Tisztújítás az Őrszavak – Custos Anyanyelvápolók Egyesületében

Nyomtatás

Bemutatkozik Lőrincz Lázár

Az Őrszavak vezetőségének bemutatásakor többször is megemlítettem, mennyire fontos az, hogy a Híradó olvasói tudjanak arról, kik azok az emberek, akik vezető szerepet vállalnak egyesületünkben. Miért történik egyáltalán ez az interjú-sorozat? A válasz egyszerű: az egyesület tagsága, és természetesen a vezetősége is Svédország különböző helységeiben él, nagy földrajzi távolságra egymástól. Célunk és feladatunk a magyar nyelv, a magyar hagyományok megőrzése, terjesztése a svédországi magyar szülők és gyermekek körében. Mint felelős szülők és egyesületi tagok fontosnak tartjuk, hogy az emberek megismerjék azokat, akikre gyermekeik nevelését bízzák, ha olyan rövid időre is, mint a magyar nyelvi tábor 8-9 napja.

Beszélgetőtársam Lőrincz Lázár, a svédországi Őrszavak- Custos Magyar Nyelvápolók Egyesületének pénztárosa.

 Lőrincz Lázár

- Több mint egy éve vetted át az egyesületi pénztár kezelését elődödtől, Cseh Andreától. Bár új ember voltál egyesületünk életében, a vezetőségi tagok közül is csak néhánnyal találkoztál, mégis elvállaltad azt a feladatot, melyre felkértünk, és azóta is becsülettel végzed. Mikor és honnan jöttél Svédországba, jelenleg hol élsz?

Erdélyből, a Kovászna megyei Torja községből származom, 1987 óta élek Svédország Halmstad nevű városában.

- Milyen iskolákba jártál, mi a végzettséged?

A nyolc elemit Kovásznán jártam ki. A svéd nyelvet Halmstadban a szokásos SFI kurzusokon sajátítottam el. Ljungbyben tanultam ki a gépészlakatos szakmát. Ugyanitt kaptam mérnöki képzést is. Vetlandában műszaki rajzot és programozást tanultam. Az évek során több továbbképző tanfolyamon vettem részt, mint például élelmiszer-higiénia, elektronika, stb.

- Mi a foglalkozásod, hol dolgozol és mit?

A vállalat, ahol dolgozom tulajdonképpen egy mamut-, úgynevezett multinacionális világcég, mely 22.000 munkással dolgozik. A vállalat Svédországban működő részlegének neve: GEA Food Solutions filial Sverige Halmstad. Érdekes és eléggé egyedi a kenyérkereső foglalkozásom. Feladatom az élelmiszertechnikai gépek karbantartása, továbbfejlesztése, beüzemelése, a gépkezelők kiképzése.

- Milyen a családi háttered?

Élettársi viszonyban élek, a társam neve Salat Réka. Két gyereket nevelünk, a kilencedik évében levő Bencét és a hároméves Grétát.

- Társad hogyan viszonyul az Őrszavak vezetőségében végzett munkádhoz? Ellenzi, vagy támogatja társadalmi tevékenységedet?

Tulajdonképpen egyszerre ismertük meg az egyesület tevékenységét, célját mindketten magunkénak érzünk, működését amennyire erőnkből, időnkből futja, támogatjuk. Réka óvónőként besegít a tábor munkájába. A tavaly több időt tölthetett a gyerekekkel, igaz, akkor még nagyon fiatalka volt Gréti lányunk, ezért inkább kisegítő anyukaként volt jelen a foglalkozásokon. A tervek szerint az idén már az ő feladata lett volna a kisebbek oktatása, de a tábor megkezdésével egyszerre jött meg a halmstadi munkahelyéről az értesítés, hogy a megpályázott állást megkapta, és azonnal szükség van rá. Talán majd jövőre megvalósulhat az egyesület vezetőségének elképzelése, és Réka is bekapcsolódhat a tábor munkájába.

- Az Őrszavak Egyesület pénztárosa vagy. Az eltelt időszak alatt volt elég időd arra, hogy felmérd a munka milyenségét, mennyiségét, s így válaszolhass arra a kérdésemre, hogy szeretsz-e dolgozni az egyesületért? Egyáltalán mi az, ami motivált, amikor elfogadtad a felkérést?

Szeretek itt dolgozni, mert érzem, a munkámnak van értelme, szükség van rám. Tulajdonképpen ez volt a motivációm is: közösségben, közösségért dolgozni, munkatársaimnak segíteni abban, amihez értek, amiben jó vagyok, s ugyanakkor tanulni is tőlük, kitartást, elkötelezettséget például.

- Mi a véleményed, hogyan, mi módon lehetne a külföldön élő magyarok magyarságtudatát jobbítani?

