Mesélj kicsit magadról! Hol születtél, hol nőttél fel?

Marosvásárhelyen születtem, viszont csupán 1-2 évet töltöttem ott a nagyszüleimnél. Tulajdonképpen Sepsiszentgyörgyön nőttem fel, legalábbis 16 éves koromig, akkor kerültem ide Svédországba.

Hogyan kerültél ki Svédországba?

Mivel élnek rokonaink Németországban, rokonlátogatás címen kérvényeztek a szüleim útlevelet és vízumot oda, de csak apum és én kaptunk és nem Németországba, hanem Svédországba. Így működött ez akkor Romániában. Aztán itt politikai menedékjogot kértünk és maradtunk, 1988 augusztusában. Anyum és az öcsém pedig 1990 tavaszán, a rendszerváltás után tudtak utánunk jönni.

Mivel foglalkozol?

Túlméretes szállítások szervezésével foglalkozó cégnél vagyok igazgató.

Főállásod mellett aktívan részt veszel a svédországi magyar diaszpóra életében is. Tudnál mesélni róla, hogyan lettél a Halmstadi Barátság Magyar Egyesület elnöke?

Teljesen a véletlen műve volt. Nem sokkal előtte költöztünk Ljungbyból Halmstadba, és kezdtünk el járni az egyesületbe. Pár hónappal később az akkori elnök félreállt és a közösség úgy döntött, hogy egy mindenki számára semleges személy lenne a legmegfelelőbb, ezért rábeszéltek engem, mint új tagot. Aztán itt ragadtam. (Mosoly.)

A Halmstadi Egyesület már 26 éve működik. Mi lehet a mozgatórugója az aktív egyesületi életnek?

A halmstadi egyesület jelenlegi mozgatórugója a fiatal, gyerekes családok közössége. Régebben főképp az idősebb korosztály élt magyar közösségi életet, viszont Halmstadban ez mostanra megváltozott. Noha van idősebb aktív tagunk is, a közösség elsősorban egy tágabb baráti társaság, akik az egyesületi életben is aktívak. A programokat is eszerint igyekszünk alakítani és tulajdonképpen a tagok maguk találják ki és döntik el, hogy milyen foglalkozásaink, programjaink legyenek.

A halmstadi elnöki szereped mellett a SMOSZ-ban is vezetőségi tag vagy, ez a gyakorlatban mivel jár?

Az a munka a tartalmában részben, vagy inkább egészében más. Míg a helyi egyesületnek a hétköznapjait szervezzük, a SMOSZ vezetősége azon dolgozik, hogy megteremtsen pl. lehetőséget anyagi támogatásra a helyi egyesületeknek a svéd és természetesen a magyar kormány segítségével. Ugyanakkor a SMOSZ feladata az is, hogy egy átfogó képet alkosson a helyi egyesületek működéséről, mi működik jól, mi működik kevésbé jól és hogyan tud a svédországi magyar közösség fejlődni és fennmaradni.

Mindezek mellett a Hälleberga Tábortanya gondnokságát is vezeted. Mi motivált rá, hogy itt is aktívan szerepet vállalj?

Ebbe a feladatkörbe a SMOSZ vezetőségi tagságom által cseppentem bele. Amikor a házat megvette a Szövetség, mind az Őrszavak egyesület által szervezett Anyanyelvi Tábor, mind a SOMIT egyesület aktív tagja voltam (a „fiatalabb” generáció másik tagja a SMOSZ vezetőségben, Bitay Zsolt mellett) és a tábortanyát elsősorban ez a két egyesület használja. Így természetesnek éreztem elfogadni a felkérést, hogy ennek a létesítménynek a fenntartásában és fejlesztésében részt vállaljak.

A SOMIT közösségének, ha már nem is vezetőségi, de még mindig oszlopos tagja vagy, családoddal gyakorlatilag minden táboron részt vesztek. Mi az, ami mindig visszahúz Hällebergára?

A Hälleberga Tábortanya az otthona a SOMIT-nak, így ez természetes, viszont ebben az esetben nem maga a Tábortanya, hanem a SOMIT és az ottani több évtizedes barátságok azok, amik odavisznek.A SOMIT is egyidős a halmstadi egyesülettel és én a SOMIT közösség része vagyok (majdnem a második tábor óta) a kezdetektől, kisebb kihagyásokkal.

Hogyan látod a svédországi magyarság jövőjét? Mi lehet a kulcsa, hogy a jövőben is aktív legyen a közösségek élete?

Meggyőződésem, hogy amennyiben sikerül feltérképezni az itteni magyar közösség igényeit, ami a magyar társasági és közösségi életet illeti, és annak megfelelően alakítani a kínálatunkat, egy életképes és erős közösség fennmaradására van kilátás. Ehhez mind a SMOSZ-nak, mind a helyi közösségeknek fejlődniük kell a korral, bevonni és megtartani az utánunk következő generációkat, hiszen a jövő mindig bennük van, nem pedig a jelen vezetőkben. Nekünk az a feladatunk, hogy legyen mit továbbadni és legyen kinek átadni a stafétát. A „mit” többé-kevésbé megvan, még ha hiányosságokkal is, amiken természetesen dolgozunk. A nagy kihívás és feladat a „kinek”.

Nem kis felelősség és persze idő ennyi minőségben egyszerre helytállni. Hogyan bírod ezt a terhelést?

Ez változó, ahogy a motiváció is. Mindenkinek van rossz és jó napja, de amíg van eredmény és öröm a munkában, addig nem okoz problémát.

Mi motivál, mi okozza számodra a legnagyobb örömet a diaszpórában végzett munkásságodban?

Nem vagyok presztízsorientált, számomra nem fontos az, hogy vezető legyek, viszont örömet okoz a munkám eredménye, legyen az a munkahelyemen vagy az egyesületi életben. Úgy gondolom, hogy ha mindannyian levetkőzzük az egoista énünket és pozitívan, önzetlenül állunk a magyar közösség fenntartásához és virágoztatásához, sikerekben gazdag és eredményes jövőnek nézhetünk elébe.

Hozzátenném végül, de nem utolsósorban, hogy az elmúlt években működő KCSP program és a magyar kormány minden téren tapasztalt támogatása hatalmas segítség a diaszpórában élő közösségeknek és a vezetőiknek, valamint nemcsak segítség, hanem motiváció is, mert úgy érezzük, hogy tartozunk valahova, ahol megbecsülik és értékelik a munkánkat.

Köszönöm szépen a válaszaidat, sok sikert és örömet kívánok a munkádhoz, munkátokhoz!

 

Kérdező: Bálint Réka