A tisztújító közgyűlést követően a SMOSZ új vezetősége immár második gyűlését is megtartotta, legutóbbit április 21-én Kristianstadba. A gyűlés során körvonalazódtak a célok és az ezekhez vezető programtervek, feladatok. A SMOSZ elnökét, Bihari Szabolcsot, az ez évi, valamint a hosszabb távú célkitűzésekről és ezek megvalósítási elképzeléseiről kérdeztük.

 

Fotó: Bánovits András

 

– Már az elmúlt három éves mandátum alatt is a különböző vezetőségi feladatokat külön munkacsoportok végezték. Ezzel a struktúrával kíván a vezetőség továbbra is dolgozni?

– Már 5-6 évvel ezelőtt körvonalazódott: ahhoz, hogy szövetségünk működőképes legyen, olyan feladatleosztás szerint kell dolgozni, ami eleget tud tenni a kihívásoknak. Ezért három évvel ezelőtt egy új, a nyugati világban eddig szokatlan struktúrát vezettünk be, amiben minden vezetőségi tag egy-két feladatterületet önállóan kezel. Az elmúlt három év tapasztalata azt igazolta, hogy ez a módszer jó. Természetesen voltak tanulságok, és az új vezetőség már a levont tapasztalatok alapján osztotta újra a feladatokat. Nagyon fontos, hogy aki elvállal egy területet, az otthon érezze benne magát, szívesen csinálja, és ne érezze kényszernek az elvállalt feladatát. Ugyanakkor nekünk is szokni kellett ezt a megújult struktúrát, mindezt olyan múlttal, ami általában jellemző minden nyugati magyar szervezetre, azaz bizonyos személyek értelmezésében a vezetőség feladata a döntéshozatalban merül ki. Ezeken próbálunk túllépni, hiszen már nem csak döntéseket kell hozni, hanem bizonyos munkákat el is kell végezni. Ezért már a választás előtt minden jelölt megkapta a különböző feladatköröket, hogy előre eldönthesse, milyen feladatkörben vállalna munkát. Egyrészt így előre láthatjuk, ki mire vállalkozna, másrészt az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, néhány megválasztott vezetőségi tag, nem volt tisztában a tényleges munkával, és amikor szembesült vele, hogy komoly munkával jár, csalódásként élte meg.

 

A jelenlegi felosztás alapján tehát Feldőtő Emese alelnök, a stockholmi ügyek felelőse, US összekötő; Kovásznay Ádám titkár, az US csoport koordinátora; Blénessy Emese gazdasági felelős; Aluuan Gabriella az adományszámlák kezelője, a pályázati csoport tagja; Bitay Zsolt a Híradó-online felelőse, a SMOSZ honlap kezelője; Blénessy Zoltán a MH házkezelőség gondnokságának SMOSZ delegáltja, a DSMO könyvelésének felelőse; Boross Kálmán a lobbi és kisebbségvédelmi csoport összehívója; Buday Gábor US összekötő, a MH házkezelőség gondnokságának SMOSZ delegáltja, a Wallenberg munkacsoport tagja; Feldőtő Sándor a MH házkezelőség gondnokságának SMOSZ delegáltja, a SIK munkacsoport tagja; Politidou Mária sajtószóvivő, munkaügyi és szociális kérdések felelőse, a kisebbségvédelmi és lobbi munkacsoport tagja; Tompa Anna az anyanyelvoktatás felelőse, összekötő a SMAPEK felé; Vass Attila karitatív ügyek felelőse, a pályázati csoport koordinátora. Póttagok: Prokec Szilasi László programszervező; Tóth István a MH Házkezelőség és a DSMO gondnokságának delegáltja; Bencze Szabó Lajos, a SIK munkacsoport tagja.

 

– Már a márciusi közgyűlésen érezhettük, az idei év sem lesz eseménytelen a SMOSZ háza táján. Talán az egyik legégetőbb, és lassan már állandósulni látszó probléma, a tagságfogyás. Bár a szervezet már tavaly is hangsúlyosan foglalkozott ezzel a problémával, nem fordult át a mutató pozitív irányba. Van valamiféle hosszú távú stratégia erre vonatkozóan?