Először is jóval nagyobb összetartás szükséges. Kevesebb pletyka, több közös foglalkozás. Az egyesületi programok olyan jellegű kibővítésére gondolok, mely minden egyes tagnak „ínyére való" szórakozást, elfoglaltságot kínál: táborok, továbbképzők, gyerekfoglalkozások, hazafias programok, megemlékezések, bálok, zenés előadások, anyanyelvi továbbképzők, honismereti kurzusok, stb. Ezernyi lehetőség van, csak a munkás kéz kevés.

Mi, akik akár az egyesületek vezetőségében, akár egyszerű tagként teszünk valamit ennek érdekében, ingyen, és mint mondani szokás „bérmentve" dolgozunk. Mi érezzük a legjobban, mennyire jó lenne, ha minél többen felismernék a közösség megtartó erejét. A nemzet testéből kiszakított, külföldön élők érzik, tudják igazán, mennyire szükség van az olyan lelkes önkéntesekre, akik összeterelik a kallódókat, lelkesítik a csüggedőket.

- Hogyan éled meg a magyarságodat Svédországban?

Ahány ház, annyi szokás. Gondolom, ahány ember, annyi féle módon éli meg a magyarságát külföldön. Az én tapasztalatom az, hogy a svédek szeretnek bennünket, nem rossz értelemben vett bevándorlóként kezelnek. Értékelik azt, hogy szeretünk dolgozni, nem szeretünk másokon élősködni.

Halmstadban és környékén 1956-os bevándorlás óta rengeteg magyar, svéd-magyar magánvállalat működött, működik. Többek között ez az a tény, mely a svédekben egy nagyon pozitív képet alakított ki rólunk. Szeretik a társaságunkat, szeretik Magyarországot, évente többször is ellátogatnak oda. Nagyon jó és pozitív kép alakult ki rólunk, elfogadnak egyenrangú munkatársnak, barátnak, állampolgárnak. Ez az én véleményem, igaz, ez teljesen különbözik az újságokban megjelenő rágalmaktól, Magyarországot befeketítő hamis állításoktól.

Így élem meg a magyarságomat, illetve erdélyiségemet. Hozzá kell tennem, csakis abban az esetben, ha nem mondom meg, hogy tulajdonképpen nem a jelenlegi Magyarországon születtem. Szülőhazám nevét azonnal a nyomorral, terrorral, korrupcióval azonosítják.

Általánosítanak, persze. Ha mégis rákérdeznek, hogyan is van az, hogy én román állampolgárként magyarnak születtem, szívesen tartok történelem órát az érdeklődőknek.

- Mit gondolsz a svédországi hivatásos magyartanításról?

Ahogy én észlelem, a tanítás színvonala eléggé alacsony. A magyarok nem használják ki eléggé a lehetőségeket, a gyerekek számára nehezen hozzáférhető.

- Mi a véleményed a svédországi magyar nyelvi táborról, úgy általában?

Első alkalommal rendeztük meg az új helyen a tábort, ahol eleinte nem csak a gyerekek, de a felnőttek is idegenül mozogtak, rengeteg olyan problémát kellett megoldani, melyre a szervezők egyáltalán nem számíthattak. Például arra, hogy rengeteg szülő igényelt egy-két napra szállást, hogy hiába sok a helység, mégis helyszűkében voltunk. Egy elsőtáborosnak kissé káoszosnak tűntek a tábor első napjai, de ezt is megoldottuk, mindenki megelégedettségére.

A tábor, melyet immár 17 alkalommal sikerült megszervezni és véghezvinni, egyike a Svédországban történő legpozitívabb dolgoknak. A táborral kapcsolatban egyetlen negatív dolog az időtényező. Még egyszer ilyen hosszú kellene legyen, és legalább évente két alkalommal kellene megrendezni, a második alkalom lehetne, akár csak egy hosszú hétvége is. A gyerekeknek nehéz kivárni egy teljes évet az újratalálkozásig. Szerintem egy téli tábor is jól beválna, különösen most, hogy jól megvagyunk Hällebergában.

- Szülőként mit tapasztaltál, a táborozás hatással volt-e gyermekeid szókincsére?

Hatalmas fejlődést tapasztaltam, főleg a tábor utolsó napjaiban és a hazaérkezés után.

- Ha még egyszer választhatnál abban, hogy elköltözz-e a szülőföldedről, vagy sem, elköltöznél-e, és ha igen, hová?

A mai élettapasztalatommal (sajnos) egy pillanatig sem gondolkodnék azon, hogy elköltözzem-e. Szívem szerint újra csak Svédország lenne az úti célom, másodsorban Ausztrália, ahova mégsem mennék az Európától elválasztó nagy távolság miatt.

- Köszönöm a beszélgetést!

Kérdezett: Tóth Ildikó