyelője, Veress Zoltán író kezdeményezésére „Ige és anyanyelv” címmel versmondó és bibliaolvasó versenyt hirdetett meg. A Pünkösdi Gyülekezeti Napok keretében Tångagärdén, a Gyülekezeti Otthonban. A felhívásban leszögeztük, hogy a versenyen vallási hovatartozástól függetlenül mindenki részt vehet.

TA: Volt érdeklődés?
TI: Eleinte főleg a szülők részéről volt nagy a lelkesedés. Hosszú lenne elmesélni, milyen nehézségek adódtak a szervezés folyamán, a lényege a válasznak az, hogy 16 éven keresztül jól működött a rendezvény. A Gyülekezeti Otthonban 1997-től 2012-ig minden év pünkösdjén legalább 30 versenyző gyűlt össze. 15 év alatt közel 200!
És itt térek rá a mi kettőnk munkájának egybefonódására. Az általad szervezett anyanyelvi tábor, a Kékvirág helyszíne szintén a tångagärdei Gyülekezeti Otthon volt, és ezen a pünkösdi egyházi rendezvényen szereplők is részt vettek. Az „Ige és Anyanyelv” a tavasz végén, a „Kékvirág Tábor” nyár közepén. Érthető, hogy a legtöbb gyerek emlékeiben összemosódik a két rendezvény.

TA: Együtt dolgozunk a Nyelvvédő Egyesületben, melynek mai napig is titkára vagy. Emlékszel, mikor kapcsolódtál bele a tábor munkájába?
TI: Természetesen, hiszen ifjabb unokáink majdnem egyidősek, és a pünkösdi rendezvényre magunkkal vittük őket is. A tábor vezetősége, indításkor, írni-olvasni már tudó, tehát iskolás gyerekekben gondolkodott. Mikor felvetetted, jó lenne a kicsikkel is kezdeni valamit, hisz sok táborozó gyereknek van ifjabb, táborba vágyó testvére, egyetértettem veled.
A Kristianstadi Magyar Egyesületben a kétezres évek elején magyar foglalkozást vezettem, úgynevezett játszóházat. A jelentkezők egyéves korútól tizenévesig minden korosztályt képviseltek. Lehet, merész, de sikeres volt a kezdeményezés. Az itt, meg a szavalóversenyen szerzett tapasztalatom bátorított fel arra, hogy rábólintsak a javaslatodra, hogy indítsuk el a Kékvirág tábor óvodáscsoportját is. Boldogan vállaltam magamra a foglalkoztatásukat. Soha olyan érdeklődő, hálás csapatot, mint a kezdő óvodásaim!
Éveken keresztül én „sajátítottam ki” a kicsik csoportját, természetesen nem egyedül, mindig akadt egy-egy segítőtársam. Sokszor sokkal képzettebb nálam. Az én erősségem éppen a profizmus hiánya volt. Másként álltam a tanításhoz. Ahogy idősödtem, fizikailag lassan kikoptam az örökmozgó gyereksereg mellől, de egyre több részt vállaltam az anyanyelvi játékok szerkesztésében. Profán módon, én nem a nyelvtanra összpontosítok, hanem a szókincs játékos fejlesztésében látom a sikeres nyelvtanulás titkát.

TA: A Nyelvőrzők egyesületének nem csak titkára, de krónikása is vagy. Munkánkkal kapcsolatos dolgokról tudósítasz a Híradó Őrszavaknak szentelt oldalain. Az aktuális értesítések, beszámolók, tábori hirdetések stb. mellett mivel töltöd meg a rovatot?
TI: Pár éve szembesültem azzal a ténnyel, hogy az Anyaországból, és annak elcsatolt részeiről Svédországba emigrált, újabban kitelepült magyarok közül vajmi kevesen tudnak a svéd emberek mindennapjairól. Mi az, amiben hasonlít, és mi az, ami eltér a magyar szokásoktól? Hogy néz ki egy „svédasztal”? Mi a kedvenc ünnepi eledele a különböző tájegység lakosainak? Hiszen már az is csoda, hogy egy nyelven beszélt ez a hosszú ország eléggé gyér lakossága. Az ilyen dolgoknak járok utána, és igyekszem, ha nem is tudományos pontossággal tálalni, de legalább felkelteni az olvasók érdeklődését a téma iránt. Szerintem ez hozzájárulhat ahhoz, hogy kicsit jobban becsüljük választott otthonunkat, mindannyiunk Rodostóját. Zágont úgysem feledhetjük!

TA: A tíz, táborban eltöltött, naponta szinte 16 órai munka mindnyájunknak fárasztó, nem könnyű. Mégis mi ad erőt neked, mi az, ami számodra vonzó ebben a munkában?
TI: Azt hiszem, ez csak egy költői kérdés, hiszen tudod a választ. Ugyanaz a lelkesedés, elkötelezettség a mozgatórugóm, mint tinéktek, a Kékvirág tábor többi szolgálattevőjének. Boldoggá tesz a sikeresség, a tábor hangulata, az, hogy minden felnőtt, senkitől sem kényszerítve, „dalolva és boldogan” vág bele ebbe az igazán összetett, türelmet, erőt igénylő munkába. Hogy a munkás nap után van még lelkesedés és erő a napi összegző gyűlésre. Hogy a szélrózsa minden irányából összeverődött csapatnak estéről estére van igénye szellemi munkára, és lelkesen találják ki, oldják meg a házi Aktiviti egyáltalán nem könnyű kérdéseit. Mivel a feladatok szerkesztése, kitalálása szintén az én dolgom, együtt izgulok mindkét csapattal, sikerességükön mintegy tesztelve képességeimet.

TA: Ahogy látom, képességeid nem merülnek ki az Aktiviti-feladatok gyártásában. Hiszen a Híradó Mese-, meg a Gyerekszáj rovatát is vezeted.
TI: Igen, így igaz. Szeretem ezeket a feladatokat, bár sokszor elbizonytalanodom, visszajelzés híján nehéz megítélnem, egy magamfajta meséhez elég-e a szeretet? Úgy érzem, jót tenne némi bírálat, egy kevés téma-ötletet is megköszönnék. Szárnyakat adna a fantáziámnak. Vagy inkább fékre lenne szükségem? Bár ebben segít az idő múlása!

TA: Köszönöm szépen a beszélgetést, remélem, még sokáig dolgozhatunk együtt!
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2023. október 05.
Levél az Olvasóhoz Kedves Híradó Olvasók! Tegnap a Városligetben sétáltam, s feltűnt, hogy a fák nagyrészt még zöld lombkoronájába itt-ott már sárga szín vegyül. „Most a ligetbe bolygok délután […] / Levelük a fák az aszfaltra sírják / és csengenek…
Tovább
Előző életek

Előző életek

Könyvespolc 2023. október 05.
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
Tovább
A VARÁZSLATOS SZÍN

A VARÁZSLATOS SZÍN

Képzőművészet 2023. október 05.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább
Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Portré 2023. június 28.
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Tovább

Egyesületek

A Tavaszi Szél ősszel

A Tavaszi Szél ősszel

Közös tökfaragás A Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél szokásunk, hogy iskolai tanításhoz igazodva őszi és tavaszi félévről, valamint téli…
Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábbi nevén: Szent István Egyetem) dísztermében gyűltünk össze ünnepélyesen, boldogan és…
A Kőrösi a tångagärdei házban

A Kőrösi a tångagärdei házban

Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME