Az igazság az - az okokról nem beszélve - : az hangzik a legmeggyőzőbbnek, hogy jelen pillanatban nincsenek pontos adataink az itten élő magyarságról. Ez vonatkozik arra, hogy ki érzi magát magyarnak, ki volt az, aki jelenlegi munkakörülményeit kecsegtetőbbnek tartván eltitkolta kilétét. Azonban volt, van olyan is, aki gyermekei jobb érvényesülése céljából nem követelte meg - és most sem követeli meg -, hogy az otthoni környezetben legalább magyarul társalogjon a családtagokkal.

A gyakorlatban az itteni hatóságok toleranciáján, vagy az itteni magyarság igényességén múlik, hogy alkotmányos jogainkkal élve fenntartsuk a jelen pillanatban még létező Hungária Klubot.

Elmondható, hogy sokan vagyunk még, akik igényt is tartunk rá, de sajnos létezik ennek a fordítottja is. Nos, feltevődik a kérdés: jó ez nekünk így? Érdemes-e sokszor ilyen formai dolgok miatt vitáznunk? Az idő sajnos nem nekünk dolgozik. Gyorsan telik és nemsokára arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem lesz, aki ezt a még pislákoló fáklyát továbbvigye.

Így a magyarság eróziójának –s hogy halkan mondjuk - asszimilációjának szem- és fültanúi leszünk. Egy másik oknak tarthatjuk a magyarság gyenge szaporulatát. Sokat tett vezetőségünk az itteni magyarság összetartására, de az a tény,hogy a klubélet lelassult csakis rajtunk múlott.

A tavasz óta mondhatjuk, hogy a tevékenység újra ébredezik, hiszen az új vezetőség megválasztása óta Blénessy Zoltán barátunk irányításával elég gyakran rendezvényeken vettünk részt. Ilyen volt például a március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából rendezett ünnepség, amit március 20-án tartottunk a Katolikus Templom gyülekezeti termében.

A sok tartalmas program között nagyon fontos szerepet kap például az április 15-én a Filborna Skolan aulájában tartott előadás, amelyen a 4 for Dance remekelt. Ez a táncegyüttes a 2009-es Dance World Cup(a hivatalos Tánc Világkupa) versenyen Montrealban a folk, show, step számokban megszerezte a világbajnoki címet, Londonban pedig 12 millió néző előtt a BBC csatorna egyik legnagyobb showjának sztárvendégeként a Tonight’s the Night-ban szerepeltek. Velük együtt fellépett Kovács Fruzsina táncdalénekesnő is. Ugyancsak a tavaszi események között volt a Koncerthus-szel közösen tartott, a kábel TV-csatorna által is közvetített Dohnányi est.

A nyár elején egy borkóstoló est is volt, ahol elég szép számban voltunk jelen. Ma, október.29-én az ’56-os magyarországi eseményekre emlékeztünk. Az Őszi csoda című műsor-összeállítást Kilyén Ilka, Ritziu Krisztina és Mészáros Zoltán színművészek előadásában láthattuk.

Hamarosan sor kerül az idei borkóstolóra, és utána a Katalin bálra. Itt viszont már az lenne a jó, ha mindenki megtalálná a helyét, jól érezné magát. Minden remény megvan arra, hogy sikerülni fog visszatéríteni azt a hajót, ami már távolodni látszott a parttól.

A fentiek mellé figyelmeztetőül Petőfi szavait idézem:
”Míg állni látszék az idő,/Bár a szekér szaladt.”.

Kolumbán Ádám