Őrszavak

Karácsonyi üdvözlet a Kékvirág anyanyelvi tábor nem Svédországban élő segítőinek

Lassan végére érünk az Őrszavak Magyar Nyelvvédők Egyesülete vezetőségének bemutatásának. Utolsónak hagyjuk a Kékvirág tábor résztvevőinek „táplálóját”, Tompa Orsolyát. Vele és tábori munkájának reménybeli folytatójával, Szabó Tiborral a tavaszi számban beszélgetünk.

Karácsony az áldozatvállalás, az egymásra figyelés, a szeretet ünnepe. Ilyenkor, ünnep közeledtével illik megemlékezni azokról az emberekről, akik megajándékoztak bennünket, illik megköszönni áldozat-kézségüket.

Jó tudni, és örvendeni annak, hogy vannak olyan emberek, akik egy jó cél érdekében képesek feláldozni azt, ami mindnyájunknak egyformán fontos: drága szabadidejüket. Hogy mi, az Őrszavak vezetősége részt veszünk a táborokon és mondhatni 24 órás szolgálatot vállalunk ott, az természetes, a saját gyerekeink, unokáink érdekében tesszük. De az, hogy Svédországtól messze élő, idegen emberek is vállalják ezt a fárasztó munkát, csak egy köszönömért, ez olyan csoda, amelyet csak az egymás, a drága magyar nyelvünk, hagyományaink iránti szeretettel magyarázható. Ritka kincs ez, a mai pénzorientált világban különösképpen. A Kékvirág magyar nyelvi tábor nem tudna létezni, működni odaadó, önzetlen munkájuk nélkül. Ezért köszöntjük most az erdélyi Császár családot, Sata Albertet, a magyarországi Ézsiás Anikót és Fehér Miklóst, a felvidéki Palcsó Attilát.

Az eltelt évek alatt minden táborlakó tanult valamit tőlük, kapott valami olyant, ami elindíthatott bennük egy olyan folyamatot, melynek felnőtt korukban látják hasznát. Az igényt a magyar nyelvre és kultúrára.

De vajon mit kaptak ők a tábortól? Vajon mi készteti ezeket az embereket a visszatérésre? Mindnyájunkat érdeklő, érintő kérdések ezek, melyekre éppolyan készségesen válaszoltak, ahogyan munkába hívó kérésünkre szoktak reagálni.

: Tóth Ildikó; 2013. december 28.; Találatok: 3520

Bővebben: Karácsonyi üdvözlet a Kékvirág anyanyelvi tábor nem Svédországban élő segítőinek

„Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!"

Az idei Kékvirág Anyanyelvi Táborban egy fontos változás volt a korábbi évekhez képest. A 17. tábor 2013-tól új helyszínre költözött, méghozzá a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége által újonnan megvásárolt dél-svédországi ifjúsági házba, Hällebergába. Habár új volt a táborhely, mégis sikerült rekordot döntenünk, mert több mint nyolcvanan lehettünk együtt svédországi, német- és magyarországi, erdélyi és felvidéki magyarok. Felejthetetlen élmény volt.

Az Őrszavak, avagy Custos Magyar Nyelvápolók Egyesülete szervezésében rendezett táborban augusztus 2 és 10 között találkozhatott több mint ötven gyermek, akik idén a lovagkorral ismerkedhettek meg részletesebben. Délelőttönként a reggeli áhítat, majd a két korcsoportban történő, hangszerekkel kísért énektanulás után filmes összeállításokat nézhettünk meg: általános ismertetőt a lovagkorról, Nagy Lajosról és Károly Róbertről, a lovagi tornáról, és az udvari táncokról, lovagi eszményekről. A filmes vetítéssel kísért közös tanulás után következett a csoportfoglalkozás, melynek során minden korosztály külön vonult, és eltérő módokon foglalkozott a magyar nyelvvel.

: Kántor Julianna; 2013. október 31.; Találatok: 3830

Bővebben: „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!"

Tisztújítás az Őrszavak – Custos Anyanyelvápolók Egyesületében

Bemutatkozik Lőrincz Lázár

Az Őrszavak vezetőségének bemutatásakor többször is megemlítettem, mennyire fontos az, hogy a Híradó olvasói tudjanak arról, kik azok az emberek, akik vezető szerepet vállalnak egyesületünkben. Miért történik egyáltalán ez az interjú-sorozat? A válasz egyszerű: az egyesület tagsága, és természetesen a vezetősége is Svédország különböző helységeiben él, nagy földrajzi távolságra egymástól. Célunk és feladatunk a magyar nyelv, a magyar hagyományok megőrzése, terjesztése a svédországi magyar szülők és gyermekek körében. Mint felelős szülők és egyesületi tagok fontosnak tartjuk, hogy az emberek megismerjék azokat, akikre gyermekeik nevelését bízzák, ha olyan rövid időre is, mint a magyar nyelvi tábor 8-9 napja.

Beszélgetőtársam Lőrincz Lázár, a svédországi Őrszavak- Custos Magyar Nyelvápolók Egyesületének pénztárosa.

Lőrincz Lázár

- Több mint egy éve vetted át az egyesületi pénztár kezelését elődödtől, Cseh Andreától. Bár új ember voltál egyesületünk életében, a vezetőségi tagok közül is csak néhánnyal találkoztál, mégis elvállaltad azt a feladatot, melyre felkértünk, és azóta is becsülettel végzed. Mikor és honnan jöttél Svédországba, jelenleg hol élsz?

Erdélyből, a Kovászna megyei Torja községből származom, 1987 óta élek Svédország Halmstad nevű városában.