Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi kisváros magyar közösségének tagjai a koronavírus-járvány okozta több hónapos kényszerszünet után, augusztus utolsó szombatján találkozhattak ismét egymással.

A Szent István napi sokadalom tavalyi „premierje” olyannyira jól sikerült, hogy idén voltak jó páran, akik egészen messziről, Malmőből és Göteborgból érkeztek az összejövetelre. A hagyományteremtő szándékkal útjára indított rendezvény ötlete Imreh Erikában, a ljungby-i egyesület elnökében fogalmazódott meg, ugyanis hiányzott neki az otthoni, csíkszentkirályi Szent István napi búcsúk, szentmisék, sokadalmak vidám, ugyanakkor ünnepi hangulata.

Bár a tavaly elsőként megrendezett „Aranyfakanál” főzőverseny a hatályos svéd előírások miatt ezúttal elmaradt, a jó hangulat és az eredeti, magyaros ízek bőségesen kárpótolták a résztvevőket. Az „első fecskék” már egészen korán, délelőtt tíz óra után megjelentek a sokadalom helyszínéül szolgáló bräkentorp-i táborhelyen. Így délben, mikor a „mag” odaért, már javában rotyogott az üstön a tartalmas, laktató gulyás, készült a sok csipetke, illetve izzott a parázs, amely fölött kisvártatva sorra barnultak az ínycsiklandóan tekergőző kürtőskalácsok.

A magyaros ízeket magyaros történetek követték, a nyárvégi svéd napsütésben összegyűlt mintegy hatvanfős társaság egy rövid előadással emlékezett meg a rendezvény névadójának, Szent István királynak a tetteiről. Szó esett róla, hogyan és mikor stabilizálta hatalmát államalapító uralkodónk a Kárpát-medencében, de szintén választ kaphattunk arra is, hogy mihez kezdtek a vikingek az István-korabeli arany és ezüst pénzérmékkel.

A történelemórát igazán élővé varázsolta az a valódi karikás ostor, amit a helyszínen bárki kedvére kipróbálhatott. A fegyvernek is beillő szerszám pedig igazán jól muzsikált a magyar kezekben. Akár gyerek, akár felnőtt lendítette meg a feje fölött, második-harmadik próbálkozásra mindenki tudta nagyon jól, hogyan is kell bánni vele.

Ki képletesen, ki pedig ténylegesen csettinthetett hát az ízletes ebédet, valamint az élvezetes programokat követően, ami után azt hiszem, én is minden résztvevő nevében mondhatom, hogy: „folytatás jövőre, veletek, ugyanitt!”

Fotók és szöveg: Dobos Tamás