A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Tiglezán József fotókiállításának megnyitója

Szürke idők uralkodnak felettünk itt északon, ahogy egyre közeledik a sötétség, a tél. Még alig sikerült kivergődnünk a világjárványból, amely hosszabb és nehezebb időszaknak bizonyult, mint ahogy valaha elképzelhető volt 2020 elején.


Huzamosan elszigetelődtünk: munkahelyektől, egyetemeinktől, barátainktól, családtagjainktól. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt másfél év sokaknak óriási bizonytalanságot és szorongást jelentett, viszont a váratlan elzártság miatt kényszerűen megváltozott életmódunk sok nem várt alkalmat is szült, többek közt az önfejlesztésre. Hirtelen nem hivatkozhattunk többé az időhiányra, hogy elkerüljük annak a hobbinak a megtanulását vagy annak a rendszeres mozgásnak az elkezdését, amelyet eddig annyi éven át tiszta lelkiismerettel halasztgattunk. Nekifogtunk festeni, kenyeret sütni, hosszú sétákat tenni egymagunkban a természetben. Azoknak viszont, akiknek szerencséjük volt már sokkal korábban felfedezni tehetségüket, a járvány alkalmat és időt teremtett ennek megvalósítására és kiteljesítésére.       

A körülöttünk lévő falakon Tiglezán József fényképei láthatók, aki sajnos, vendéglátói feladatai miatt nem lehet köztünk. József Kolozsváron született, 1990-ben jött Svédországba, itt is ismerkedett meg feleségével, Csillával. A képi világ szeretetét anyai és apai ágáról hozta magával. 13-14 éves korában kezdett fényképezni és házilag épített nagyítógéppel hívta elő felvételeit. Eleinte az építészeti struktúrák ragadták meg az érdeklődését, de az évek elteltével egyre inkább az ember és az élővilág megörökítése foglal el központi helyet a művészetében.


Ahogy a világjárvány kitörését követő globális tilalmak egyre szigorodtak, egy adott pillanatban azt is megtapasztaltuk, hogy utazni sem tudunk a korábban megszokott módon. Habár mi magyarok, a történelmünk során sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, én, meg számos fiatal rajtam kívül, Svédországban született másod- és harmadgenerációs bevándorlók, csaknem elképzelhetetlennek találjuk azokat az eseményeket, amelyek következtében nagyszüleink és szüleink menekülni kényszerültek hazájukból. Hihetetlennek érezzük mindazokat az eseményeket, amelyeket a legközelebbi családtagjaink nem csak elmesélnek, hanem átéltek. Hogy milyen érzés a hazát elhagyni bizonytalan időre – talán örökre – hogy túlélhessenek.

A fényképészek ebben az összefüggésben rendkívül fontos szerepet töltöttek be, hiszen munkájuk nélkül az én generációm aligha képzelhetné el az 1956-os forradalom és szabadságharc drámai eseményeit.
A fényképészet a művészetnek egy olyan ága, amelyben az alkotó a végtelen idő vonalának egy soha vissza nem térő pontját, pillanatát ragadja meg és
változtatja örökkévalóvá. A művésznek saját lelkülete szerint ezért olyan jelenetet kell kiválasztania, amely a valóságot tükrözi a néző számára, ugyanakkor mondanivalót hordoz és érzelmeket ébreszt a szemlélőben.

Az élményt a fény és az árnyék, a mozgás és a mozdulatlanság eszközeivel támasztja alá. Mit mond nekünk a rózsa, amelynek a szirmait a fagy kristályai már elkezdték belepni? A hegedűre támasztott konyhakés? Az elemek egyenként megtekintve ártatlanok, sőt, a szépség kifejezési eszközeinek minősíthetők. Viszont attól függően, hogy milyen művészi összefüggésben szerepelnek, azt tudatosítják bennünk, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy valami vagy valaki véget vessen a mindennapi szépségnek, a megszokott biztonságnak. Felkeltik bennünk azt a meggyőződést, hogy a hétköznapok feladatait, az elkötelezettségeinket, 1956 áldozataira visszaemlékezve pedig szabadságunkat, magyarságunkat soha nem szabad semmibe vennünk.
Az év egyre inkább a szürke sötétség időszaka felé halad, ezért annál nagyobb öröm számomra, hogy megnyithatom ezt a kiállítást, amelynek képei, fontos mondanivalójuk mellett, ragyogó színekkel is gazdagítják esténket. Köszönöm!

 

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. január 01.
Karácsony a Lisebergben, 2018 / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók! Azon gondolkodtam, mi változott a koronavírus-járvány tépázta emberiség életében az elmúlt 365 napban. Nyilván rengeteg minden. Én most elsősorban a találkozás aspektusára helyezném a hangsúlyt. Az év első felében…
Tovább
Dűne

Dűne

Könyvespolc 2022. január 01.
A Dűne számomra szívügy. Emlékszem, olyan 7 éves lehettem, anyám egy újságos pavilonban dolgozott, ahol valami oknál fogva a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat sci-fijeit is árusították. Igaz, ő maga nem volt a műfaj valódi kedvelője, de időnként a megmaradt példányokból…
Tovább
Sandra Mujinga kiállítása a Göteborgi Művészeti Múzeumban

Sandra Mujinga kiállítása a Göteborgi Művészeti Múzeumban

Képzőművészet 2022. január 01.
(2021. július 10. – november 7.) „A Göteborgi Művészeti Múzeum az első olyan svédországi múzeum, amely büszke arra, hogy egyéni kiállításon mutatja be Sandra Mujingát. Több különböző médiumban dolgozva – beleértve a szobrot, a textil- és mozgóképet – művészete a…
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább

Egyesületek

Évtizedek egyetértésben. A magyar közösség szolgálatában

Évtizedek egyetértésben. A magyar közösség szolgálatában

Idestova harminckét éve annak, hogy férjemmel Stockholmba érkeztünk két fiunkhoz, szüleimhez, legutolsó napjaiban hagyva magunk mögött ceauşescu rettegett…
Tiglezán József fotókiállításának megnyitója

Tiglezán József fotókiállításának megnyitója

Szürke idők uralkodnak felettünk itt északon, ahogy egyre közeledik a sötétség, a tél. Még alig sikerült kivergődnünk a…
A Pannónia Klub beszámolója

A Pannónia Klub beszámolója

Az ősz hirtelen hozta magával a szürke, esős napokat, de az egészségügyi korlátozások feloldásának köszönhetően, a hosszabb kihagyás…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME