Vannak királyok, művészek, feltalálók, akiket tisztelet vett körül, mielőtt meghaltak. Aztán az idő múltával lassan feledésbe merült a nevük, mert új események, új értékek hozták izgalomba az embereket. Az ezernyolcszázas évek közepén Európában sokfelé ropogtak fegyverek, mert a népek nem viselhették tovább a nyomort, az álladó kihasználtságot, de még a következő évszázad két világégésének borzalmai után sem volt képes semmi elhomályosítani a most százhetvenegy éve Magyarországon kivégzett, vagy harcban elesett hősök emlékét. Évről évre megemlékezünk róluk, elsuttogjuk neveiket, mert a későbbi idők magyarjainak minden szabadságért folytatott küzdelme az ő harcuk folytatása.

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör tagjai igazán szép számmal jöttek össze, hogy találkozzanak a budapesti, Kazinczy-utcai Tesla Teátrum három művészével. Király Adrián, Kiss Karolina ésTóth Alíz, Vas-Zoltán Iván nagyszerű rendezésében tették szebbé a göteborgi magyarok ünnepét. Az összegyűltek átérezhették az egykori könnyes-véres események hangulatát, amelyre akkoriban egész Európa figyelt.  

Az „Egy gondolat bánt engemet” című megemlékezés a SMOSZ és a Kőrösi szervezésében több svédországi város magyar egyesületei előtt kapott tapsot. A művészek a korabeli sajtó híreivel, Petőfi verseivel, dallal és tánccal idézték fel a forradalom első napjainak óriási lelkesedését.

Mielőtt a kokárdás-ünneplő közönség teljesen megtöltötte a termet, Király Adriánt kérdeztem a műsor létrejöttének előzményeiről.

–Két évvel ezelőtt márciusban az Operában volt egy kétórás ünnepi műsor. Nos, azt a fantasztikus rendező, Vas-Zoltán Iván rendezte. Annak az előadásnak a szöveg-zenei anyagából állítottuk össze ezt a kis, negyvenperces előadást, amelyet most itt mutatunk majd be. Nincs szünet, nincs lődörgés, nincsenek meghajlások. Ez egy kompakt műsor, amely nem engedi megtörni a már felépített hangulatot.

–A SMOSZ meghívására jöttek.

–Igen, de sajnos Stockholm környékére már nem juthattunk el. Jártunk hat-hét városban. Holnap még Lundba megyünk, azután haza, Budapestre. Januárban érkezett a felkérés. Összedugtuk a fejünket a rendezővel, Vas-Zoltán Ivánnal, és februárban lassan fel is építettük a majd itt látható darabot. Most megyek, felhangolom a gitárom, azután kezdünk.

–Sok sikert kívánok!

Bár a művészek nem így tervezték, a közönség mégis sokszor tapsolt az est csúcspontjain, hogy azután búcsúzáskor hosszú, nagy tapssal köszönje meg a Tesla Teátrum színészeinek, hogy eljöttek és megszépítették a svédországi magyarok idei megemlékezését.

Maróti László