Kellő összefogással kis emberek szerény lehetőségeiből is lehet maradandót teremteni, tárgyi és szellemi örökséget hagyni magunk után. Az előbbi állítás híven tükrözi a stockholmi székhelyű Erdélyi Könyv Egylet (EKE, Transsylvaniska Bokvänner) hitvallását. A Veress Zoltán és Veress T. Magda, kolozsvári születésű írók által útjára indított, a világ magyar emigrációjának mindmáig leghosszabb ideig fennálló könyvkiadás-vállalkozása aktív évei alatt húsz kötetben foglalkozott az egyetemes magyarság legégetőbb kérdéseivel. Az Egylet pár évnyi szünet után megújulni készül, az alapító idősebbik lányának, Bereczky-Veress Biborkának vezetésével.
Az 1989-es romániai forradalmi események nemcsak az erdélyi magyarság társadalmi, gazdasági életében eredményeztek gyökeres változást, hanem ugyancsak érzékenyen érintették a hirtelen összeomlott diktatúra romjai között publikálási és kiadási lehetőségek nélkül maradt magyar szerzőket. Az eredetileg megfogalmazott célkitűzésében ezt az űrt kívánta betölteni az Erdélyi Könyv Egylet megalapításával életre hívott kezdeményezés. Az 1986-tól már Stockholmban élő és alkotó Veress házaspár törekvései az erdélyi magyar kultúra és nyelv támogatására irányultak, mégpedig erdélyi írók válogatott írásainak kiadása révén, évente legalább egy könyv formájában.
Az EKE formális megalakulása 1990 őszére tehető, a következő évtől kezdve pedig az egylet évente egy könyvet jelentetett meg a toborzott pártolók által befizetett tagsági díjakból. Az Erdély kövei nevet viselő sorozat, az EKE eredeti célkitűzésének megfelelően, még az erdélyi szerzők munkáinak kiadására összpontosított. A sorozat részeként 1991 és 2002 között összesen tizenkét kötet jelent meg. A publikáló szerzők szimbolikus honoráriumban részesültek; az egylet tagjai pedig támogatásuk viszonzásaként egy-egy számozott példányt kaptak az éppen megjelent könyvből, nevük pedig felkerült a támogatók szolidaritási listájára. A többletpéldányokat ajándék gyanánt Erdélybe, magyar művelődési intézményeknek juttatták el. Több éven át minden megjelent könyvből átlagosan mintegy ezer példány vált így elérhetővé a szélesebb olvasóközönség számára.
Az egylet első évtizedének vége felé közeledve – az évek alatt megszerzett tapasztalat és a kapott visszajelzések alapján – az alapítók, valamint a hozzájuk időközben csatlakozott pártfogók rájöttek arra, hogy korábbi, nemes célkitűzésük módosításra szorul. Az addig ajándékba adott könyvek ugyanis az Erdélyben kiadásra kerülő könyveknek nem csak bővülő kínálatot, hanem egyben konkurenciát is jelentettek. Örvendetes módon az erdélyi szerzők publikálási lehetőségei is teljes mértékben helyreálltak. Éppen ezért az EKE kuratóriuma úgy döntött, hogy ha egy-egy könyv kiadása után még marad felhasználható pénzösszeg, azt további példányok nyomtatása helyett pályázatok meghirdetésére fordítja. Így születhetett meg két kötet is az 1848–49-es szabadságharc százötvenedik évfordulójának alkalmából, Lászlóffy Aladár: A Seregek Ura című műve 1998-ban, és Kozma Mária: Asszonyfa című írása a következő évben.
Az EKE számára tízéves jubileumot jelentő kötet megjelenése egybeesett a Magyar Millenniummal – az európai magyar állam fennállásának ezredik évfordulójával. A jeles alkalomból készülő könyv az anyaország, a Kárpát-medencei magyar kisebbségek, valamint a nyugati magyar diaszpóra jeles személyiségeivel készült interjúkból, és az interjúkat kísérő irodalmi szemelvényekből állt össze Határtalan hazában címmel. A könyv erkölcsi sikere megmutatta, hogy az egylet tagsága nemcsak az erdélyi magyarság gondjai-bajai, küzdelmei, törekvései iránt érdeklődik, hanem az egyetemes magyarság más „elszakított” és „elszakadt” népcsoportjainak problémái iránt is. Az EKE 2000-es őszi stockholmi közgyűlésén ezért az a döntés született, hogy az egylet – magyar és svéd neve megtartásával – a jövőben a Kárpát-medencei és részben a nyugati magyar kisebbségi írókat és irodalmakat is érdeklődési körébe vonja, könyveiben tőlük származó műveknek is helyet ad.