- Az utóbbi években a tagságunk jelentősen megcsappant, aminek negatív következményei vannak. A legfontosabb az volt, hogy megvizsgáljuk az okokat. Valójában három okra lehet visszavezetni ezeket. Egyrészt biológiai tény, sok aktív tag koruknál fogva nem tud részt venni a munkában, vagy eltávoztak köreinkből. A másik ok, és talán ez a nyomósabb, hogy az elmúlt tizenöt évben hihetetlenül megváltozott a világ. 1995-96-ig a magyar szervezeteknek hiánypótló szerepe volt, sokak számára a magyar szó iránti igényt elégítették ki. A mai internetes és műholdas világban bárkinek, bármikor lehetősége van információhoz, kulturális élményhez jutni anyanyelvén, amivel nem lehet versenyezni. A harmadik, hogy a felettes szervünk, az Ungdomsstyrelse, nagyon komoly tagsági nyilvántartást követel, amit mi kötelesek voltunk az egyesületek felé továbbítani. Ennek eredményeként az egyesületek inkább óvatosan számolnak, semhogy tévedjenek. Mindezeket összevetve megállapítottuk: a svédországi magyar szervezetek egy mérföldkőhöz érkeztek, ahol felül kell vizsgálni a tagság igényét. Úgy véljük, a hagyományos klubesték iránt megcsappant az érdeklődés. Inkább kevesebb, de minőségi programot kell biztosítani, amelyet televízión vagy interneten keresztül nem élhetnek át. Célunk minimum tíz százalékkal emelni a taglétszámot, ami olyan támogatást biztosítana, amiből meg tudnánk valósítani elképzeléseinket.

A legsikeresebb és legvonzóbb programok szinte mindenütt a gyermekfoglalkozások. Még azok a szülők is, akik egyébként nem aktívak szervezeteinkben, szívesen elhozzák a gyerekeiket, hiszen mindenki számára fontos, hogy gyermeke ismerje anyanyelvét, hogy egy magyar közösséghez tartozzon. Ennek erősítése és továbbfejlesztése lehet az egyik megoldás, nemcsak a taglétszám emeléséért, de munkánk eredményességéért is, hogy ezt a generációt magunkhoz, a nemzethez köthessük. Ugyanakkor látni kell, hogy a kis és közepes egyesületeinknél hihetetlen mozgás van, sokan elköltöznek, más helyen vállalnak munkát. Így az az egyesület, ami ma még virágzik, lehet két-három év múlva fordított helyzetbe kerül. Ez azt jelenti, hogy nem lehet csak a helyi programokra építeni a jövőt. Kellenek központi vagy körzeti, nagy ívű programok, amelyeken az illető város egyesületének taglétszámától függetlenül, sokan szívesen részt vesznek. Ezért tehát programváltoztatásban gondolkodunk, de az egyesületi összekötők szerepe is felértékelődik.

 

– A létszámcsökkenés egyenes következménye az Ungdomsstyrelsetől kapott támogatás csökkenése. Ebből adódóan vagy alternatív források után kell kutatni, vagy a kiadásokat kell csökkenteni. Hogyan áll hozzá a vezetőség ehhez a kérdéshez, és milyen megoldást lát?

– Ez már nem az első csökkenés az életünkben. Eddig mindig úgy döntöttünk, és most is úgy látjuk, hogy a kiesett támogatás nem szabad a működésünk rovására menjen. Ezért megpróbáljuk a kieső összeget máshonnan előteremteni, ezek pedig a svédországi és a határon túli pályázatok. Erre két erős munkacsoportot kértünk fel, és reméljük, hogy a kieső összegeket pótolni tudjuk. Ugyanakkor egy nagyon visszafogott, a kiadásainkat erősen kordában tartó költségvetést fogadtunk el. Továbbá gondolkodunk azon, hogy közép- és hosszútávon hogyan tudnánk a működésünkhöz szükséges anyagiakat önerőből előteremteni. Ezek a gondolatok egyelőre még gyerekcipőben járnak, de a mindnyájunk által elfogadott terv, hogy ezt rövidesen kidolgozzuk és elindítjuk.

 

– A szervezeti élet folyamatos fenntartásának alapja az ifjúság bevonása. Nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert nincs egy állandó közösségi hely, ahol az ifjúsági munkát akadálytalanul lehet folytatni. Ennek érdekében kapott felhatalmazást a vezetőség a tavalyi közgyűléstől egy ifjúsági központ vásárlására. A jelenlegi vezetőség kiemelt feladatként kezeli ezt a témát. Vannak-e fejlemények ez ügyben?

