Az 1994-ben útjára indított Svédországi Magyar Ifjak Társasága 2019. május 30. és június 2. között a Hälleberga Tábortanyán tartotta meg a fennállásának 25 éves évfordulóját ünneplő tavaszi táborát. Az esemény tiszteletére 68 táborlakó gyűlt össze – köztük Magyarország stockholmi nagykövete, Müller Adrien és családja, a két „ősalapító”: Bihari Szabolcs SMOSZ elnök és Tompa Anna, az Őrszavak elnöke.
A tábor első napja a Svédországban munkaszüneti napnak számító Urunk mennybemenetelének ünnepére esett, így aki meg tudta oldani, hogy pénteken szabadságon lehessen, négy napot tölthetett együtt a SOMIT Generációk közösségében. Első nap nagyjából „félháznyi” ember gyűlt össze. A vacsorát a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) új ösztöndíjasa, Tóth Csaba főzte, tulajdonképpen ezzel az esti chilis babbal debütált, minden gyomor és ízlelőszerv legnagyobb megelégedésére. Ezt követően májusi kvízre és ügyességi vetélkedőre hívtuk az embereket Dobos Tamás ösztöndíjas társammal, akinek ez a rendezvény volt az utolsó a KCSP kötelékeiben. Kicsit későre járt már, mire a visszafogott esti buli elindulhatott.
A következő nap nyitóprogramját Bálint Réka ösztöndíjas társam állította össze, a Hälleberga kyrka környéki SOMIT tippséta során a Társaság múltjára vonatkozó kérdésekre kellett vadásznia az egyes csapatoknak, majd megtippelni a helyes válaszokat. Kiemelten jól sikerült a Dobos Tamásra bízott színházi vetélkedős programrész. Kifejezetten tetszett, hogy véletlenszerűen összeállított csapatok versengtek egymással, így lehetőség nyílott egy-egy ember valamivel mélyebb megismerésére. A színházi produkciók kiválóan sikerültek, egy-egy csapattag felvillantotta rejtett színészi őstehetségét. Az esti tábortűz végül kicsit később kapott igazán lángra, így a tábortűz köré szervezett program a konferenciateremben került megrendezésre – de az egyes mondatok körbesúgva zárt térben is ugyanúgy humoros szófoszlányokká szakadoztak, s a résztvevők ügyesen teljesítették a zenerészletek felismerését megkívánó feladatot a négy fal között is, Réka vezényletében.
Szombatra értük el a teljes létszámot. Ez volt a jubileumi ünnepség nagy napja. A délelőtt a Tisztújító közgyűlés jegyében telt. Érdemes közölni a végeredményt, történtek változások, Györgydeák Tihamér személyével például színesedett a vezetőség korösszetétele: Kádár Attila (elnök), Bitay Zsolt (titkár), Kovács Linda (pénztáros), Beke Anikó (vezetőségi tag), Bitay Erzsébet (vezetőségi tag), Györgydeák Tihamér (vezetőségi tag), Hartmann Barbara (vezetőségi tag), Menyhárt Lajos (vezetőségi tag), Urbán Éva (vezetőségi tag), Hideg Csaba (vezetőségi póttag). Egyéb tisztségek: Bodnár László (revizor), Szakács László-Szilárd (revizor), Vass Attila (jelölőbizottsági tag), Kovács Sándor (jelölőbizottsági tag).
A kiállítótérré varázsolt konferenciaterem előkészítésében rengeteg segítő kéz vett részt. A SOMIT 25 éves történetét bemutató kiállítás egyik dísze a Bitay Zsolt és Bitay Erzsébet munkáját dicsérő SOMIT-póló kalauz volt. A jópofa alapkoncepció az volt, hogy amikor egy SOMIT-póló tulajdonos elutazott valahová a nagyvilágba, magára öltötte a pólót, lefényképezkedett benne, elküldte a SOMIT-nak, bekerült abba az adatbázisba, amelyből most rengeteg kép került kinyomtatásra, majd gombostű és cérna segítségével egy hatalmas világtérképen kapott helyet. A „tárlaton” látható volt néhány történelmi SOMIT-os tárgy (mint például egy minden bizonnyal sokat látott pöttyös blúz vagy az első eladott SOMIT sapka), s a korábbi táborokról tudósító, a megfelelő helyen kinyitott Híradó.