Az ajándék kötetek biztosította gyakorlati segítségnyújtás mellett a könyvklub alapítói, valamint a kialakult szilárd támogatói kör tagjai úgy vélték, hogy az évente megjelenő kötetek közösségteremtő ereje legalább ugyanekkora jelentőséggel bír. Az alkotók, valamint a rendszeres előfizetők a befektetett munka, vagy éppen az anyagi áldozatvállalás révén tanúbizonyságot tettek arról, hogy továbbra is híven őrzik önazonosságukat, és éljenek bárhol is a világban, polgárai egy olyan közös szellemi hazának, amelyben minden magyar ember otthonra lelhet. A fentiek alapján teljességgel érthető, hogy a 2003-ban indult új sorozat miért a Határtalan hazában címet kapta. A sorozat részeként, ismét egy évtizednyi áldozatos munkának köszönhetően, nyolc újabb kötet került kiadásra.
Az eddig megjelent utolsó könyv 2012-ben látott napvilágot. A sorozatot haláláig megszállottan szervező és szerkesztő Veress Zoltán író utolsó óhaja az volt, hogy az Erdélyi Könyv Egylet munkássága ne maradjon abba, hiszen abban nem pusztán önmaga megvalósítását, hanem a Svédországban, valamint a földkerekség számos országában élő magyarság összefogásának példás megnyilvánulását látta.
Az egylet támogatóinak összefogása, a szerzők és a szerkesztő munkája, valamint a megjelent kötetek pozitív fogadtatása szélesebb körben is elismerést váltott ki. 2004 decemberében az erdélyi magyarság legrangosabb kulturális egyesülete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) díszoklevelet adományozott a stockholmi székhelyű Erdélyi Könyv Egyletnek. Az oklevél eredeti példányát az EKE stockholmi központjának irattárában helyezték el.
Az elismerés további cselekvésre késztette az EKE kuratóriumát, újabb célként fogalmazódott meg az addig csak olvasókként „működő” tagok aktivizálása, részvételre és alkotó munkára késztetése. Az egyesület rendszeresen szervezett különböző kulturális eseményeket, író-olvasó találkozókat, amelyek minden érdeklődő számára nyitva álltak. Ezen kezdeményezések egyike az egylet honlapján fellelhető, EKE-galéria nevet viselő virtuális „kiállítóterem”. Itt láthatóak például annak az erdélyi festőművésznek, Balázs Imrének az alkotásai is, aki 2005 októberében már másodszor állíthatta ki festményeit a stockholmi Magyar Házban az EKE szervezésének és közbenjárásának köszönhetően.
Hasonló missziót vállal fel az egylet az „EKE Emlékirat” sorozattal is, amely a vállalkozó kedvű szerzők egyéni, illetve családi emlékiratainak az összegyűjtésére és gondozására irányul, amikor ezt a tagok önkéntes áldozatvállalása lehetővé teszi. Így jelenhetett meg például 2005 végén az „Életrezzenések” családi krónika, a Túlélő falvak című könyv utólagos mellékleteként.
Az Erdélyi Könyv Egylet azonban más módokon is igyekszik segíteni, hogy az egyetemes magyarság emlékei ne vesszenek feledésbe. „Rejtőző emlékhelyek” elnevezéssel az olyan apró, a világban elszórtan megtalálható magyar emlékhelyeknek biztosít honlapján – egy-egy fénykép és rövid leírás révén – megjelenési lehetőségeket, amelyek még megmenthetőek és bemutathatóak az utókor, valamint a magyar közösségi tudat számára.
A folyamatos értékmentő és közösségmegtartó küldetés mellett az EKE maga is megújulás előtt áll. Erre kiváló alkalmat biztosít egy újabb jubileum, a Trianoni békediktátum közelgő, százéves évfordulója, amelynek az egylet, mintegy hatévnyi szünetet követően, újabb megjelenő kötettel kíván emléket állítani. A tervezett könyv szellemisége a „feltámadó” EKE lényegét is remekül példázza, hiszen figyelmét az elkövetkező évtizedekre fordítja. Arra, hogy csúcsértelmiségi nemzettársaink hogyan látják a magyarság jövőjét, mi az, amit remélnünk és tennünk lehet, valamint kell jelenünk destabilizálódó világában. Az akarat és a szaktudás rendelkezésre áll ahhoz, hogy az Erdélyi Könyv Egylet a jövőben is méltóképpen támogassa a világ magyarságának szellemi örökségét megőrző és gyarapító írók, költők, irodalmárok fáradtságos munkáját, mégpedig azáltal, hogy nem a szépnek, hanem az igaznak biztosít teret a készülő kötetek lapjain.
Dobos Tamás