– Pont az előbb említett változási helyzetből adódóan, a legutolsó közgyűlésünkön egy négy pontban összefoglalt stratégiai feladatkört határoztunk meg, ennek egyik pontja a Svédországi Ifjúsági Központ (SIK). A közgyűlés megértette és elfogadta, hogy amennyiben nem tudunk szerezni egy helyet, ahol az anyanyelvi táborokat és az ifjúsági programjainkat meg tudjuk tartani, kicsi az esély, hogy a fiatal generációt megnyerjük szervezeteink, de főként a nemzetünk számára. Először egy keretösszeget kellet megállapítanunk. Körülbelül hárommillió koronára becsültük azt az összeget, ami nem veszélyeztetné a SMOSZ működését. A következő lépésben meg kellett határoznunk, milyen objektumra van szükségünk. Egy 80–90 férőhelyes épületkomplexumot keresünk, ahol van hely a táborok különböző tevékenységeit lebonyolítani. Az sem utolsó szempont, hogy a szabadidő-foglalkozásokhoz milyen környezetet tudunk biztosítani. Az augusztusi közgyűlés felhatalmazását követően a vezetőség feltérképezte a Borås, Ljungby és Linköping képzeletbeli háromszögében eladó épületeket. Ez Svédország magyarok lakta területének közepe, ami mindenki számára megközelítőleg azonos távolságra van.  Ebben a körzetben hat ingatlant találtunk, ezeket a legutolsó vezetőségi ülésen külön-külön megvizsgáltuk. A hat ingatlanból négy kisebb ház, ami mellé építeni kéne, kettő pedig minimális beruházással azonnal használható. A kettőből az egyik a Vättern partján, Jönköpingtől északra fekszik, és mindenféle szempontból megfelelt, viszont ötmillió koronát kértek érte. Felkértünk egy munkacsoportot, hogy nézzen utána, különböző országokban mennyibe kerülnek a kulcsrakész faházak szállítással együtt. Ezekkel képzeltük bővíteni a kisebb házakat. Egy négyszemélyes, 16 négyzetméteres ház szigeteléssel, téliesítés nélkül 50-55 ezer koronába kerülne. Nekünk 20 ilyen házra lenne szükségünk, így az összeg egymillió korona felett lenne. Ehhez jönne hozzá az ipari konyha és a vizesblokk létesítésének költsége. A legolcsóbb változat kétmillió hatszázezer koronába került volna, nem beszélve az építkezéssel járó munkáról.

A vezetőség egy tartózkodás mellett a solvikeni ház mellett döntött. Ebben az épületben tartottuk a tavaly nyári közgyűlést. Ez egy most is működő menedékház Tranås város közelében. Jelenleg 23 szobában 60 férőhellyel működik. Ezek a szobák zömében kétágyasok, így ha háromágyassá alakítjuk át, elérjük a 80-90 fekvőhelyet. Solviken mellett két fontos érv szólt még. A kezdeti, 4,2 millió koronás eladási árat sikerült 2,9 millió koronára lealkudni, ami egy ilyen komplexum esetében nagyon jó ár. A másik érv, hogy Solviken egy visszajáró vendégekkel működő vendégház, így nagyobb az esélye, hogy kitermeli legalább az önköltségét, de akár lehetne az első lépés az önfinanszírozásunk megteremtésében. Sajnos jelenleg a solvikeni ingatlan körüli tárgyalások megakadtak (került más érdeklődő is, és érthető módon a tulajdonos család velük is tárgyal ), így az őszi közgyűlésen újra lesz lehetőség egy napirendi pont keretében a leendő ifjúsági központról beszélgetni.

 

– Úgy tűnik, ez az év rengeteg háttérmunkáról fog szólni, de az egyesületi élet mutatója a programok és rendezvények, amelyek nem szenvedhetnek hiányt a sok egyéb munka miatt. Előre láthatóan, nem is fog, hiszen a már megszokott központi rendezvények mellett ifjúsági központi előadások, valamint egy tavaszi bál megszervezése is tervben van. Pontosan miről is van szó?

– A már megszokott, hagyományos központi rendezvényeinket maradéktalanul megtartjuk. A kínálatot bővítenénk egy nagyszabású, főként a fiatalokat megmozgató eseménnyel, koncerttel egy mindenki számára elérhető helyen. Amennyiben ez jól sikerül, lesz megfelelő igény és látogatottság, szeretnénk hagyományt teremteni belőle. A másik terv egy központi bál, amire – a legutolsó vezetőségi döntésünk alapján – jövő április végén kerülne sor. Ez annyiban térne el az eddigi báloktól, hogy nagystílű rendezvényben gondolkodunk: első bálozókkal, több teremben, több zenekarral. E mögött is hagyományteremtő szándék van, ami reményeink szerint a svédországi magyar közélet fontos eseménye lesz. Természetesen az idősebb korosztályra is odafigyelünk, és próbálunk az ő igényeiknek megfelelő programokat is szervezni, kívánságukat meghallgatni, hiszen nekik köszönhetjük a magyar egyesületi élet létét, amiért nem csak hálával, de figyelemmel is tartozunk irántuk.

 

Híradó