Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Nyomtatás

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az egyesület rendkívül körültekintően járt el, és már akkor lemondta a tervezett márciusi 15-i ünnepséget, amikor azt még a hatósági irányadás értelmében megtarthattuk volna. Nyár közepén vettük először a bátorságot, hogy találkozzunk egy közös strandolásra, majd az ősz közeledtével elbizonytalanodtunk, vajon merjünk-e újra találkozót szervezni. Úgy ítéltük meg, hogy a kinti programokat továbbra is biztonságosan tudjuk lebonyolítani. Szeptember elején úgy éreztük, eljött az idő, hogy egy közös kirándulás kapcsán ismét találkozzunk. Ezen elhatározásunkat az időjárás is pártolta, így szeptember 6-án egy kisebb magyar csapattal elindultunk Uppsala külvárosából, Sävja-ból, hogy felfedezzük a Lunsen erdőt, és hogy a szokásos heti bevásárlást frissen szedett áfonyával és (az élesebb szeműek) rókagombával toldjuk meg.

 

A kirándulást az egyesület elnöke egy gyorstalpaló gomba- és áfonyaszakértői tanfolyammal indította, mely után legtöbbünk számára nyilvánvalóvá vált, hogy csak kékáfonyát merünk majd szedni. A rövid fejtágító során ugyanis megtanultunk különbséget tenni kék és vörös áfonya között (nem meglepő módon a szín alapján), a vörös áfonya és más, nem ehető vörös bogyók között (az áfonya boka magasságban nő, míg a hasonló, fogyasztásra nem ajánlott termések térd magasságban), és megismerhettünk három gombafajtát, melyből a hozzánk hasonló laikusok korábban csak a sárga rókagombát (kantarell) ismerték.

 

Végül a friss botanikai tudással a fejünkben, és kosarakkal a kezünkben behatoltunk az erdőbe. Miután hamar egyértelművé vált, hogy babakocsival lehetetlen bevenni a svéd vadont, kis csapatunk tempóját egy egyéves gyermek diktálta, így bőven volt időnk letérni az ösvényről, és finomságokat keresgélni. Márpedig keresgélni nem volt nehéz, hiszen lehetetlen volt úgy lépni, hogy az ember ne találja magát áfonyával körülvéve. Ennek ellenére a kosarak az első percekben nem kezdtek el megtelni, mivel az áfonya java a szánkban landolt. Viszont mire bő egy óra alatt áfonyaszedéstől, gyermektől és puli kutyától lassítva elértük az egy kilométerre levő Stordammen tavacskát, szép adag bogyó került a zsákokba, és a szerencsésebbek már néhány gombát is találtak. Ekkor megpihentünk egy közös fika-ra, és – svédországi programról lévén szó – kiélvezhettük a semmiből ránk szakadó jégesőt is. A felhők hamar eltűntek, ezért úgy döntöttünk, hogy még inkább magunk mögött hagyjuk a kitaposott utat, és behatolunk az erdő sűrűjébe gombavadászatra. Viszont ezen vállalkozásunkat továbbra sem kísérte siker. Az erdőből kiérve megkezdtük az áfonyák lemérését: a legdolgosabb tagunk 386 gramm áfonyával lett gazdagabb.

szedes
Kosar
lingon

A program legnagyobb tanulsága az volt, hogy a jövőben, koronamentes időben is bátrabban szervezhetnénk kinti programot, mivel nagyon jót lehet beszélgetni kirándulás közben is, és a fiatalabb korosztályt öröm volt nézni, mennyire felszabadultan rohangálnak fel-alá az erdőben.

 

Ne feledjük, továbbra is óvjuk egymást, és figyeljünk a megfelelő távolságra, de próbáljuk meg a szabadban újrakezdeni a közösség ápolását, hiszen sokunknak csak ezek a ritka alkalmak nyújtanak lehetőséget arra, hogy magyarokkal találkozhassunk!

 

Írta és fotók: Elter Zsolt