A megnyitón tartott rövid ünnepi beszédében Müller Adrien nagykövet asszony kiemelte a SOMIT Generációk svédországi magyarok körében betöltött hatalmas közösségépítő és -összetartó erejét, s Elismerő oklevelet adott át Kádár Attila SOMIT Generációk elnöknek: „A SOMIT az elmúlt két és fél évtizedben fiatalok generációinak nyújtott tartalmas tábori programokat és szórakozást, amellyel kiemelkedő szerepet játszott a magyar nyelv és kultúra ápolásában, a svédországi magyarság identitásának és magyarságismeretének megőrzésében, a svédországi magyar közösség formálásában és erősítésében.” Bihari Szabolcs SMOSZ elnök, alapító pedig végigtekintett a Társaság elmúlt, hullámvölgyektől sem mentes évein, erőt kívánt a folytatáshoz, végül Emléklapot nyújtott át a Társaságnak a SMOSZ nevében „a magyarságunk érdekében tett szolgálatáért”. Tompa Anna alapító sem érkezett üres kézzel, eredeti, kézzel írott SOMIT-dokumentumokat (jegyzetek, leírások) ajándékozott. A beszédek közti szünetet egy válogatott fotó- és videóanyagokból összeállított kis emlékvideó jelentette. Természetesen a születésnapi, nemzeti színekben pompázó torta sem maradt el, melyet kedélyes beszélgetés és kávé kíséretében fogyasztottak el a jelenlevők, miközben körbejárták a kiállítást is.
Az ünnepi, interaktív vacsora előkészületeinél az ösztöndíjasokon kívül csak néhány szervező munkálkodhatott a terep előkészítésén, az ünnepi teríték kialakításán, hiszen szigorú titok övezte a díszítést, a vacsora játékos feladatait. A teremdíszítés előtt csoportkép készült, jó érzés volt rákerülni erre a nem mindennapi tablóra. A vacsora fogásai mellé izgalmas feladatok is jártak, szó szerint felszolgáltuk (tálcán, borítékban) a játékokat is az étkek mellé. A játékosok jutalma egy „SOMIT 25” jubileumi logóval ellátott praktikus kulacs volt – a sok-sok élmény mellett. Az est hátralévő részéhez a Pál Jocó Band szolgáltatta a talpalávalót. Azért volt alkalmunk egy kis közös karaokéra is.
Másnap verőfényes vasárnapra virradtunk, elsétáltam az Orranäsasjön partjára. Mert Hällebergához egy pillanatnyi meditatív elvonulás is hozzátartozik, s úgy lehet teljességében megélni az ünnepet, ha kicsit magunkba is nézünk az emlékezés pillanataiban. Már csak egy dolog maradt hátra, az utolsó napok szokásos programja: a takarítás, a pakolás és a búcsúzkodás.
A SOMIT Generációk egyedülálló egyesület a maga nemében. „Sziget az idegenben” – szól a Társaság mottója. És valóban, ezek a táborok egy darab magyar földet képviselnek az Anyaországtól, illetve a Történelmi Magyarországtól távolszakadtak számára. Olyan, mintha Hällebergára utazva átlépnénk egy képzeletbeli határt, s otthon lennénk. Eszembe jut, hogy „nyelvében él a nemzet”, vagy Kosztolányitól, hogy: „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én.” Talán ezért is olyan fontosak ezek a rendezvények a svédországi magyar diaszpórának, mert ez az a hely, ahol igazán önmaguk lehetnek, önmagunk lehetünk.
Sok-sok huszonöt évet kívánok még!
Antal József
